2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

„Egyfajta autonómia az autonómiában”

Korlátozott jogosítványok

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Az MNT által képviselt „autonómia”, tehát, közelről sem olyan autonómia, amilyen az őshonos nemzeti kisebbségeket Európa szerte megilleti, amelyekről egyébként Szili Katalin is ír az idézett könyvében.  Legyen szó területi, vagy akár személyi elvű autonómiáról.  Hol vagyunk mi még ezektől! Bozóki Antal:

Dr. Szili Katalin miniszterelnöki autonómiaügyi megbízott, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat Budapesten (november 9-én) tartott „Patrióta jogvédelem vs. liberális jogvédelem” című konferenciáján mondta:

„Vajdaságban van egyfajta, nem mindenki által kedvelt, de mégis a Magyar Nemzeti Tanács működésével egyfajta autonómia az autonómiában […], amelynek a keretében az oktatási, a kulturális, a média ügyek és a finanszírozási ügyekben teljesen önállóan döntenek.”

A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény 1a (módosítás utáni) szakasza értelmében „a nemzeti tanács olyan szervezet melyre a törvény meghatározott közfelhatalmazást ruház, hogy részt vegyen a döntéshozatalban, vagy önállóan döntsön egyes kérdésekről a kultúrát, oktatást, tájékoztatást és hivatalos nyelv- és íráshasználatot érintő kérdésekben, a közösség e területeken szavatolt önkormányzatához való, kollektív kisebbségi jogának megvalósítása érdekében”.

Ebből a szakaszból még arra lehetne következtetni, hogy a nemzeti tanács „részt vesz a döntéshozatalban, vagy önállóan dönt egyes kérdésekről” a kultúra, az oktatás, a tájékoztatást és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén.  Nem pontosítja viszont, hogy mikor vesz „részt” és mikor „dönt” önállóan.

A törvény 2. szakaszának 2. bekezdése ellenben így fogalmaz: „A nemzeti tanács képviseli a nemzeti kisebbséget az oktatás, a kultúra, a nemzeti kisebbség nyelvén történő tájékoztatás, valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén, részt vesz a döntéshozatalban vagy dönt az említett területekre vonatkozó kérdésekről.”

E rendelkezésből arra lehet következtetni, hogy a nemzeti tanácsnak, az említett négy területen, hármas illetékessége van: 1. „képviseli a nemzeti kisebbséget”, 2. „részt vesz a döntéshozatalban” és 3. „dönt az említett területekre vonatkozó kérdésekről”. Itt a döntéshozatal már csak a harmadik helyen kerül említésre. Erre azt is lehetne mondani, hogy a törvény nem egységes, az idézett rendelkezések egymással ellentétesek. Miért kellett e rendelkezést megismételni más megfogalmazásban?

Ha viszont megnézzük a törvény 10. szakaszát, amely tételesen felsorolja a nemzeti tanács „általános felhatalmazásait”, meg állapítható, hogy a 15 pont közül az első hat pont tartalmaz döntéshozatali felhatalmazást, éspedig arra, hogy 

„1) meghozza és módosítja az nemzeti tanács alapszabályát;

2) meghozza a pénzügyi tervet, pénzügyi jelentést és zárszámadást;

3) rendelkezik saját vagyonával;

4) dönt a nemzeti tanács elnevezéséről, szimbólumairól és pecsétjéről;

5) véglegesíti a nemzeti szimbólumokra, a nemzeti tanács jelképeire és ünnepeire vonatkozó javaslatokat;

6) intézményeket, egyesületeket, alapítványokat, gazdasági társaságokat alapít a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén.”

A többi kilenc pontban a nemzeti tanácsnak „javaslattevő” (7., 7a és 9. pont), „kezdeményező” (7b, 11. és 14.), „figyelemmel kísérő”, „elismeréseket meghatározó és odaítélő” (8.) , „részt vevő” (10.), „panaszt emelő” (12. és 13.), „állást foglaló” és „intézkedéseket foganatosító” (14.) felhatalmazása van.

A szakasz azzal az általános rendelkezéssel fejeződik be (15. pont), hogy a „törvényben ráruházott más kérdésekben is dönt”. Nincsen azonban pontosítva se az, hogy „milyen intézkedéseket foganatosíthat”, de az se, hogy melyik törvény(ek)ben ráruházott más kérdésekről is dönt(het).

A nemzeti tanács „döntéshozatal felhatalmazásai” (10. szakasz 1-6 pontok) többnyire a nemzeti tanács belső szervezeti kérdéseire korlátozódnak és inkább szimbolikus jelentőségűek.  Kivételt képez a szakasz 6. pontja (intézmények, egyesületek, alapítványok, gazdasági társaságok alapítása), de ez is többnyire abban merült ki, hogy a nemzeti tanács már működő/meglévő intézmények alapítói, illetve társalapítói jogait vette át, a tájékoztatás, az oktatás és a művelődés területén (20 esetben). (A gyakorlatban ez, sajnos, az egypárti (véemeszes) befolyás/irányítás érvényesítésében nyilvánul meg, aminek a közösségre nézve súlyos következményei vannak!) Legutóbb társalapítója lett – a Vajdasági Birkózó Akadémia Alapítványnak – Magyarkanizsa önkormányzatával és a budapesti székhelyű Kozma István Magyar Birkózó Akadémiával együtt. Gazdasági társaság alapítására az MNT részéről – ismereteim szerint – nem került sor.

Szili Katalin, a Mit kell tudni az autonómiáról? című (általa jegyzett) kiadványban ezt írja:

„Az autonómia megvalósulásáról akkor beszélhetünk, amikor az állam közhatalmi jogosítványokat ruház át a kisebbség tagjai által demokratikus úton megválasztott szervezetekre.

Az autonómia azt jelenti, hogy egy államon belül egyes közigazgatási egységek vagy embercsoportok önállóan dönthetnek és járhatnak el meghatározott, kizárólag őket magukat érintő ügyekben. Hogy milyen ügyekben, azt az ország alkotmánya vagy külön törvény határozza meg. Az autonómia lényege, hogy a regionális közösségek vagy nemzeti és etnikai közösségek saját ügyeikbe maguk hozzák meg a számokra legmegfelelőbb döntést. Autonómiáról akkor beszélhetünk, ha bizonyos térségek vagy emberek csoportjai saját jogszabályaiknak megfelelően, saját intézményeik révén kormányozhatják.”

Az első kérdés tehát az, hogy az MNT-nek vannak-e „közhatalmi jogosítványai”? A vonatkozó törvény (magyar fordítása) a „meghatározott közfelhatalmazás” kifejezést használja. (Az eredeti, szerb nyelvű szövegben az „određena javna ovlašćenja” szerepel.) Megegyezik-e ez a két fogalom? Valójában nem, mert csak „meghatározott (vagyis bizonyos, részleges, nem teljes – B.A.) közfelhatalmazásról” és nem  „közhatalmi jogosítványról” van szó. Az utóbbi fogalom közigazgatási/államhatalmi jogosítványt jelen. Ilyen felhatalmazása a nemzeti tanácsnak viszont egyáltalán nincsen, mint ahogy „saját jogszabályokat” sem hozhat”. [Jogszabály alatt „az állam által alkotott és biztosított (garantált) magatartási szabályt” kell érteni, amely „jogi érvényességgel rendelkezik”.]

Ez mellett különbséget kell tenni a „jogosítvány” (valamely jog gyakorlására jogosultság) és a „meghatalmazás” [megbízás valamilyen ügy(ek) végzésre] között is. Az MNT esetében jobbára az utóbbi kifejezés a megfelelő, mivel korlátozott jogosítványai vannak. 

Mindent összevetve, Szerbiában a nemzeti tanács(ok)nak, a konkrét esetben a Magyar Nemzeti Tanácsnak, vannak ugyan bizonyos „döntéshozatali felhatalmazásai” (10. szakasz 1-6 pontok), de ezek többnyire belső szervezeti kérdésekre korlátozódnak és inkább csak szimbolikus jelentőségűek.

A szakasz 6. pontja (intézmények, egyesületek, alapítványok, gazdasági társaságok alapítása, többnyire abban merült ki, hogy a nemzeti tanács már működő/meglévő intézmények alapítói, illetve társalapítói jogait veszi át a tájékoztatás, az oktatás és a művelődés területén (20 esetben). Legutóbb társalapítója lett – a Vajdasági Birkózó Akadémia Alapítványnak – Magyarkanizsa önkormányzatával és a budapesti székhelyű Kozma István Magyar Birkózó Akadémiával együtt. Gazdasági társaság alapítására az MNT részéről – ismereteim szerint – nem került sor.

Probléma az is, hogy a nemzeti tanács a magyar közösség fontos kérdéseiben, „a helyzetével, identitásával és a jogaival közvetlen kapcsolatos kérdésekben” (a törvény 10. szakaszának 14. pontja), sok esetben, amikor az nem felelt meg a haladó Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) érdekeinek, nem csak, hogy állást nem foglalt, kezdeményezéseket nem tett, de elutasítóan viszonyult azoknak még a napirendre tűzésétől is! Annak ellenére, hogy ezt a törvény idézett pontja lehetővé teszi.

Nem tartható, tehát, Szili Katalinnak az állítása, miszerint, az MNT „az oktatási, a kulturális, a média ügyek és a finanszírozási ügyekben teljesen önállóan dönt.”

 

Az MNT létezését lehet ugyan „egyfajta autonómiának nevezni az autonómiában (mármint Vajdaság autonómiájában), de inkább valamiféle látszat autonómiának felel meg, amelyben a nemzeti tanács mímeli az autonómiát. Valójában éppen semmilyen lényeges döntéshozatali illetékessége nincsen. Főleg nem „saját jogszabályok” alkotására. Arra viszont elég, hogy a nemzetközi fórumokon és az aktuális magyarországi szervek előtt hivatkozási példaként, úgymond kirakatként szolgáljon, hogy lám-lám, a délvidéki/vajdasági magyar közösségnek van autonómiája! 

A közéletben elhangzottak olyan vélemények is, hogy az MNT valójában a két állam (Magyarország és Szerbia) által pénzelt civil szervezet.

Az MNT által képviselt „autonómia”, tehát, közelről sem olyan autonómia, amilyen az őshonos nemzeti kisebbségeket Európa szerte megilleti, amelyekről egyébként Szili Katalin is ír az idézett könyvében.  Legyen szó területi, vagy akár személyi elvű autonómiáról.  Hol vagyunk mi még ezektől!

A nyilvánosságot tárgyilagosan és tényszerűen kell tájékoztatni.  Csak ez segíthet a jogaink érvényesítésében, a jogainkért folytatott küzdelemnek! Minden más csak a közvélemény ámítása, hitegetése!

 

 

2019. november 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább