2020. október 30. péntek
Ma Alfonz, Zenóbia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Toleranciahiány

Bozóki Antal
Bozóki Antal
Toleranciahiány

Mindez ugyancsak a magyar és a többi nemzeti közösség általános helyzetéről tanúskodik. Az okát pedig éppen az említett viszonyulásokban kell keresni. Nincs tudomásom arról, hogy a rongálásokkal kapcsolatban a Magyar Nemzeti Tanács állást foglalt volna, esetleg követelte az elkövetők elfogását, megbüntetését. Pedig, közösségünk helyzetének értékelésekor ezeket az eseteket is figyelembe kell venni. Bozóki Antal:

 

Október 3.-7.

Táblarongálások, táblacserék

Október első hétvégén újabb délvidéki magyar helységnévtáblát festettek le ismeretlen tettesek. Ez úttal az Óbecse községhez tartozó Drea település táblája került sorba.

– A most megrongált, nemrégiben kihelyezett új tábla kérdése egyébként vitatárgyát képezi a helyiek körében is. Hiszen ez idáig külön tábla jelölte Mileševo és Drea településeket, amelyek közigazgatásilag egy településnek számítanak. Így a Drea tábláról eltűnt a szerb Drljan megnevezés, ám Mileševo településhez sem került ki a Kutaspuszta név. Meg kell jegyezni azt is, hogy a jelenlegi tábla egyébként összhangban van a Magyar Nemzeti Tanács szerbiai települések magyar megnevezését meghatározó dokumentummal is. Azonban ez egyeseket a jelek szerint nem győzött meg, így a hétvégén lefestették a magyar nyelvű feliratot – olvasható a DélHír portál írásában.

Az eseményhez tartozik, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) községi önkormányzatban dolgozó funkcionáriusaik „igen derék módon letakarították a táblát”.

A vajdaságban/Délvidéken gyakori a két, vagy többnyelvű település- és útirányjelző táblák, stb. lefestése/rongálása, a helységnevek, vagy az útjelző feliratok kiírása csak cirill betűvel.

Az év elején fekete festékszóróval több nyugat-bácskai településen lefirkálták a magyar neveket: Nemesmiliticsen, Kerényen, Őrszálláson és Sárin. Királyhalom és Kispiac között cirill betűs feliratokra cserélték a települések felé vezető utakat jelző feliratokat. Februárban Zentán, ahol magyar polgármester van és a lakosok 80% magyar, egyszerűen „elfelejtették” kiírni a magyar elnevezéseket (a latin betűs feliratok szintén szerb nyelven vannak). Júliusban a Verbász és Szenttamás közötti főúton, „Verbász bejáratánál az eddigi szerb, magyar és ruszin feliratú helységnévtáblákat csak szerb nyelvű, cirill és latin betűsre cserélték. A magyar felirat tehát már nem szerepel az új jelzőtáblákon.” Augusztusban lefestették a Temerin községben lévő Szőreg település magyar elnevezését, „mert zavarta valaki(k)nek a nemzeti önérzetét”.[8] Szeptemberben Antalfalva, Cserépalya és Bocsár településtábláit rongálták meg. A napokban „Bajsa ruszin és magyar helységneve szúrta a soviniszta mázolók szemét”. Ez a településtáblák rongálásának, csupa cirill betűsre csérélésének bizonyára még csak nem is a teljes listája.

A felsorolt esetek is arról tanúskodnak, Szerbiában gond van a toleranciával, a másság, a más nyelvének írásának az elfogadásával. Sajnos, ez nem csak az elkövető egyénekre vonatkozik, hanem az állami szervekre is, amelyek, például, az útjelző táblák cserélésekor nem alkalmazzák a nemzeti kisebbségi nyelvek hivatalos használatát rendező jogszabályokat. A beolvasztásra, az kisebbségek nyomainak, történelmének eltüntetésére irányuló törekvést lehet ebből kiolvasni. Ezzel nem csak a nemzeti viszonyokat rontják, de erkölcsi és anyagi károkat is okoznak az országnak.

Október 4.

Toleranciahiány

A nemzeti összetartozás éve jegyében, a szentmisét követően, a bácskertesi (kupuszinai) Szent Anna római katolikus plébániatemplom udvarán turulszobor-avatásra került sor. A szobor Varga Adrián szilágyi fafaragó alkotása.

Köszöntőt mondott Csíkos Sándor, a kupuszinai József Attila Általános Iskola igazgatója.

– Hogy miért éppen turulszobrot avatunk? 2020 az összetartozás éve, a trianoni diktátum 100. évfordulója. A magyarságot száz év alatt sem lehetett eltiporni, a határon túli magyarok megmaradtak magyarnak három generáció után is. Élnek, dolgoznak és magyar szellemiségben nevelik gyermekeiket. A Turul az isteni gondviselés, az iránymutatás nemzeti jelképe. Az önálló magyar identitás és a nemzeti összetartozás ősi jelképe. Büszkék lehetünk történelmünkre, magyarságunkra – hangsúlyozta az igazgató, szervező, továbbá kiemelte: a kupuszinai Szent Anna egyházközséggel, a helyi közösséggel, a helyi civilekkel együttműködve került sor a szobor elkészülésére, az ünnep megvalósulására.

Legalább két dolog miatt is említésre méltó a bácskertesi szoboravatás.

Az egyik, hogy magyar jellegű szobor avatására ritkán kerül sor a Délvidéken/Vajdaságban. A hírekben annál inkább a nemzeti kisebbségi szobrok, temetők (Csantavéren, Kishegyesen, Kucorán…), stb. rongálásáról lehet értesülni.

Újabban (július 25-én) Zentán sérüléseket okoztak Dudás Gyula szobrán a Városi Múzeum előtt. Bácskertesen, augusztus 28-ára virradóra, ismeretlen tettesek rongálták meg Szent Flórián, a tűzoltók védőszentjének szobrát, amely 1911. óta ékesíti a falut. Szabadkán, szeptember 10-ére virradóra, ugyancsak ismeretlen tettesek próbálták lefeszíteni a talapzatáról Kosztolányi Dezső szabadkai mellszobrát…

Korábban „ellopták a 1944-45-ös szabadkai magyar áldozatok tömegsírjánál található vergődő madár emlékművét, szintén Szabadkán a Népkör előtti Kossuth-szobrot is megpróbálták ellopni, eltüntették a kishegyesi Mátyás király szobrot is, többször loptak el alkotóelemeket a csúrogi áldozatok tömegsírján avatott emlékhelyről, de rablók martalékává vált a magyarittabéi szíven lőtt Kossuth Lajos mellszobor is. Persze mindez a véletlen műve, de valamiért a színesfém tolvajoknak jobban fizethetik az árut, ha az magyar emlékműből származik…” – kommentálta a Kosztolányi szobor lopáskísérletét a delhir.info.

Jellemző, hogy az elkövetők az esetek túlnyomó többségében ismeretlenek maradnak, vagy ha meg is találják őket, leginkább nem részesülnek a törvény szabta büntetésben és az anyagi kárt sem térítik meg.

Feltűnő az is, hogy az ilyen eseteket „semmiképp sem” minősítik nemzeti alapon történt rongálásnak, nemzeti türelmetlenség szításának, még akkor sem, ha ez nyilvánvalóan sérti a nemzeti közösséget. A VMSZ-nek a Kosztolányi mellszobor kapcsán kiadott közleményében is az áll, hogy „a helyszínen megállapítottak szerint a bűncselekmény elkövetését nem nemzeti türelmetlenség, hanem anyagi haszonszerzés motiválta”. Azt viszont, hogy miből és hogyan a lehetett ezt megállapítani mielőtt a rendőrség kézre kerítette volna az elkövetőket, a közlemény nem említi.

A szoboravatás másik vonatkozása pedig, hogy ha ilyen magyar közösségi eseményre netán sor is kerül, akkor az általában a templomkertben, a plébánia udvarán, illetve valamilyen magyar művelődési, vagy oktatási intézményben történik, ennek a területére szorul.

Ugyanakkor „hatalmas (köztéri – B. A.) szobrot kap Szabadkán a Délvidéket elfoglaló balkáni mészáros”. A szabadkai városi képviselő-testület ugyanis – „pontosan egy héttel a trianoni békediktátum 100. évfordulója előtt” – megszavazta a döntést (a VMSZ képviselői is), miszerint „Szabadka központjában (is – B.A.), kiemelt helyen a Jadran mozi előtti téren hatalmas méretű szobrot emelnek Karagyorgyevics I. Péter szerb királynak”.

Újvidék főterén (ahol „eredetileg egy Szentháromság szobor állt, amelyet mint katolikus jelképet kegyetlen módon lebontottak”) 4,5 millió dináros költséggel megtisztítják, felújítják Svetozar Miletić egykori szélsőjobboldali szerb politikus három méter magas szobrát…

Mindez ugyancsak a magyar és a többi nemzeti közösség általános helyzetéről tanúskodik. Az okát pedig éppen az említett viszonyulásokban kell keresni.

Nincs tudomásom arról, hogy a rongálásokkal kapcsolatban a Magyar Nemzeti Tanács állást foglalt volna, esetleg követelte az elkövetők elfogását, megbüntetését. Pedig, közösségünk helyzetének értékelésekor ezeket az eseteket is figyelembe kell venni.

 Október 5.

„Egyeztetés”

– Komoly mulasztást orvosoltunk a hivatalos nyelvhasználat területén. Hat új okosbusz-megállót létesítettek Szabadkán az előző mandátumban, azonban kizárólag szerb nyelvű, cirill feliratokkal voltak ellátva. A polgármesterrel folytatott első egyeztetésen jeleztem, hogy a lehető legrövidebb időn belül le kell cserélni a feliratokat háromnyelvűekre. A múlt hét folyamán ez megtörtént, az érintett hat buszmegálló elnevezései magyarul és horvátul is feltüntetésre kerültek. A VMSZ számára továbbra is prioritás a nyelvhasználati jogok érvényesítése, amely nem lehet alku tárgya a jövőben sem – írta közösségi oldalán Pásztor Bálint, a szabadkai városi képviselő-testület véemeszes elnöke.

Pásztor Bálint bejelentésének azonban nem kis szépséghibája is van: A VMSZ-nek Szabadkán az előző mandátum(ok)ban is voltak vezető községi tisztségviselői, mint például Bunford Tivadar, akit éppen Pásztor Bálint váltott fel a VKT elnöki tisztségében, de városi tanácsnokai is.

Maradnak, tehát, a kérdések: Miért nem alkalmazták Bunford idejében Szabadka város alapszabályának nyelvhasználati rendelkezéseit? Kell-e/szükséges-e egyáltalán „egyeztetni” a polgármesterrel, vagy bárkivel arról, hogy a (jog)szabályokat alkalmazni kell? A vezetőknek nem-e az a kötelességük, hogy azokat a gyakorlatban érvényesítsék? Végül, de nem utolsó sorban, mennyibe került a cirill betűs feliratok háromnyelvűre cserélése, és hogy lesz-e felelősségmegalapítás a történtekért, az anyagi kárért? A válaszokkal ezekre a kérdésekre azonban az ifjú Pásztor adós maradt.

 

 

 

2020. október 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A történelem kapuja előtt

Eltávolodva a helyszíntől visszapillantottam: a lánykák még mindig az ablak előtt ácsorogtak. Azt hiszem, így álldogál >

Tovább

A közgáz és a színiakadémia

A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország >

Tovább

Szerbiában hanyatlik a demokrácia

A Pásztor István irányította Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezt a hanyatló szerbiai demokráciát – ami egyre >

Tovább

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább