2022. június 30. csütörtök
Ma Pál névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Végel László: Temetetlen múltunk

A poszttrianon-traumás szülők leszármazottai a Tito-rendszer gyermekei lettek, lázadtak szüleik ellen, majd maguk is csalódtak, még saját lázadásukban is. Végel a kisemberi, paraszti világból jött plebejus ember nézőpontjából írja meg a sajátos jugómagyar létet, „többnyelvű fattyú lettem”, mondja, „győztünk”, azaz végül „vesztettünk”, regisztrálja. A nemzeti írók, mikor azt érezték, győztek, hazafias posztmodern lakomákat rendeztek nemzeti turbófolk zenével... Károlyi Csaba (Élet és Irodalom):

Ki vagyok én? Erre keresi a választ Végel önéletrajzi regénye is. Nem személyes confessio ez, inkább történelmi. Néha esszéisztikus, naplószerű betétekkel. Márai (és talán Goethe) nyomán azt vallja, az önéletrajz akkor jó, ha az író „azt rögzíti, hogyan történt meg a világ benne”. Végel megírja felmenőinek három generációra visszamenő történetét, ifjúságának nagy élményeit, de keveset ír saját érett kori magánéletéről és arról, hogyan születtek a művei. Mindezt nem tartja fontosnak. Inkább arra koncentrál, amire legutóbbi regényében, a Balkáni szépségben is: mi történt a kisemberrel az elmúlt jó száz év során a balkáni, vajdasági térségben, a Monarchiától máig. Az életmű ismerője most láthatja, hogy az az életanyag, ami megjelenik az Egy makró emlékirataitól az Exterritóriumon, a Neoplantán át a Márai-naplókig, mennyire a szerző saját életanyaga. A Balkáni szépség Slemilje a legerősebben önéletrajzi alapozású hős, erősebben, mint a Makró Bubja. Habár...

Végel fontosnak tartja megjegyezni, hogy szülei 1941-ben, születésekor sose gondolták volna, hogy háború lesz. Plebejus szívósság közepette nevelkedett, felmenői „mindössze” túlélni szerettek volna („nem, nem voltak hősök az elcsatolt magyarok”). Majd jöttek az újabb „változások”, 1943, 1944, 1948. Apja nemzedéke túl sokat élt meg. Végül a vajdasági magyarok különleges státuszba kerültek Tito alatt. Főhősünket 1956-ban Újvidékre íratta apja gimnáziumba, itt találkozott a diákotthonban először Jugoszláviával, aztán fordíthatta a pesti rádió 56-os híreit soknemzetiségű társainak. Majd jött az ottani 68, ami a belgrádi diáklázadás megzabolázását jelentette, 1971, a keményítés, 1980, Tito halála, nacionalizmusok, délszláv háború, és a mai, korcs délkelet-európai kapitalista világ („ami a szocializmusban a legjobb volt, azt megtagadtuk, ami pedig a legrosszabb, azt nem temettük el méltósággal”).

A poszttrianon-traumás szülők leszármazottai a Tito-rendszer gyermekei lettek, lázadtak szüleik ellen, majd maguk is csalódtak, még saját lázadásukban is. Végel a kisemberi, paraszti világból jött plebejus ember nézőpontjából írja meg a sajátos jugómagyar létet, „többnyelvű fattyú lettem”, mondja, „győztünk”, azaz végül „vesztettünk”, regisztrálja. A nemzeti írók, mikor azt érezték, győztek, hazafias posztmodern lakomákat rendeztek nemzeti turbófolk zenével...  („Tito gyere vissza – nem jövök” – idéz egy korabeli falfirkát.)

Fontos számvetés, gazdag és éleslátó mű született, tele erős történetekkel, habár a vége igen rezignált. A szembenézés egyenessége és következetessége pedig lenyűgöző.

 

2019. június 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Legalább nem kell ámítani magunkat a holnappal

Felejtsük el néhány évre a jövőt, és ne gondoljunk arra, hogy a vírusunk megint a holnap >

Tovább

Siker a semmittevésben!

Ezt sem voltak képesek, mint sok más egyéb problémát, az országon belül megoldani! Kinek, minek fizetik >

Tovább

A „budapesti buborék”

Németországban Berlinen kívül is van élet. A németekkel ellentétben a változatos magyar világot biztosítják az államhatárokon >

Tovább

Titoról álmodott…

Azzal a Titóval, akivel együtt vívta az antifasiszta harcot, aki őt börtönbe vetette, s aki – >

Tovább

Szerbia: Se parlament, se kormány

Ha (és amikor) Veliki Trnovacban véget ér a választás, még 30 napig lehet halogatni a parlament >

Tovább

Oroszország menti meg a katolikus híveket?

Csakhogy most nem a proletár internacionalizmus, hanem a liberális demokráciából kiábrándult, nemzeti identitását veszélyeztetettnek vélő polgárnak >

Tovább

Vajon milyen jövő vár egy ilyen városra?

A folyamat lassú, mert sokan a saját becsületük kérdésének tartják mindenek ellenére is kitartani. Orvosok, tanárok, >

Tovább

Ez is az én Európám!

Európa messze volt, a szerb álkatonai egységek közel. Újvidék tele volt terepszínű egyenruhás patriótával. Akadtak csinos >

Tovább

Lesz-e kihívója a VMSZ-nek?

Félő, hogy – amennyiben a VMSZ-nek nem lesz ellenzéki alternatívája – az októberi nemzeti tanácsi választásokon >

Tovább

A Dagi

A nyolcvanas évek első felében volt két riportutam, mindkettőre elkísért Horváth Laci (a Dagi) operatőr barátom >

Tovább

Kérdezni mert – menesztették!

A sajtóhírekből azt a benyomást lehet szerezni, hogy Szabó Dékány Zsófia esetében olyan személyt váltottak le, >

Tovább

Szerbia: egyre távolabb az EU-tagságtól

A nyilatkozat egészen logikus és értelmes lenne, ha nem tudnánk, hogy Kovács a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább