2021. április 16. péntek
Ma Csongor, Bernadett névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Isten veled, FüVÉSZ!

Bence Erika
Bence Erika
Isten veled, FüVÉSZ!

Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos mércéi vannak. Az értelmiségi magatartás jelenség. Felismerhető. Bence Erika:

Azért mondom mindezt, mert néhány órája a FüVÉSZ alapító tagjai azt mondták rólam, hogy nem vagyok értelmiségi. Mást is mondtak. Például azt, hogy becsuktam magam után az ajtót, de előbb odaszartam a kocsma közepére. Az előbbit Robert Yugovich, az utóbbit Bajtai Kornél mondta. Szabó Palócz Attila pedig azt, hogy már előre tudja, hogy hamarosan megjelenik majd valamelyik portálon egy mocskolódó cikkem.

Nem kell nekem „valamelyik portál”, erre a FüVÉSZ is tökéletesen megfelel. Jelen pillanatban ugyanis még főszerkesztője vagyok, a szerver és a domain tulajdonosa, működési költségeit és fenntartását Pec Gábor frankfurti programozó biztosítja.  Nem kell nekem mocskolódni sem, hogy célt érjek. Elég csak a történteket elmondani. Minden tényszerű.

A FüVÉSZ Alapítvány alapító nyilatkozata, programja nyilvános, a FüVÉSZ irodalmi portál felületein megtalálható, elolvasható. Arról szól, hogy a független vajdasági értelmiségiek szövetsége szeretnénk lenni, publikációs és megszólalási lehetőséget biztosítani íróknak és alkotóknak, mert nem a párthovatartozás, hanem a minőség számít. Díjalapot hozunk létre és kiadási lehetőséget, könyvbemutatókat, fesztiválokon való megjelenést stb. biztosítunk tagjainknak.

Az induláshoz szükséges tőkét Robert Yugovich ajánlotta föl. Amikor a FüVÉSZ honlapot létrehoztuk, ugyancsak ő fedezte a költségeket. A fenntartásra és a hirdetésekre még egy alkalommal biztosította a szükséges összeget. A portál augusztusban lezárult verspályázatát – sok más támogatónkhoz hasonlóan – könyvajándékkal és pénzzel is segítette: az első díjat, egy laptopot, ő vásárolta. (A rend kedvéért: a második díjat, egy tévékészüléket, e sorok írója, a harmadik díjat, egy táblagépet, Zámbó Illés, a két különdíjat, a hordozható hangszórót és a táblagépet Kalász István és Bartha György ajánlotta fel a díjalapba – valamennyien a FüVÉSZ alapítói, illetve munkatársai. Robert Yugovich egy ajándék laptoppal segítette az indulást. A gépet valóban az irodalmi és közéleti portál működtetésére használtam. Munkahelyi feladataim elvégzéséhez és magánhasználatra is van másik laptopom.)

A tények magukért beszélnek, megcáfolhatatlanok. A FüVÉSZ Alapítvány alapítási okiratába foglalt célokból az irodalmi és közéleti portál működésén kívül semmi sem valósult meg.  Az alapítvány számára felajánlott milliós pénzalapból (csak sejtem, mert soha nem láttam, és nem is volt betekintésem az ügyekbe) a FEM Kiadó megjelentette két alapító (Bajtai Kornél és Szabó Palócz Attila) három könyvét. Az alapítványt az említett kiadóhoz semmilyen jogállás nem fűzi. Természetesen, Robert Yugovich, a FEM Kiadó tulajdonosa arra költi a pénzét, amire akarja, azt jelentet meg, amit akar, s az említett szerzők ott adnak ki könyvet, ahol akarnak, illetve, ahol kézirataikat kiadásra alkalmasnak találják. Már abban az esetben, ha a kiadás valóban a szakmai követelményeknek megfelelően zajlik. Viszont a FüVÉSZ Alapítvány nem azért jött létre, hogy az alapítók saját könyveiket adják ki, hanem a mellőzöttek, az outsiderek, a tehetséges, de anyagiakban szűkölködő írók támogatásának céljából. Hogy platformot biztosítson megjelenésükhöz. Most már látszik, hogy az alapítvány többek számára paraván, színjáték és pénzszerzési lehetőség volt, ezért papíron létező, tagság és tartalom nélküli formáció maradt.

Az első komolyabb nézeteltérésre akkor került sor köztem és a többi alapító tag között, amikor a FüVÉSZ irodalmi és közéleti portál (amely mögött az alapítvány áll névleges és formális mivoltában) meghirdette első, fiatal alkotók számára kiírt pályázatát. Nincs hivatalos szponzora és anyagi forrásai sem; kizárólag saját eszközökből és magánszemélyek támogatásaiból tartja fenn kezdeményezéseit (eddig több pályázatot és nyereményjátékot ütött nyélbe – hangsúlyozom: nem az alapítvány, hanem a portál!). Miután megtettem saját felajánlásomat (dokumentált, hogy meg is valósítottam!), illetve Zámbó Illés rendelkezésünkre bocsátotta a szerb állam által a felnőtt polgárok számára segélyként kiutalt száz eurót (dokumentált, hogy a felajánlás célba is ért!), felkértem az alapítvány és a szerkesztőség többi tagját is, hogy egy szimbolikus összeggel, tárgyajándékkal járuljanak hozzá pályázatunk sikeréhez: 15–20 éves fiatalok tehetségének elismeréséhez. Csak felkérés volt. Szimbolikus. Fentebb szó esett róla, hogy ketten méltányolták a kérést, mások vagy ignorálták, vagy a FüVÉSZ-t és kezdeményezéseit lekicsinylő módon engem támadtak be. Volt, aki (ál)munkanélküli helyzetét hozta fel, volt, aki azt mondta, hogy a „fizikai felépülését szolgáló pénzösszeget vonnám el tőle”, s volt, aki a korábban ajándékul kapott laptopot emlegette föl. Most már sajnálom, hogy rögtön nem mondtam: „Vidd, legyél boldog vele!” (Félreértettem a dolgot, nem mást hibáztatok! Tényleg elhittem, hogy mi adjuk, s nem kapjuk a vajdasági és nem vajdasági független értelmiségiek számára szánt támogatásokat.)

De a végleges kenyértörésre most került sor.  Az egyik megjelentetett könyvből visszatérült 150 ezer dinár, amit Robert Yugovich díjalapba ajánlott fel; egy vagy két irodalmi, illetve közéleti díj létrehozása céljából, amelyeket a FüVÉSZ Alapítvány ítélne oda. Első pillanatban igen nemes gesztusnak gondoltam, valószínű, hogy alapjaiban az is akart lenni. Mint az alapítvány elnöke javaslatot tettem a díj kuratóriumának (amelynek nem mi, vagy legalább nem kizárólagosan mi lennénk a tagjai) létrehozására, céljainak, szabályzatának kidolgozására. Úgy gondoltam, hogy ez a járható út egy szakmailag és erkölcsileg is hiteles díj létrehozásához. Ehhez képest, „mi” kineveztük önmagunkat díjat odaítélő bizottságnak, nem konkretizáltuk a díj vagy díjak céljait, sem a feltételeit, viszont a FüVÉSZ irodalmi és közéleti portál íróit az odaítélés módszere és az önérdek ismét kirekesztette az esélyesek köréből. Ugyanis nem az lett a szempont, a legfontosabb érv, hogy az alapítvány eredeti céljait valósítsuk meg, hanem maga a díjazás mint a figyelemkeltés, önfényezés, összefonódó érdekek kiszolgálása, a barát megjutalmazása. Ugyanakkor, ha egy díjat minden tartalom, elvi megfontolás, cél, szabály, hiteles szakmai bizottság hiányában ítélünk oda embereknek, legyenek bármilyen kimagasló értékek alkotói is, akkor nem díjazzuk őket, csak fizetünk nekik.

Másrészt: ha a FüVÉSZ-díj létrehozása nem arra irányul, hogy saját munkatársait, az irodalmi műhely köré szerveződött írók, költők, alkotók körét támogassa (akik többek között azért is csatlakoztak és adtak hitelt az alapítvány és irodalmi portálja törekvéseinek, mert hittek benne, elhitték, hogy valóban őket fogjuk támogatni), hanem egy másik irodalmi magazinnak és kiadónak szánjuk, amelynek  munkatársai – nem mellesleg – ignorálták, sőt, vissza is utasították a FüVÉSZ-szel való együttműködési felkérést, az épp olyan, mintha egy tudományos kutatóintézet díjat hozna létre az alapelveinek megfelelő tudományos kutatások támogatására, de kizárná az esélyesek közül mindazokat, akiknek tevékenységén saját működése alapul, és annak a paralel intézménynek a munkatársait jutalmazná, akik kétségbe vonják létjogosultságát.

Tényleg mondtam, hogy „csak a holttestemen keresztül”. Mert a számító és a legkisebb szociális érzéket is nélkülöző javaslat felháborított. Bár értem a gondolatmenetet. Egy szegény, a létminimum alatt tengődő, öreg, beteg, cigány vagy munkanélküli író megtámogatása – a szellemi és eszmei értékeken túl – semmit nem fog „visszahozni” a konyhára. Két ilyen személyt javasoltam díjra. Egyikük fantasztikus költő, korábban roma tanácsadóként, tanítóként dolgozott, majd munkanélkülivé válva külföldön keresett megélhetést (onnan küldi a verseit, miképp nagyon régen érkeztek honvágytól átitatott versek Tomiból), a másikuk pedig a multikulturális műveltség „eleven szobra”, kultúraközvetítő. Nem a barátaim, még csak nem is közeli ismerőseim; egyikükkel soha nem találkoztam, nem is beszéltem személyesen. Csak a verseit ismerem.

Felajánlottam, hogy „kivásárolom” az alapítványt és a honlapot, a FüVÉSZ irodalmi portált, amelynek működéséhez az alapítók közül legtöbben egy hajszálnyi nem sok, annyit nem tettek hozzá semmilyen értelemben sem. Főleg nem a szellemi értékalkotás tekintetében, sőt, előfordult, hogy Facebook-kommentben gúnyolódtak egy díjakkal elismert író – kritikusok által nagyra értékelt, nem mellesleg a holokausztot tematizáló (ezt soha nem tesszük gúny tárgyává!) – regényén, amelynek példányait a verspályázatunkra ajánlotta fel.

Alapító tagjait maga az alapítvány nem érdekli. Az egy paraván. Semmi. Azt mondták, nyugodtan kiléphetek. De a FüVÉSZ portál az övék. Mert egyikük ötlötte ki a nevét. Mármint az alapítványét. És az egy szellemi tulajdon. (A nagy ötletelés többünk jelenlétében történt. De ez mellékes.) Amikor viszont én utaltam arra, hogy a FüVÉSZ nem egyszerűen egy alapítvány honlapja (noha eredetileg ezért hoztuk létre), hanem ismert irodalmi és közéleti portállá nőte ki magát, amelybe – komolyan gondolva az alapítvány eredeti céljait – elsősorban én és az oldal támogatói (Pec Gábor, Bartha György, Márkus László, Kalász István – dokumentáltam, hogy Robert Yugovich is) fektettek be pénzt, de a munka, a szellemi és a kapcsolati tőke szinte kizárólag az enyém, lekicsinyelték és röhögtek rajta. Különösen a „kapcsolati tőke” említése volt számukra nevetséges. Azt gondolják ugyanis, hogy jelentős íróknak, közéleti személyiségeknek úgy lesz az ember „partnere”, méltó alkotótársa, hogy díjazza őket.

A FüVÉSZ tényleg több egy alapítványi honlapnál. Az elmúlt hónapok alatt ismertté vált, nagy munkatársi körrel, anyagi és szellemi értelmű támogatókkal, perspektivikus fiatal munkatársakkal és olvasókkal. (Megjelent olyan tartalom is a felületén, amely húszezer emberhez jutott el, s amelyre tizenháromezren reagáltak.)

Szabó Palócz Attila publikált a portál felületein. Amikor a három férfi már azt gondolta, hogy nem látom a beszélgetést (nagy részét tényleg nem olvastam el), úgy beszéltek rólam, mint egy ócska tárgyról, egy hülyéről, aki azt sem érdemelte meg, hogy szóba álljanak vele, s innen tudtam meg, hogy megkorra kitüntetés, hogy együttműködtek velem, hogy SZPA közölte munkáit az általam működtetett rovatokban. És nem fordítva.

Először tényleg azt gondoltam, hogy „le kell lőniük”, ha a portált akarják. Most már azt mondom, vigyék! Legyen az övék a honlap, megkapják a belépési kódjait meg az elérhetőségeit! Vigyék a fenébe! Nem azért, mert megijedtem a pertől, amellyel fenyegettek. Mivel nem követtem el bűncselekményt, nem kell féljek sem a rendőrségtől, sem a bíróságtól. Átgondoltam és rájöttem, hogy a FüVÉSZ irodalmi portál nem a honlap, nem a szerver meg a domain, nem a belépési kód, hanem pontosan az a szellemi potenciál, amely kitölti, fenntartja, működteti, s ami számukra nevetséges. Kiterjedt munkatársi köre, írók, költők, művészek és szellemi alkotásaik, opusaik és magatartásaik. A velük való kommunikáció, az olvasókkal való kapcsolat, pontosan az a kapcsolati tőke, amelyet amazok kinevetnek.

Nevet kitalálni, honlapot nyitni és fenntartani, könyvet írni, kiadni, nagy példányszámban eladni nem olyan nehéz, mint gondolnánk. Egy ravasz kereskedő is meg tudja csinálni.

Színvonalas irodalmat teremteni. Az nehéz.               

(Találkozunk egy másik honlapon! A FüVÉSZ csak egy név. Tartalom nélkül nincs jelentése. A fiatalok számára kiírt permanens irodalmi pályázat novemberi fordulója lezárult. A zsűri már értékeli a munkákat. A Vándor éji dala műfordítás-pályázatot végigvisszük! Természetesen az irodalom szabad világ, mindenkinek megvan a maga döntési joga, hova fekteti szellemi energiáit!)

(FüVÉSZ)  

 

2020. december 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A mai Sorelnek nincs bűntudata

„Gyönyörűség volt kilépni a szabad levegőre, úgy érezte magát, mint a tengerész, aki hosszú hajóút után >

Tovább

Egyeztetni, egyeztetni!

A magyar szervezetek vezetőinek tisztában kell lenni azzal, hogy nincs fontosabb érdek, a közösség érdekénél! A >

Tovább

A legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus?

Sokak szerint nem is nevezhető igazi szocializmusnak, azonban nem tagadhatom le, hogy voltak olyan szociális dimenziói, >

Tovább

Lehet, hogy már csak a 80-on felülieknek áll jogában reménykedni

Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket.  A járvány tombolása idején töltöttük be a 80. >

Tovább

Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom

Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >

Tovább

Távol Európától

A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >

Tovább

Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >

Tovább

„A hatalomnak fontosabbak az EU-alapok, mint a csatlakozás”!

Csonka Áron interjújának elhallgatása csak a legújabb példája, hogy a más, a vémesz hivatalos álláspontjától eltérő >

Tovább

Koča és a szerb nacionalizmus

A szerb nacionalizmusról Koča Popovićnak lesújtó volt a véleménye. Sajnálatos, hogy a szerbek azon a civilizációs >

Tovább

Jugoszlávia felbomlásának Újvidék a legnagyobb vesztese

Kezdem hinni, hogy Jugoszlávia felbomlásának Újvidék a legnagobb vesztese. Riasztó helyzet állt elő: valójában két Újvidék >

Tovább

Egyet ír a törvény, más a gyakorlat!

A Fidesz EP képviselői (Gál Kinga és Deli Andor) is, felszólalásukban az EP ülésén a Szerbiával >

Tovább

A Nagy Árulás

Pontosan fogalmaz Károlyi Csaba, amikor megjegyzi, hogy a 68-ról az Áttüntetésekben, a Parainézisben írtam, de nem >

Tovább