Ma Béla, Adalbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Weimar nem fog megismétlődni
Az egykori Weimari Köztársasághoz képest nagy különbség azonban, hogy a mai populizmus tünet, míg a fasizmus a megoldatlan válság következményeként bukkant fel. A kormányok követnek el hibákat a ragály kezelése során. Inognak az olyan, fiatal demokráciák, mint a magyar és a lengyel, ám az EU bekeríti őket. Az pedig igazi csoda, hogy mostanság a nehéz helyzetben nem a politikai szélsőség, hanem a közép erősödik. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Marianne
Ki fogja megállítani Orbán Viktor az európai illiberálisok vezérét, aki 2010 óta egyfolytában szembeszáll az EU-val? – kérdezi a francia lap. A politikus legutóbb, a Bizottság jogállami jelentése után már azt követelte, hogy menesszék Jourovát, a Bizottság alelnökét, amiért az betegnek minősítette a magyar demokráciát. Majd a lengyelekkel karöltve azzal fenyegetőzött, hogy meggátolja az újjáépítési programot, ha túl kemény jogállami feltételeket akarnak rákényszeríteni a két országra. De programja messze túllép a jogállami vitán.
A menekültválság leple alatt kitalálta, hogy ő lesz a régió vezére. Azóta az új, konzervatív és összefogásellenes Európa építésén fáradozik. A szövetség Lengyelországtól a Balkánig terjedne. Ellensúlyt képezne a német-francia tandemmel szemben és beleszólna az európai döntésekbe. Orbán e célból szerezte meg a bővítési biztos posztját. A tisztség gazdájának – minden szabályt felrúgva – előírta a magyar álláspont képviseletét, vagyis hogy Törökországot és beleszámítva fel kell venni a balkáni országokat. Ukrajna rovására. Kijevvel az a baja, hogy az gyötri a magyar kisebbséget. De ki parancsol megállt a magyar vezetőnek?
Die Zeit
A német lap kiadói tanácsának egyik tagja vitába száll azokkal a véleményekkel, miszerint kifutó modell a demokrácia. Sőt, úgy látja: annak jobban megy a sora, ahogy azt a Kasszandrák kürtölik a Covid és a gazdasági válság miatt. És nem lesz újabb Weimar. Josef Joffe ugyan rögzíti, hogy a járványra hivatkozva egy sor állam kiterjeszti jogkörét, alapjogokat tilt be. Az újfajta tekintélyelvű szörnyre jellemző az expertokrácia, tehát az, hogy fehér köpenybe öltözött szakértők segítenek az államnak ellenőrzés alá vonni a szíveket és agyakat.
Európában a demokrácia sírásói: Salvini, Le Pen, Strache, Orbán, Kaczynski. Távolabb pedig Putyin, Lukasenko, Bolsonaro, Hszi és Trump. A borúlátók szerint egyre erősödik a tekintélyelvű ár. Ég veled, liberális jogállam! Csakhogy az öreg földrészen – leszámítva Magyarországot és Lengyelországot - csupán pocsolya ezt a hullám, mint ahogy Amerikában is. Valójában sehol sem omlik össze a demokrácia három pillére: a törvényhozás, az igazságszolgáltatás és a sajtó.
Azon kívül az ultrák felemelkedése nem feltartóztathatatlan, tessék csak megnézni Salvini, Le Pen vagy Strache helyzetét. Az is tény, hogy az olyan önkényurak, mint Putyin, Lukasenko és Hszi nem jelentenek új irányt. Az orosz elnök 20 éve van hatalmon, belorusz kollégája negyed évszázada. Kínát 70 éve tartja karmaiban a totalitarianizmus.
Ugyanakkor jogos az ellenvetés, hogy a brazil államfő nem puccsal vagy polgárháborúval, hanem demokratikus választással jutott hatalomra. A pokol éppen akkor indul be, amikor a voksok ilyen caudillokat, ducékat és führereket segítenek kormányra. De hogy a populizmus mennyire veszélyes, azt jól illusztrálja az USA és Nagy-Britannia. Az ilyen rendszerekben az agitátorok közvetlenül, a parlament, a pártok és a média megkerülésével szólnak a néphez. A vezér azt állítja, hogy ő a tömegek hangja, megvédi az embereket a korrupt elittől. És a végén csak hab a tortán: a nemzetközösség, a nacionalizmus, a hit, a védelem az idegenekkel szemben és Trump esetében az „America first”.
Az egykori Weimari Köztársasághoz képest nagy különbség azonban, hogy a mai populizmus tünet, míg a fasizmus a megoldatlan válság következményeként bukkant fel. A kormányok követnek el hibákat a ragály kezelése során. Inognak az olyan, fiatal demokráciák, mint a magyar és a lengyel, ám az EU bekeríti őket. Az pedig igazi csoda, hogy mostanság a nehéz helyzetben nem a politikai szélsőség, hanem a közép erősödik.
FT
A demokráciát meg kell védeni Putyintól vagy Hszitől, tehát fel kell lépni az autokraták agressziójával szemben, de a jogállamot igazából odahaza fenyegeti nagy veszély a nyugaton. Erre hívja fel a figyelmet az elemzés, hozzátéve, hogy manapság sokan szívesen beszélnek arról: visszaszorulóban van a demokrácia. És valóban, mindenütt önjelölt „erős emberek” pocskondiázzák a liberális értékeket. Az orosz és a kínai elnök-féle tekintélyelvű vezetőkhöz csatlakoznak az illiberális nacionalisták, mint Erdogan vagy az indiai államfő.
Autokraták vannak az EU-ban is, lásd Orbánt, de ők csupán zsebméretűek. Ugyanakkor a populista pártok egész Európában szorongatják a politikai vezetést. De a legrosszabb, hogy Amerika élén egy autoriter lúzer áll, aki kérlelhetetlen megvetést tanúsít a jogállam iránt. Nem véletlen, hogy kemény felháborodást vált ki Putyin, amikor álhírek terjesztésével, valamint a szélsőségesek támogatásával gerjeszteni igyekszik az ellentéteket. De ugyanezt eredményezi, hogy Peking vegyíti az otthoni brutális politikai elnyomást, valamint a nyugati üzleti és politikai intézmények elleni támadásokata digitális térben.
De nem szabad összemosni a hazai gondokat és a külföldi veszélyeket, noha az kétségtelenül feszültséghez vezet, hogy a hatalom az USÁ-tól Kínához kerül át. Ez pedig alkalmat ad a Putyin-féle autokratáknak, hogy szétrombolják, illetve megkérdőjelezzék a hidegháború utáni alapvetést a liberális politikáról és a nyitott piacokról. De a demokrácia bajainak okait ezzel együtt odahaza kell keresni.
Az egész a 2008-as pénzügyi összeomlással indult, bár az egyenlőtlenségek és a nehézségek nem egyik pillanatról a másikra keletkeztek, bármennyire is kihasználja azokat Trump és a többi demagóg. Továbbá már a válság előtt összeomlott a háború utáni politikai stabilitás alapja, mármint hogy a piacgazdaság fokozódó jóléthez juttat mindenkit. Az összeomlás után a gazdasági megszorítások végleg beadták a kulcsot a rendszernek. A bizalom visszaállításához megfelelő politikára van szükség.
De az azért fura, hogy minden hencegésükkel együtt az autokraták és önkényurak pontosan tisztában vannak a demokrácia erejével. Azt is tudják, mennyire törékenyek a tekintélyelvű rezsimek. Még ha hanyatlónak minősítik is a nyugatot, nem látnak tüntetőket, akik kevesebb szabadságot akarnak. Ezzel szemben Putyin és Hszi félelemben él. De a demokráciát mégsem tőlük kell megóvni. Olyan gazdasági és szociális politikát kell folytatni, ami nem fosztja meg legitimitásuktól a liberális társadalmakat a polgárok szemében.
FAZ
Az uniós belügyminiszterek a tegnap tartott online konferenciával belekezdtek, hogy tető alá hozzák az új migrációs megállapodást, ám egy sokat látott európai diplomata szerint olyan terület ez, amely még a jogállamiságnál is mérgezőbb. Pedig utóbbi ügyében hatalmas a vita és még a gazdasági segélycsomag is veszélybe kerül. Ám a bevándorlás ügyében alighanem évek kellenek, amíg tető alá kerül a szerződést.
Igazából olyan nagy durranás nem volt azóta, hogy a Bizottság két hete bemutatta az elképzelését a menedékpolitika megújítására. Ugyan a magyar, a lengyel és a cseh kormányfő mormogott a „kötelező kvóták” miatt, de még Orbán Viktor is méltatta az új hangot, vagyis hogy a hangsúly a visszatoloncolásokra kerül. Viszont figyelemreméltó, hogy megbomlott a visegrádi egység, mert Szlovákia sokkal visszafogottabban nyilatkozott. De hát Pozsony már 4 éve bedobta a „rugalmas szolidaritás” ötletét.
Ugyanakkor a déli frontállamok továbbra is attól tartanak, hogy jórészt náluk ragadnak a menedékkérők, mert a többiek nem veszik át, illetve nem sikerül hazazsuppolni azokat. A németek félelme pedig az, hogy a legtöbb bevándorló változatlanul náluk köt ki, mert egyszerűen továbbáll onnan, ahol az ügyüket elbírálják.
Guardian
A migrációs vita kapcsán Európának meg kell szabadulnia az előítéleteitől, vagyis ellent kell mondania Orbán Viktornak, aki felsőbbrendű, fehér, keresztény klubnak tekinti a földrészt. Mert ha az EU inkább a magyar vezetőre hallgat, nem pedig a Bizottság elnökére, aki emberi és emberséges, a rasszizmust elutasító uniót hirdet, akkor megkérdőjeleződik, hogy a szervezet mennyire ragaszkodik a demokráciához, az emberi jogokhoz, a jogállamhoz. De egyúttal veszélybe került az egész nemzetközi tekintélye.
A megosztottság azonban hatalmas, gyors előrelépésre ne számítson senki. Hiába terjesztett elő Brüsszel a minap javaslatot a teljesen félrecsúszott migrációs politika reformjára. Von der Leyen azt reméli, hogy meg lehet győzni a bevándorlást keményen elutasító magyarokat, lengyeleket, szlovákokat és cseheket, mármint hogy az idegenek befogadása hasznos, kedvezően hat a társadalmakra, gazdagabbá teszi a nemzeti kultúrát és sokak életét befolyásolja. Ám erről a négyek hallani sem akarnak, mert nekik nincsenek ilyesfajta tapasztalataik.
A másik oldal, ideértve jogvédőket és civil szerveződéseket, ugyanakkor fél attól, hogy a Bizottság túlságosan is elébe megy a szélsőjobb követeléseinek. Így pedig csak még kiszolgáltatottabbak lesznek a világ legsérülékenyebb emberei, a menekültek. Az előrelépés útjában a büszkeség és előítélet jelenti a legfőbb akadályt. Hogy mindkettőn túl lehessen lépni, ahhoz Európának fel kell adnia faji, vallási és etnikai elfogultságát. Őszinte párbeszédet kell folytatnia az értékekről és saját identitásáról. Végül pedig el kell fogadnia, hogy sürgősen új alapokra kell helyezni a viszonyt egy sor afrikai állammal, illetve más feltörekvő országokkal.
Nagy dilemma persze, hogy ki jeleníti meg Európát: von der Leyen, vagy netán Orbán és a visegrádiak, akik zárt, fehér, keresztény klub mellett kardoskodnak. Valamint hogy ki lehet-e egymással békíteni a két, teljesen különböző és egymással versengő megközelítést? Az uszító, antiszemita beütéseket mutató magyar megnyilvánulásokat egyszerű visszaverni. Mint ahogy azt is, hogy a miniszterelnök nem kér a nyíltan párhuzamos társadalomból, amelyben együttélnek a muzulmánok és keresztények.
A sok fajt és etnikumot felmutató, multikulturális EU-hoz morális vezetőre volna szükség, ilyen azonban nincs, Ezért marad a kizárás és a felsőbbrendűség. Úgy hogy aligha lesz gyors megállapodás a migrációs politika átalakításáról. Pedig Európának nagy szüksége van a bevándorlókra, amit csak megerősített a járvány. Ám lassú és fájdalmas folyamat vezet ahhoz, hogy az unió ésszerűbben kezelje a kérdést.
NZZ
A tagállamok vétójoga akadályozza az EU külpolitikáját, egy sor kormány mégis ragaszkodik hozzá, de ezen változtatni kell. Az eltérő nemzeti törekvések miatt kellett majdnem két hónap, hogy megszülessenek a szankciók Belarusz ellen. De éppen ez a hosszas huzakodás támasztja alá, hogy meg kell válni az egyhangú döntéshozatal elvétől. Hiszen egy sor más területen már kétharmaddal születnek a határozatok. Utóbbi eljárásmód hívei arra hivatkoznak, hogy tömbök vannak a szervezeten belül (a takarékosak, a V4-ek, a déliek), így szinte nincs olyan javaslat, amelyet nem torpedózna meg valamelyik csoport.
A lap mégsem tartja valószínűnek, hogy az unió belátható időn belül módosítana a jelenlegi renden, mert
- a kisebb államok attól tartanak, hogy az erősebb tagok csak még inkább átlépnének az érdekeiken
- a nacionalisták, főként a visegrádiak ellenzik, hogy tovább nemzetállami jogköröket adjanak át az uniónak
- Hogy elfogadhassák az oroszok vagy a kínaiak befektetési ajánlatát, a magyaroknak, bolgároknak, görögöknek és portugálok nem mondhatnak le a szuverén külpolitikáról
- Hiába van érvényben bizonyos területeken a többségi elv, időnként még az így hozott döntések is illegitimnek minősülnek, lásd, amikor a magyar, a szlovák, román és cseh kormány simán figyelmen kívül hagyta a kvótahatározatot.
Ily módon az európai külpolitikában továbbra is a „hajlandó államok szövetsége” jelenti a húzóerőt. Azaz a kezdeményezés a németektől és a franciáktól indul ki, majd a Bizottság és a más államok is csatlakoznak ahhoz.
Süddeutsche Zeitung
„Professzor, politikus és provokatőr”. Így mutatja be a lap a Közép-Európai Egyetem leköszönő rektorát, aki nagy sikerként élte meg az Európai Bíróság héten hozott döntését a Lex CEU ügyében. Az iskola egy része továbbra is Budapesten marad, amit az igazgató elvi kérdésnek tekint, éspedig azzal a felkiáltással: ’No, most aztán már elég!” Túl azon, hogy az Orbán kormány – mélységes ellenérzésektől vezérelve – csupán Soros-egyetemként emlegeti az intézményt.
Az egykori kanadai liberális politikus egy éve kijelentette: szó sem lehet arról, hogy kapituláljanak Orbán Viktor előtt. És hogy az elűzetésük jelzi: a miniszterelnök egypártrendszert épít, amelyben nem kívánatosak a kritikus vélemények. Továbbá hogy a CEU kapcsán a kutatás szabadságát támadja. Úgy hogy a rektori hivatal továbbra is magyar fővárosban van. Ezek után nem véletlen, hogy a kormányfő zavaró tényezőnek tartja az egyetemet, amely a szabadságra tanítja a diákokat.
Ignatieff szeret keményen fogalmazni, erős gesztusokat tenni, határozottan beszállni a vitákba. Nagyon hatásosan tud szónokolni és írni, szükség esetén tud patetikus, illetve harcias is lenni. Népszerű, az egyetem életét nagyban meghatározó vezető. A megfelelő ember a megfelelő helyen.
Kurier
Mintaszerűnek tartja a Magyarország és a másik három visegrádi állam integrációs politikáját a szélsőséges Osztrák Szabadságpárt vezére. Hofer írásban válaszolt az osztrák hírügynökség kérdéseire, miután Budapesten Semjén Zsolttal tárgyalt. Úgy fogalmazott, hogy Ausztriának követnie kell a magyar utat, mert amíg nem lehet megbízhatóan védeni a schengeni külső határokat, addig a nemzeti határokat kell biztosítani.
Hozzátette, hogy a magyar migrációs politika nagymértékben épül a 16. század elejének tapasztalataira, tehát amikor a törökök Mohács után elfoglalták az országot és erre ráment a magyar lakosság jó része. Már csak emiatt sem szabad megengedni, hogy a bevándorlás folytán erősödjön a muzulmán befolyás. Hiszen a bűncselekményeket elkövető menedékkérők, illetve az illegális bevándorlók tanúsítják, milyen súlyos következményekkel jár a szabadjára engedett iszlamizálódás.
EUobserver
Varga Judit a portálon megjelentett cikkben erősít rá arra a hivatalos magyar álláspontra, hogy alapvetően elhibázott a Bizottság jogállami jelentése, mert az rossz, rossz helyen és rossz időben jelent meg. Nem lehet alap a demokráciáról folytatandó további vitához. Az igazságügyi miniszter szerint már ott vakvágányra fut, hogy a jogállamnak nincs egységes fogalma. Pl. a média sokszínűsége nem tartozik bele. Ugyanez vonatkozik az állami hirdetések elhelyezésére, vagy a kormányok információs kampányára is, mert egyik ügyében sincsenek közös európai normák.
Másrészről a helyzetfelmérés nem foglalkozik az etnikai vagy nemzeti kisebbségek jogainak védelmével, illetve az antiszemitizmus elleni fellépéssel. A korrupció előfordul a szövegben, de a pénzmosás már nem. Az ilyen elfogult értelmezés miatt van azután az, hogy néhány, előre kiszemelt kormány kerül reflektorfénybe, mint a magyar és a lengyel. De ha egységes és objektív szempontok alapján vizsgálták meg a tagországokat, akkor az miként fér össze Jourová és Reynders több kétes kijelentésével? – kérdi a miniszter.
Ily módon a jelentés teljes kudarc, lásd, hogy megkérdőjelezi a magyar ügyészség függetlenségét, miközben a főügyész nincsen senkinek sem alárendelve. A Bizottságnak nincs saját megfigyelő rendszere, ezért főleg külső véleményekre hagyatkozott, de azokat elfogultan és nem átlátható módon válogatta ki. Azt viszont az esetek többségében figyelmen kívül hagyta, amit a magyar kormány mondott. Ehelyett leginkább olyan NGO-kra támaszkodott, amelyet támogatást kapnak Soros Nyílt Társadalom Alapítványától.
Az eredmény az, hogy ezek a források sokszor egymásra hivatkoznak. Valójában a jelentést ezek a civil szervezetek írták, ez pedig nem erősíti a kölcsönös bizalmat, az összetartozás érzését. Viszont tisztába teszi a dolgot, mármint hogy a jogállam a politikai program előmozdítására szolgál.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >