Ma Áron, Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Most már komolyan veszem...
Végel László
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni sehová – ez a legrosszabb, ami megtörténhetett velem. Végel László:
2019. augusztus 19., hétfő
Autorizálom a Vremenek adott interjúmat. Megpróbálok pontos lenni, nem kívánok a populizmus parttalan fogalmával élni, ezért szigorúan etnopopulizmusról beszélek.
Újabb kánikula-hullám.
Nincs erőm írni. Csak az ötletek fordulnak meg a fejemben, elképzelek egy történetet, de gyorsan kiderül, hogy használhatatlan. Csak peregnek a jelenetek a képzeletemben, de egynek sincs folytatása vagy vége.
Bevallom: későn ismerkedtem meg Lengyel József írásaival. Most a Sinkó-nyomvonalon olvasgatom a rettenetes ellentmondásokkal viaskodó író „noteszlapjait”. Kommunista és Gulag lakója. Száműzött, megalázott, félreismert, félremagyarázott író, aki legtöbbet saját magával vívódott. Azt sem tudnám pontosan megállapítani, hogy a történelem hőse volt-e vagy kétbalkezese. Ha kimondom a nevét egy fiatal író előtt, akkor csak legyint és azt mondja, hogy ostoba kommunista volt. Hogy író is volt? Az nem érdekes. A későn születettek kivagyiságával ítélkezhetünk felette, bár attól tartok, hogy nem is tudjuk, miről ítélkezünk. Erre az egyik jegyzete döbbentett rá. „Most hová menjen szabadságot keresni az ember? Undorom a kapitalizmus minden formája, a manipulált jóléti társadalma iránt csak fokozódott, de a manipulált szocializmus iránt se csökkent. És már nincs ország, ahová vágyó szemmel tekinthetsz…”, írta 1967. november 5-én. Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni sehová – ez a legrosszabb, ami megtörténhetett velem.
Következő cikk: „Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)
Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >
A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka
Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >
A jövő sem lesz a régi
A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >
Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova
Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >
Orbán és Vučić – több mint barátság
Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >
Centrális erőtereket mindenhova
Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >
Földrengés Zágrábban
Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >
Nemzet a pártok csapdájában
A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >
A bekötött szemű pilóták
Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >
Nyomunkban a Nagy Testvér
Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >
Nem a fölhatalmazási törvényre
A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >
Róka fogta csuka
A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >