Ma Mária névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Troppauer Hümér a szalaggyárban
Pressburger Csaba
Nem sok jóval kecsegtet, ha az évtizedek óta jól működő irodalmi műhelyeket és szervezeteket kihagyják a játékból, és egy lebutított irodalomszemlélet mentén kívánják egységes mederbe terelni az irodalmat, immár a határokon túl is. Pressburger Csaba (Pannonalizáló Balkánaán):
Nincs sok közöm a kortárs magyar irodalomhoz. Nem vagyok szépíró, nem foglalkozom professzionálisan irodalomértelmezéssel sem, és az irodalmi intézményrendszerhez sincs közvetlenül kapcsolódásom. Csupán olvasója vagyok a kortárs magyar irodalomnak, és egy olyan kívülálló, aki távolról, de már vagy negyed évszázada szemléli, mi történik a magyar irodalmi berkekben.
Most épp egy fényképet nézegetek: 20 ember áll a széphalmi Magyar Nyelv Múzeuma előtt – középen az eseménynek jelentőséget kölcsönző magyar miniszterelnökkel, mellette pedig Demeter Szilárddal, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) új igazgatójával. A kép azt követően vagy azt megelőzően készülhetett, hogy ezek az emberek – külhoni magyar irodalmi szervezetek és műhelyek képviselői – „áttekintették a kortárs magyar irodalom helyzetét a Kárpát-medencében”, és ami ennél is fontosabb: együttműködési megállapodást kötöttek a PIM-mel, amelyet „nemzeti jelentőségű irodalmi erőközponttá” kíván formálni a jelenlegi magyarországi rezsim.
Aki figyeli, hogyan uralja le a különböző szférákat a Fidesz, hogyan épít ki párhuzamos intézményrendszereket, amelyek elszívják a levegőt az alulról építkező, évtizedek alatt kialakított szervezetek és műhelyek elől, annak nem nagyon lehetnek illúziói a tekintetben, hogy vajon a Petőfi Irodalmi Ügynökség csak a virágzó száz virág egyike kíván-e lenni, és mellette megmaradhatnak-e más „erőközpontok” is a sokszínűség és minőség jegyében, vagy sem.
Nézegetem ezt a fényképet, és nem látom rajta egyetlen vajdasági magyar irodalmi szervezet vagy műhely képviselőjét sem. Könyvkiadóink, irodalmi folyóirataink szerkesztői, vajdasági irodalmi estek, irodalmi táborok szervezői nem kaptak volna meghívást, vagy épp senki nem ért volna rá közülük, hogy ott legyen azon a megbeszélésen, ahol „leosztják a lapokat”?! Az mégse lehet, hogy a nemzeti összetartozás napján megtartott összejövetelen senki se képviselte a „déli végeket”!
Hát persze, hogy nem lehet, nem lehetett! Több egybehangzó forrásom állítja, hogy Gruik Ibolya, a Magyar Szóban tavaly október óta havonta egyszer megjelenő Előretolt Helyőrség című irodalmi melléklet szerkesztője ott volt (a képen kicsit elbújt: ő lehet az, akinek csak a haja látszik). Azé az Előretolt Helyőrségé, amelynek testvérlapjai Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és a Fidesz-médiabirodalom vidéki lapjaiban is megjelennek – a „kortárs magyar irodalom olvasóinak visszahódítása” jegyében.
Boldogult ifjú koromban megfordultam párszor magyarországi kortárs irodalmi táborokban, ahol fölvonult az írók, költők színe-java – meg persze azok is, akiket valamiért hájpoltak vagy divatból istenítettek, akik jól nyomultak, jó volt a „beágyazottságuk”, ám akik többnyire nem képviseltek valami magas irodalmi színvonalat. És időnként feltűnt Orbán János Dénes is, a jó- és nagyképű, kétségkívül tehetséges erdélyi költő, a kortárs magyar irodalom fenegyereke, akit egész slepp követett helyszínről helyszínre, és itta minden szavát. A liberális irodalmi berkekben tárt kapukra talált OJD „ajtóstól rontunk a házba”-féle attitűdje, mely szerint fölvállaljuk a konfliktusokat, irodalmi tabukat döntögetünk, pimaszul szókimondók, polgárpukkasztók vagyunk és csak azért se vagyunk píszík. OJD karizmájával, stílusával sokakat levett a lábáról. Engem is. Az irodalmárok irigykedve hallgatták, amint azzal henceg, hogy bezzeg Erdélyben egy-egy irodalmi est alkalmával még a csillárról is lógnak az emberek, főként a fiatalok: középiskolások, egyetemisták. A fiatal erdélyi írók verseit pedig szerelmes pillantású lányok szavalják el nekik, mintegy szerelmi vallomás gyanánt. Arról tartott kiselőadást a köré sereglő bólogató jánosoknak – köztük nekem is –, hogy az irodalomnak közérthetőnek, az irodalmi estnek pedig valóságos showműsornak kell lennie!
Orbán János Dénes már a kilencvenes években a kortárs magyar irodalom olvasóinak úgynevezett visszahódításáról értekezett.
Aztán néhány évvel később beültem egy Esterházy-estre. Esterházy Péter azzal kezdte, hogy ne számítsunk könnyed cseverészésre, se gazsulálásra: ő itt most fél óráig felolvas a legújabb regényéből – és punktum. Így is tett. Fél óra egyszerű és varázslatos felolvasás következett, sok kisebb-nagyobb katartikus pillanattal. Azt hiszem, akkor változott meg az irodalomszemléletem, pontosabban: akkor szélesedett ki, revideálódott.
Mert az irodalom világába igenis belefér az úgymond közérthető stílusban megírt és showelemekkel körítve előadott alkotás, miként az intellektuális erőfeszítést igénylő, ebből kifolyólag csak egy szűkebb réteg számára befogadható, puritán módon előadott mű is. Egy a fontos: az irodalmat és az irodalmi életet hagyják alakulni, csordogálni a maga medreiben, senki ne mondja meg felülről, a pénz nyelvén, egyetlen központból, hogy mi a jó, a követendő!
Orbán János Dénes irodalomszemlélete és attitűdje az évek, évtizedek során nem változott, „pusztán” a pozíciója. Az egykori lázadó, elitellenes OJD ma a hatalmat képviseli, és ugyanazt hirdeti, ami roppant szimpatikusnak tűnt, amíg marginális jelenség volt, nem pedig maga a minden mást kirekesztő vagy leuraló, pénzzel kitömött mainstream. Hiszen a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. égisze alatt működő, OJD által vezetett Előretolt Helyőrség Íróakadémia sokszorta több közpénz felett diszponál, mint az összes, évtizedek óta létező írószervezet együttvéve, és az Előretolt Helyőrség lapcsalád megindítása is hozzá fűződik. Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (a.k.a. nemzeti jelentőségű irodalmi erőközpont) igazgatója pedig OJD kebelbarátja, aki a Nagy Olvasóvisszahódítási Projekt őszinte híveként a vajdasági magyar irodalom egy igen szűk rétegével kötött együttműködési megállapodást.
Nem sok jóval kecsegtet, ha az évtizedek óta jól működő irodalmi műhelyeket és szervezeteket kihagyják a játékból, és egy lebutított irodalomszemlélet mentén kívánják egységes mederbe terelni az irodalmat, immár a határokon túl is. Mert ezzel nem olvasókat fognak meghódítani, hanem tehetségtelen Troppauer Hüméreket gyártanak szalagon, akik legfeljebb egy-egy jól irányzott pofonnal tudják majd rávenni a közönségüket az „őszinte érdeklődésre”.
Következő cikk: Mindenki ellenség, de ő még a rákot is kigyógyítja (trumpizmusok)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >
Nincsenek új szellemi mozgalmak
Nem csupán másokkal, hanem önmagammal is vitatkoztam miközben korom dilemmáival vergődtem és vergődőm ma is. Úgy >