Ma Aurél, Placid, Attila rella névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Húsz éve (2. rész)
Bódis Gábor
Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza a családhoz a vállalkozás meg az üzlethelység. Jöttek a kezdeti sikerek, a nosztalgia, szalagavatás és azonnali nehézségek. A volt partnerekről vagy jót vagy semmit. Nehéz megállni.
Számomra a cukrászat testközeli élmény volt, kisgyerekkorom óta ólálkodtam a nagyapám műhelyében, sőt még szabályos fehér cukrászöltözékem is volt. Természetesen fehér süveggel. A tizenhat unokája közül Bódis Lajos talán engem kedvelt leginkább, legalábbis nekem szentelte a legtöbb idejét. Éjfélkor kezdett, hattól délig aludt, megebédelt, és utána elindult csavarogni. Ezekre a sétákra vitt el számtalan esetben. Akkor jártam először a szabadkai kocsmákban, tudtam meg, hogy mi a zónaadag.
Másrészt, édesanyám, amint bekerült a családba (1948) munkába fogták, mint a Bódis-lányokat is. A legemlékezetesebbek a karácsonyok voltak: akkor ugyanis három nap és éjjel dolgozott a família: a cukrászda asztalait megrendelt sütemények és torták lepték el. Szentestére mindenki holtfáradt volt. De azért lett rácponty meg mákosguba.
Valamikor a hetvenes évek elején, amikor leabszolváltam (magyarul vagy bolognaiul a fene se tudja, hogy most ezt minek nevezik) talán egy évig is kiszolgáltam a cukrászdában délutánonként, unokatestvérem, Ani társaságában. A kávéfőzés volt a specialitásom, akkor még természetesen a török kávé volt a divat. A nagyon előkelő vendégek neszkávét rendeltek. Kivételes üzleti érzékem itt sem hagyott cserben. Most már töredelmesen bevallhatom, hogy annak a (kizárólag férfi) vendégnek, aki édesen kérte a kávét, tripla adag cukrot adagoltam. Gondoltam, majd megembereli magát, és ezt követően csak keserűen, ideális esetben cukor nélkül issza a feketét. Ez is dugába dőlt: senki sem panaszkodott az áldozatok közül.
Ennyi volt a cukrászat terén szerzett tudásom, amikor a kilencvenes évek végén belevágtam az újranyitásba. Nem is erre alapoztam az optimizmusomat, hanem anyám sok évtizedes tapasztalatára.
Ezenkívül volt egy nagyon közeli haverom, a Bogár Laci, aki teniszedzőként dolgozott Németországban, de azt mondta: ebbe már belefáradt, és itthon próbál valamibe kezdeni. Nyitott is egy kafićot. Tehát ehhez is ért – gondoltam én - és partnerek lettünk. Magára vállalta a felújítás megszervezését: Rudinski Ante tervezte a lebuj cukrászdává való varázsolását és Irsai Laci kivitelezte a terveket. Gallériát csináltattunk a valamikori padlás helyére. A padlás egyébként a gyermekkori álomvilág szentélye volt: tele ismeretlen rendeltetésű gépekkel, szerszámokkal és mesés félhomállyal.
B. Lacival megtaláltuk valahol a Majsai út közelében levő üzemben a már elveszettnek hitt eredeti öntöttvas asztallábakat. Ennek mintájára újakat is öntettünk. Thonet székeket sok helyről szereztünk be. Emlékszem, még Rácz Jóska egykori újvidéki tévés haverom is szállította a kishegyesi ülőkéket.
1999-re terveztük a nyitást. De jött a NATO. Egy év halasztás.
2000. május végére sebtében, félig kész állapotban megnyitottuk a Bódis cukrászdát. Az akkor 7 éves Tímea lányom vágta át a szalagot. A városi vezetőség nevében Kern Imre mondott beszédet. És természetesen Tolnai Ottó barátom, aki vállalta a Bódis cukrászda könyvtárosának hálátlan, de annál nagyobb kötelezettséggel járó munkakörét. Többször mesélte, le is írta, hogy akárhányszor a cukrászdánál jár, lélekszakadva felszalad a gallériára ellenőrizni, hogy ott vannak-e még a reábízott könyvek.
Az akkori sajtó is belelendült. Hét Nap: Újra nyitva a Bódis-cukrászda. Magyar Szó: Baba néni ismét vállalkozik (Tizenöt évnyi szünet után ma délután ismét megnyitják a Bódis-cukrászdát). Dani: U redu za kolače (Ime Bodiš za Subotičane je simbol vrhunskog poslastičarstva). Magyar Szó: Művészek találkozóhelye (Tolnai Ottó az édességek és az irodalom kapcsolatáról tartott kiselőadást Proust Madeleine-jének szerepét ecsetelve, és beszélt arról is, hogy Kosztolányinak egészen különös viszony volt az édességekhez.) Magyar Szó: Fonott kalács tejeskávéval (A Bódis a legrégibb cukrászda Szabadkán).
Ez utóbbihoz is van egy rövid történetem. A cukrászda portálján az alapítás éve szerepel: 1924. Néhány hónapra rá a Pelivan cukrászda tábláján megjelent az 1923-as alapítási év. A későbbi cukrászdaalapító Pelivan a már cukrászdatulajdonos Bódis Lajosnál tette le a mestervizsgát. Valami nem stimmel. De ne legyünk szőrszálhasogatók.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: Pásztorék ismét ködöt árulnak a Tisza-menti szavazóknak
A Tisza-menti régió lakói – akiknek a mindennapi életben, a kórházi ellátásban és a hivatalos ügyintézésben >
Létezik alternatíva
Ahogy látom, új arcok, új nevek tűnnek fel, ami nyilván komoly közéleti frissülést jelez. És ez >
Távoli, és mégis élő
Az a nehéz, hogy én most pont ugyanannyit éltem itt, Magyarországon, mint amennyit otthon. Nagyon érdekes >
A diákok küldetése Vučić megbuktatása
Ha a Szerb Haladó Párt csalásokkal és erőszakkal hatalmon maradna, az teljessé tenné Szerbia autoriter pályáját, >
Most ki lesz az oka?
Ki fog győzni, és ki lesz ennek az oka? Mit lehet tudni. Végső fokon ki elég >
A VMSZ haladó képviselője
Kovács Elvirának, Fremond Árpádnak, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének és Demo Beriša ügyvezető kisebbségügyi miniszternek egyebek >
Lehetséges-e ezt befejezni szép, tiszta fehérkesztyűs kézzel?
Nem számolnak azzal a tömeges számonkérő indulattal, amellyel Budapesten szembesültem. Nem lebecsülendő a veszély, hogy az >
Vajon az új nemzedékek értik-e Pančićot és Eörsit?
Erre a kérdésfelvetésre az is ösztönzött, hogy a magyarországi rendszerváltást valójában a fiatalok döntötték el. Az >
A hatalom bűvöletében
A bűvölet szó meghatározása szerint „egy varázslatos állapot vagy érzés, amely elragadja az embert, gyakran egyvalami >
Miért nem ismertük fel mi rejlik „az ártatlan köntös” alatt
Attól tartok, hogy ötven év múlva az új nemzedékek nem fogják megérteni, hogy mi miért nem >
Kortesbeszéd
Ez az ország – uraim és hölgyeim – soha nem volt háborúban, de ezt a cseppet >
A „befagyasztott társadalom”
A vajdasági magyarok létszámcsökkenése azért is ellentmondásos, mert a Fidesz-vezérek szerint a vajdasági magyarok sosem voltak >