2020. szeptember 30. Szerda
Ma Jeromos, Honória, Hunor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Göncz Árpádné halálára

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós
Göncz Árpádné halálára

Göncz Árpádné ezer fájdalomtól barázdált arcáról, szemüvege mögött szomorúan mosolygó szeméről lerítt a gondolat: „Ismerlek benneteket. Látom, mit csináltok. Egyetlen szavam sincs hozzátok.” Tamás Gáspár Miklós:

Kilencvenhét esztendős korában elhunyt Göntér Mária, Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság korábbi elnökének az özvegye. Néhány napja.

Én életemben mindössze kétszer beszéltem vele, és bizonyára írnak majd róla, akik közelről és jól ismerték ezt a nagyszerű magyar asszonyt.

Véletlenül azokban a napokban halt meg, amikor Trianon centenáriumának az alkalmával fölmérhettük, hogyan vált Bibó és Göncz nemzedékének tiszta beszéde üresfejű, zavaros, kicsinyes locsogássá minden „oldalon” – súlyos alkalom rá, hogy mindenki megérthesse: mekkora a hanyatlás és a züllés.

Göncz Árpád életét a nem kommunista antifasiszta ellenállás, a nem kommunista baloldal és – logikusan – 1956 tette naggyá. Mellette ott állt a felesége és négy gyermekének anyja, keményen és rendíthetetlenül, Göncz börtönévei alatt is, és mindvégig. Életüket – a szó hétköznapi értelmében – tönkretette a zsarnokság, a börtön, az üldözés, a kitaszítottság.

De az ellenállás szelleme ezt – noha nem tagadható a szenvedés és a keserűség – azért jutalomként és kitüntetésként is értette. A magyar demokrácia antifasiszta és antisztálinista öröksége halott. De élt.

Én őszintén örülök, hogy Bibó István nevét ma oly ritkán veszik a szájukra a hozzá méltatlanok.

Inkább a feledés, mint a bemocskoltatás.

Göncz Árpád személyében – s a mellette összeszorított szájjal, mosolytalanul ott állt hősies felesége – ez a hagyomány legalább jelképesen nemessé és szabaddá avatta pár évre az időközben megszüntetett Magyar Köztársaságot.

Göncz Árpád elnöksége nem volt hibátlan és nem volt következetes.

De hát Istenem! Ki merheti bírálni ennek az utolsó nagy történelmi nemzedéknek az alakjait – vétkeiket akár –, akinek nincs szava arról az elbutult, kicsinyes önzésről és a szó minden értelmében magyartalan stílusról, amely ma óvodától laktanyáig önti el ezt a szegény országot a maga savanyú unalmával, s amelyet „indulatosnak” képzel az, aki még sose érzett szenvedélyt.

Göncz Árpádné ezer fájdalomtól barázdált arcáról, szemüvege mögött szomorúan mosolygó szeméről lerítt a gondolat: „Ismerlek benneteket. Látom, mit csináltok. Egyetlen szavam sincs hozzátok.”

Hát nem. Nem sikerült.

1945-47 és 1956 – ugyancsak nem tökéletes – demokratikus terve kudarcba fulladt, sőt: feledésbe merült. (1989-ről és szelleméről csak bárgyú rágalmakat olvashatunk.)

A kudarc: kudarc, nincs mit szépíteni rajta.

Kár, hogy a köztársasággal együtt bukott a nagyság és a méltóság.

Isten nyugosztalja Göncz Árpádnét és mindazt, ami végképp elveszett.

(hvg.hu)

 

2020. június 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„A vajdasági magyarság lapja”?

A Magyar Szó és a Hét Nap akkor lesz a vajdasági magyarság napilapja, amikor majd a >

Tovább

A rossz közérzet lázadása

Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >

Tovább

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább