Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Rémisztő képződmények
Az agyilag konyhamalacok megeszik ezt a hisztit is. A többiek viszont, nos, a többiek többen vannak.
Rémisztő képződmény az állam, ahol már csak ezeknek megy a műsor. A vérben forgó szemekkel ordító vén hülyének, aki olcsón etethető – csak neki játszik ez a zenekar. Neki verték le a CEU-t, az ő nyálának csurranásáért éri meg cigányozni, arabozni, brüsszelezni, buzizni. Az ő ideggörcsének fenntartása lett a legfőbb cél. Nyomorultabb stratégia Magyarországot nem sújtotta száz éve. Tóta W. Árpád:
Niedermüller Péter nem egy slágerszerző. Az alapanyag, a közhely már megvan, csak nem sikerült formába önteni. Ahogy elmakogta, abból nehéz lenne kihámozni a mondanivalóját – ha nem lenne közhely.
Az a politika, amibe csak a heteroszexuális, fehér és „keresztény” polgárok férnek bele, természetesen rémisztő képződmény. Nemcsak azért, mert ez a politika agresszív mindenki mással szemben. Azért is, mert ha egy országot így irányítanak, akkor az az ország gyenge lesz és esendő. Márpedig ez a hazánk, és nem vagyunk érdekeltek abban, hogy Trianonnál is gyászosabb veszteségeket szenvedjen el. Ami egyébként szintén abból következett, hogy az úrnép elhitte magáról, hogy joga van basáskodni a többiek felett.
Ami még nagyobb baj – és Niedermüller Péter erről már nem beszélt –, hogy nem is a fehér-hetero-kereszténykedő szubkultúra az, ami belefér, hanem azon belül a párt rajongói. A többi nem számít. És a rajongók, mint tegnap sokadszor kiderült, nem képviselnek államalkotásra alkalmas minőséget. A kirekesztett többiek nélkül marad a bőgatya és a fütyülés. A barackká torzult arcok, az olcsó uszítással jóllakatható drukkerek.
Antall József azt mondta, lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke akar lenni.
Orbán Viktor beéri kétmillióval.
A maradék elég, ha szerteszét szavaz, és hétről hétre elszórakoztatja magát azzal, hogy éppen valaki más a feketeseggű. Az ügyvéd, az etnikailag meghatározott, a sorosista, a migránssimogató, a filozófus, a tanár, az újságíró. Akár egy fehér, heteroszexuális keresztényről is kiderülhet, hogy titkos muszlim buzi, ha ellenzéki pártot vezet. Ők a nemzetnek nem részei – így szólt a mese.
Ez a botrány, nem az, hogy Niedermüller Péter ezt első nekifutásra nem tudta szabatosan kifejteni. Az a botrány, hogy Magyarország egyetlen erőforrása az emberanyag, és ebből kétmillió igényei számítanak csupán, a többinek kívül tágasabb. Az a botrány, hogy fényesre hizlalt gömböcök érdekei vernek keresztbe innovációt, vállalkozást, környezetvédelmet, tudományt és kutatást, kultúrát, sajtószabadságot, és teszik így szegényebbé, betegebbé és szomorúbbá ezt az országot.
Niedermüller Péter suta szavai természetesen nem jelentenek veszélyt senkire. Rémisztő képződmény, aki annyira hülye, hogy ebből fehér keresztényekre vadászó halálbrigádokat vizionáljon.
Rémisztő, mert aki agyilag ennyire konyhamalac, az bármi mást is be fog szopni.
És mindig lesz elég cinikus pribék, aki tálalja – bár tudja, hogy hazudik.
Rémisztő képződmény az állam, ahol már csak ezeknek megy a műsor. Nincs szava az akadémikusnak, az egyetemek közt válogató fiatalnak, a világhírű művésznek, nincs szava az aggódva figyelő nemzetközi közvéleménynek. A vérben forgó szemekkel ordító vén hülyének, aki olcsón etethető – csak neki játszik ez a zenekar. Neki verték le a CEU-t, az ő nyálának csurranásáért éri meg cigányozni, arabozni, brüsszelezni, buzizni. Az ő ideggörcsének fenntartása lett a legfőbb cél. Nyomorultabb stratégia Magyarországot nem sújtotta száz éve. A revízió, a szocializmus, a paneljólét – mind nagyszabású, katartikus cél volt ehhez képest.
„Az a dolgunk, hogy soha ne érezzék győztesnek magukat” – mondta a Niedermüller elleni tüntetésen Bayer Zsolt. Niedermüller Péter simán, fölényesen nyerte meg Erzsébetvárost, pedig már akkor sem volt épp a magyar politika aduásza. Úgyhogy nyugodtan érezheti győztesnek magát.
Szerencséjére épp elegen és eléggé utálták arrafelé a Fideszt. Egyebek közt az aljas hazugságai, a pofátlanul előadott, átlátszó manipulációi miatt.
Igen, ezek a hisztik kielégítik a konyhamalacok éhségét. Megkapják az ellenséget pár napra, elégedetten röfögnek. Ha egy-két újságírót is sikerült megverni, annál inkább. A többiek viszont – nos, ők átlátják, kiköpnek, undorodnak, röhögnek. Egy részük fehér és heteroszexuális, mások nem azok. Győztesnek éppen nem érzik magukat. Egyszer már képesek voltak Niedermüller Péterre szavazni ezért.
Minden mozdulat, ami a maradék tábor gyűlöletének kielégítését szolgálja, ellenreakcióval jár. A hazugságoknak, a ferdítéseknek áruk van. Egyre rosszabb arcukat mutatják, ahogy kapálóznak. Legitimitásuk, a nemzeti oldal meséje rég összeomlott. Ellenük szavaz a fél ország, és még mindig a nemzet nevében ágálnak. Minél többször és minél hangosabban teszik, annál mélyebbre kaparják magukat. Annál kevesebben vevők az összes többi szövegre.
Első pillantásra jó ötletnek tűnt. Fehér, heteroszexuális „keresztény” sok van. Ha mind a Párt mellé áll a rettentő fenyegetés árnyékában, akkor nyertek. Csak ott a hiba, hogy egyre kevesebb a fehér, heteroszexuális keresztény, aki ezt a hisztit komolyan veszi, és a Fidesztől vár védelmet. Ehhez hitelesség kellene, nem pártszolgálatos megmondók, ifjúgárdisták és fényesre hízott helyi kiskirályok.
Aztán amikor végleg elmúlnak a hatalomból, jön a feketeleves. A keserű felismerés, hogy nem akarja őket senki elnyomni. Hogy ők is csak egy a sok-sok szubkultúra közül, amelyekből valóban összeáll a nemzet. Hogy az élethalálharc hazugság volt, és az új Magyarországon egész vidáman lehet élni fehéren, heteroszexuálisan és keresztényien.
Bár a gyűlölet önmagában kevés lesz az üdvösséghez.
De ezt már nem én mondom, és nem is Niedermüller Péter, hanem Jézus.
(HVG)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >