2020. október 30. péntek
Ma Alfonz, Zenóbia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Protokoll

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán
Protokoll

Miután átutalták a lottó nyereményemet rögtön vásárolok egy Mont Blanc töltőtollat, Omega vagy Schaffhausen karórát (plusz egy világítósat) egy Selmer tenor szaxofont és egy nagyméretű festőállványt. (És megjavíttatom az óra kijelzőt az autóban. Vagy veszek másik autót, amiben működik). Ezt most feljegyeztem, hogy a nyeremény okozta zavarban, izgalomban, meg ne feledkezzek. Csorba Zoltán:

Ma reggel (is) munkába indulás előtt, mint a pilóta felszállás előtt, végig futtattam a protokollt:

pénztárca pénzzel, jogsival, iratokkal +

hallókészülék +

táskában szemüveg, zsebkendő, bicska, tartalék elem (a hallókészülékhez), maszk +

lakáskulcsok +

cigaretta, gyújtó +

mosoly, jókedv, pozitív viszonyulás +

Útközben vettem észre, hogy egy valami mégis lemaradt. Ami nem szerepel a listán, mert automatikus mozdulat, hogy felcsatolom az illatok mellett heverő (valamelyik) karórámat, annak függvényében, hogy milyen színárnyalatba öltözök: kék, barna vagy fekete. (A fehér öltönyömet 35 éve "kinőttem", egyébként is John Lennon és Tito óta kiment a divatból).

Napközben vagy 45-ször pillantottam a jobb csuklómra. Igen, a mobilon, a számítógép monitorján, az íróasztalon lévő órán értesülhetek a pontos időről, de annyira megszoktam a karórát.

A karóra az egyik gyengém.

Korábban a töltőtoll volt. Különösen a nyolcvanas években, amikor sokat írtam kézzel. Párizsi tartózkodásom során időnként írószer boltokban hosszú percekig nézegettem a szép töltőtollakat. Ábrándoztam, hogy ha majd egyszer lesz sok pénzem, veszek egy igazi Mont Blanc-t.

Egy magas rangú diplomata ismerősöm, aki látván, hogy kizárólag csak töltőtollal írok, megemlítette, hogy „valamelyik fiókjában otthon” van egy Mont Blanc töltőtoll, amit ajándékba kapott, de nem használja. Mert balkezes és úgy érzi, hogy nem esik neki kézre. Rögtön megkérdeztem, hogy nem adná-e el, ecseteltem, hogy egyik életcélom egy igazi Mont Blanc birtoklása, arra célozva, hátha-. Hiába. Megfeledkezett róla, pedig milyen szép gesztus lett volna részéről! Ha valaki olyan ajándékot kap, aminek nem veszi hasznát, aminek nem is örül annyira, nem is értékeli, elgondolkodhatna azon, hogy valaki másnak örömet tudna vele szerezni. Ha például egy kőműves kap egy szuper sztetoszkópot, vagy egy tüdőgyógyász egy vakoló kanalat, simán cserélhetnének. Én például egy Mont Blanc-ért szívesen adnék egy múlt századbeli, eredeti (felbecsülhetetlen, pontosabban: nem felbecsült értékű) Csorba Zoltán olajfestményt.

Régebben gyakrabban, most már nem annyira nézegetem a karórákat. Ezen a területen Omega az ábránd. Gyakorlati szempontból pedig egy olyan egyszerű karórával kellene bővítenem szerény és nem márkás gyűjteményemet, amelynek számlapja sötétben világít. Ma egy hete, amikor jöttünk Tompáról, út közben besötétedett, közben siettünk volna, mert a Covid-tesztelés időhöz volt kötve, de a sötétben nem láthattam mennyi az idő, miután az autó műszerfalán elromlott az óramutató. Ma véletlenül ráakadtam az interneten egy okosóra hirdetésre, promóció október 4-ig (tehát két nap alatt kellene dönteni). Okosóra elvben nem érdekel, nem akarom tudni mennyi a pulzusom, mert ha netalán felugrik, akkor bepánikozok és... Csak annyi érdekel, hogy sötétben világítson. Szóval, ez a promóciós termék olyan mutatós volt, rengeteg kombinációval, helymeghatározóval, barométerrel, több, hasznosnak tűnő részletekkel, amik érdekelhetnének. Megnéztem az árát: 110.000 Ft. Mindössze (?!). Azt hiszem, nem fér bele az időmbe, hogy megrendeljem.

Miután átutalták a lottó nyereményemet rögtön vásárolok egy Mont Blanc töltőtollat, Omega vagy Schaffhausen karórát (plusz egy világítósat) egy Selmer tenor szaxofont és egy nagyméretű festőállványt. (És megjavíttatom az óra kijelzőt az autóban. Vagy veszek másik autót, amiben működik). Ezt most feljegyeztem, hogy a nyeremény okozta zavarban, izgalomban, meg ne feledkezzek.

A reggeli protokoll listára pedig felkerül a karóra is.  

 

2020. október 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A történelem kapuja előtt

Eltávolodva a helyszíntől visszapillantottam: a lánykák még mindig az ablak előtt ácsorogtak. Azt hiszem, így álldogál >

Tovább

A közgáz és a színiakadémia

A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország >

Tovább

Szerbiában hanyatlik a demokrácia

A Pásztor István irányította Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezt a hanyatló szerbiai demokráciát – ami egyre >

Tovább

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább