2021. január 19. kedd
Ma Sára, Márta, Márió névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Húsz éve (2. rész)

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza a családhoz a vállalkozás meg az üzlethelység. Jöttek a kezdeti sikerek, a nosztalgia, szalagavatás és azonnali nehézségek. A volt partnerekről vagy jót vagy semmit. Nehéz megállni.

Számomra a cukrászat testközeli élmény volt, kisgyerekkorom óta ólálkodtam a nagyapám műhelyében, sőt még szabályos fehér cukrászöltözékem is volt. Természetesen fehér süveggel. A tizenhat unokája közül Bódis Lajos talán engem kedvelt leginkább, legalábbis nekem szentelte a legtöbb idejét. Éjfélkor kezdett, hattól délig aludt, megebédelt, és utána elindult csavarogni. Ezekre a sétákra vitt el számtalan esetben. Akkor jártam először a szabadkai kocsmákban, tudtam meg, hogy mi a zónaadag.

Másrészt, édesanyám, amint bekerült a családba (1948) munkába fogták, mint a Bódis-lányokat is. A legemlékezetesebbek a karácsonyok voltak: akkor ugyanis három nap és éjjel dolgozott a família: a cukrászda asztalait megrendelt sütemények és torták lepték el. Szentestére mindenki holtfáradt volt. De azért lett rácponty meg mákosguba.

Valamikor a hetvenes évek elején, amikor leabszolváltam (magyarul vagy bolognaiul a fene se tudja, hogy most ezt minek nevezik) talán egy évig is kiszolgáltam a cukrászdában délutánonként, unokatestvérem, Ani társaságában. A kávéfőzés volt a specialitásom, akkor még természetesen a török kávé volt a divat. A nagyon előkelő vendégek neszkávét rendeltek. Kivételes üzleti érzékem itt sem hagyott cserben. Most már töredelmesen bevallhatom, hogy annak a (kizárólag férfi) vendégnek, aki édesen kérte a kávét, tripla adag cukrot adagoltam. Gondoltam, majd megembereli magát, és ezt követően csak keserűen, ideális esetben cukor nélkül issza a feketét. Ez is dugába dőlt: senki sem panaszkodott az áldozatok közül.

Ennyi volt a cukrászat terén szerzett tudásom, amikor a kilencvenes évek végén belevágtam az újranyitásba. Nem is erre alapoztam az optimizmusomat, hanem anyám sok évtizedes tapasztalatára.

Ezenkívül volt egy nagyon közeli haverom, a Bogár Laci, aki teniszedzőként dolgozott Németországban, de azt mondta: ebbe már belefáradt, és itthon próbál valamibe kezdeni. Nyitott is egy kafićot. Tehát ehhez is ért – gondoltam én - és partnerek lettünk. Magára vállalta a felújítás megszervezését: Rudinski Ante tervezte a lebuj cukrászdává való varázsolását és Irsai Laci kivitelezte a terveket. Gallériát csináltattunk a valamikori padlás helyére. A padlás egyébként a gyermekkori álomvilág szentélye volt: tele ismeretlen rendeltetésű gépekkel, szerszámokkal és mesés félhomállyal.

B. Lacival megtaláltuk valahol a Majsai út közelében levő üzemben a már elveszettnek hitt eredeti öntöttvas asztallábakat. Ennek mintájára újakat is öntettünk. Thonet székeket sok helyről szereztünk be. Emlékszem, még Rácz Jóska egykori újvidéki tévés haverom is szállította a kishegyesi ülőkéket.

1999-re terveztük a nyitást. De jött a NATO. Egy év halasztás.

2000. május végére sebtében, félig kész állapotban megnyitottuk a Bódis cukrászdát. Az akkor 7 éves Tímea lányom vágta át a szalagot. A városi vezetőség nevében Kern Imre mondott beszédet. És természetesen Tolnai Ottó barátom, aki vállalta a Bódis cukrászda könyvtárosának hálátlan, de annál nagyobb kötelezettséggel járó munkakörét. Többször mesélte, le is írta, hogy akárhányszor a cukrászdánál jár, lélekszakadva felszalad a gallériára ellenőrizni, hogy ott vannak-e még a reábízott könyvek.

Az akkori sajtó is belelendült. Hét Nap: Újra nyitva a Bódis-cukrászda. Magyar Szó: Baba néni ismét vállalkozik (Tizenöt évnyi szünet után ma délután ismét megnyitják a Bódis-cukrászdát). Dani: U redu za kolače (Ime Bodiš za Subotičane je simbol vrhunskog poslastičarstva). Magyar Szó: Művészek találkozóhelye (Tolnai Ottó az édességek és az irodalom kapcsolatáról tartott kiselőadást Proust Madeleine-jének szerepét ecsetelve, és beszélt arról is, hogy Kosztolányinak egészen különös viszony volt az édességekhez.) Magyar Szó: Fonott kalács tejeskávéval (A Bódis a legrégibb cukrászda Szabadkán).

Ez utóbbihoz is van egy rövid történetem. A cukrászda portálján az alapítás éve szerepel: 1924. Néhány hónapra rá a Pelivan cukrászda tábláján megjelent az 1923-as alapítási év. A későbbi cukrászdaalapító Pelivan a már cukrászdatulajdonos Bódis Lajosnál tette le a mestervizsgát. Valami nem stimmel. De ne legyünk szőrszálhasogatók.

 

2020. június 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Újfajta vírus terjed köztünk: a fake news vírusa

A legkényelmesebb olyasmivel vádolni az embert, amire még álmában sem gondolt. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy >

Tovább

„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!

Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >

Tovább

Bethlen Gábor a főtéren

Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >

Tovább

Az ironikus kontrapunkt

Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >

Tovább

A legnagyobb távozott

Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >

Tovább

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább

A Trump-puccs és honi recepciója

Kevés dologra vagyok kíváncsibb, mint az Orbán-rezsim végének hogyanjára, fel vagyok készülve meglepetésekre, idő előttiségre, időn >

Tovább

„Szerencsésnek mondhatom magam”

Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt >

Tovább

„Én magyar vagyok!”

Ott történt az is, hogy rám szállt egy háborút megjárt önkéntes. Állandóan macerált, nem fért a >

Tovább