2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kavillóban történt 1991-ben:

A saját lakodalmából vitték el a vőlegényt katonának

A zöld terepjáró felbukkanása olyan volt, mintha egy halottaskocsi jött volna a házhoz, nyomasztó emlék marad. A vigalomnak gyorsan vége lett, a vendégek szétszéledtek, a család egyedül maradt. Szabó Angéla:

A Kavillóban élő Tallós házaspár emlékezetében keserédes dátum maradt 1991. június 29-e, Péter-Pál napja: mulatós ünnep is, siralmas tragédia is. Boldogság, mert a két fiatal akkor kötötte össze hivatalosan-formálisan is az életét – aznap volt az esküvőjük, a lakodalmuk –, és mérhetetlen fájdalom, szomorúság, mert a vigadozást még éjfél előtt otromba, embertelen módon félbeszakították. A fél 12 tájban kezdődött áramszünet miatt sötétségbe borult az egész falu. A lakodalmas sátorban is rövid időre riadalom támadt, csak néhány öngyújtó lángja adott egy kevéske fényt. De aztán gyorsan feltalálták magukat a vendégek, elemlámpákat kerítettek, gyertyákat hoztak, és úgy tűnt, hogy nem lesz semmi baj, folytatódhat tovább az ünneplés. Ami ezután történt, arra senki nem számított. 

Erika és Tibor még 28 évvel a történtek után is megrendülten idézte fel annak a nyári éjszakának az emlékeit.

Erika: Éjfél előtt pár perccel egy katonai terepjáró jelent meg a házunk előtt, befordult az udvarunkba és amilyen közelre csak lehetett, beállt a lakodalmas sátor elé. Három férfi szállt ki a kocsiból, két szerb nemzetiségű a topolyai kaszárnyából és egy pobedai magyar, akit ismertünk. Nem sokat teketóriáztak, rögtön megmondták, hogy a férjemért jöttek és azonnal viszik is tartalékos katonának.

Hogy fogadták ezt a váratlan hírt?

– Értetlenül álltunk valamennyien, hitetlenkedve néztünk egymásra. Körülfogtak bennünket a vendégek, és próbálták megértetni a hívatlan látogatókkal, hogy ma házasodtunk össze, javában áll  a lakodalom, nem vihetik el a vőlegényt a saját lakodalmából. De amikor láttuk, hogy minden észérv, győzködés, hiábavaló, akkor bementünk a házba. Oda is utánunk jöttek és megálltak az ajtóban, nehogy az uram megszökjön.

Valóban velük kellett menni?

Tibor: Nem tágítottak. Hiába mondtuk, hogy nekem nincs is katonai behívóm, sőt akkoriban még nem is hallottunk olyan hírt, hogy bárkit is elvittek volna akár Kavillóból, akár a környékbeli falvakból. Kértük, hogy legyenek belátással, mi készültünk erre a napra, itt van a 150-160 vendég, ne rontsák el az ünneplést, sőt felajánlottam, hogy ha valóban el kell mennem tartalékos katonának, akkor majd másnap reggel magam jelentkezem, de hasztalan volt minden, csak elvittek. A bajsai úton volt egy raktárféléje a topolyai kaszárnyának, ott gyülekeztek a sorstársak, utána pedig átszállítottak bennünket Zobnaticára. Persze, az itthoniak nem tudták, hogy hova kerültem, mi lett velem, csak sírtak, idegeskedtek.

Erika: Akkor már két és fél éve együtt éltünk, és mivel áldott állapotba kerültem, úgy döntöttünk, hogy megtartjuk az esküvőt. Anyósomnak is ez volt a kívánsága. Tibi elment, és két hónapra rá megszületett a kisfiunk, akit az örökös stressz miatt nem tudtam szoptatni.

Hány napot töltött katonaruhában?

Tibor: Nem tudták, hol vagyok, kerestek engem is, a többi tartalékost is a hozzátartozóik. Összejöttek legalább 100-an. Miután apa lettem, a feleségem kérelmezte az elbocsájtásomat, de még így is 45 napig voltam távol. Hazaengedtek, de szeptemberben már megint mozgósítani akartak, hozták a behívót. Nem akartam elmenni, inkább bujdostam. Aztán megtalálták a bátyámat, és őt is elvitték, 90 napig bent tartották.

Erika: Tibi bujkált, engem meg itthon zaklattak a rendőrök. Este, éjjel, hajnalban zörgették az ajtót, rám verték az ablakot. Egyik éjjel tévedésből a mellettünk lévő házban kopogtattak, a szomszéd kirohant gatyában, hangosan káromkodva, nagyon megpörölte őket, utána már nem háborgattak. Később több férfit is elvittek a faluból, de a férjem volt az első.

Hogy ért véget a lakodalom?

– A zöld terepjáró felbukkanása olyan volt, mintha egy halottaskocsi jött volna a házhoz, nyomasztó emlék marad. A vigalomnak gyorsan vége lett, a vendégek szétszéledtek, a család egyedül maradt.

Azóta már a kisfiú is felnőtt…

– Igen, és ő is megházasodott, Magyarországon, Nagykőrösön élnek, nemrég született az unokánk.

 

 

2019. november 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább