Ma Illés, Margaréta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Notre-Dame: Ablak a világra és a lélekre
Nem: nem ez volt az utolsó húsvét! Húsvét már most vasárnap is lesz, a Miasszonyunkban is. Már a katasztrófa éjszakáján is fényesen ragyogott a kereszt a fedetlen szentélyben! A Nyugat-ellenes magyar propagandisták uszíthatnak és szűrhetik a híreket, ahogy csak akarják. Franciaország újjá fogja építeni a világ katedrálisát, mindannyiunk számára – hogy újra szembenézhessünk falai között a világgal és a saját lelkünkkel. Purger Tibor (Szabad Magyar Szó):
A kanizsai Kistemplomban ugyanúgy lehet imádkozni, mint a párizsi Notre-Dame-ban – próbálja meg, aki nem hiszi. Csak míg az egyikben a kisközösség, családunk és barátaink jutnak eszünkbe Isten színe előtt, addig a másikban ránk terül az egész világ, csukott szemmel is ráláthatunk az isteni-emberi mindenségre. És ez így van jól. Mindkettőre szükségünk van a lélek egészségéhez.
A két fenti festmény Henri Matisse-től származik, aki évtizedekig lakott egy Szajna parti lakásban, amelynek ablaka a Miasszonyunk Székesegyházra nézett. Az első világháború kitörésének évében festette mindkettőt, a vizuális élményektől a lelkiekig haladva: a jobb oldali, kék „látképen” már csak a katedrális „lényege” látszik, minden más a nézőre bízatik. A befogadáshoz azonban elmélyülésre, átérzésre, élettapasztalatra és világismeretre van szükség. Akárcsak egy katasztrófa, egy tűzvész feldolgozásához.
Amire viszont az utóbbihoz nincs szükség, az a kereszténytelen kárörvendő károgás. Az ujjal mutogatás, hogy „imádkozni hamarabb kellett volna”. Hogy „maga Európa égett el a szemünk előtt”. Hogy „ezt a tüzet Isten bocsátotta ránk”.
A Szabad Magyar Szó következetesen elutasítja, hogy gúnyolódó, gyűlölködő szennyportálokkal vitázzon, mert nem érdemes névtelen gyávákat azzal megtisztelni. Most azonban kivételt teszünk, mert a budapesti kormánypropaganda „hatkarikás” ostora magával a civilizációval kezdett játszadozni féktelen Európa-ellenességében. A fenti idézetek a 888.hu portál kommentárjából származnak, amelynek már a címe is a kárörvendés netovábbja: „A Notre-Dame utolsó húsvétja”.
Nem: nem ez volt az utolsó húsvét! Húsvét már most vasárnap is lesz, a Miasszonyunkban is. Már a katasztrófa éjszakáján is fényesen ragyogott a kereszt a fedetlen szentélyben! A Nyugat-ellenes magyar propagandisták uszíthatnak és szűrhetik a híreket, ahogy csak akarják. Franciaország újjá fogja építeni a világ katedrálisát, mindannyiunk számára – hogy újra szembenézhessünk falai között a világgal és a saját lelkünkkel. (Az első 24 órában több mint félmilliárd euró gyűlt össze – és az első adakozó milliárdosok korántsem vasárnaponként áldozó hívők voltak.)
Gyűlölködhetnek a pesti pennabajnokok, ahogy csak tőlük telik egy „gőgös, beteg, perverz” Európára (többek között annak a pénzén). Képtelenek ők akár megérteni, nem hogy hiszékeny híveiknek megmagyarázni a világot. De belgrádi „bajtársaik” sem maradtak le: Az Informer így írt Párizsról: „Utolérte őket Isten büntetése! A franciák hat hónapja a székesegyházra Koszovó hamis állam zászlaját tűzték ki, MOST azt tűzvész pusztítja el.”
A pesti megmondóember felebarátait is földbe döngölné: „A materialistáknak pusztán zordon épület a múltból, üres látványosság, ha leégett, hát, leégett, marad még elég…” – uszítanak (jelen esetben) a katolikus Franciaország állami szekularizmusa ellen. Mi pedig nem ismerünk, nem tudunk elképzelni egyetlenegy komoly „materialistát” sem, aki így gondolkodna. Ilyen gyűlöletbeszéd csakis gonosz agyakból pattan ki, akik kereszténységbe takarózva semmiféle keresztényi érzésre nem képesek.
Mint 2001 szeptemberében Csurka István (jó költőből lett rossz politikus), aki a New York és Washington elleni iszlamista terrortámadások után azt találta mondani az Ország Házában, hogy „a világ elnyomott népei nem tűrhették válaszcsapás nélkül a globalizmus által rájuk rótt megaláztatásokat, a kizsákmányolást és a Palesztinában folyó tervszervű népirtást”. Vagyis Csurka szerint Amerika megérdemelte, amit kapott. A modern magyar szélsőjobb egyik atyja akkor egyenesen a dzsihadisták pártjára állt.
És elhatárolódhatnak az autokraták saját szélsőségeseiktől, ahogy csak akarnak: az ő politikájuk vezetett oda, hogy a „kereszténység védelmében” ilyen keresztényellenes kirohanások láthassanak napvilágot.
Akárcsak akkor, most is szembe kell néznünk azokkal, akik saját sötét céljaikra próbálják meg kihasználni mások fájdalmát. Imádkozzunk értük is – Kanizsán, Párizsban, akárhol –, mert nem tudják, mit beszélnek. Európa és kultúrája nem égett el és nem dőlt össze a Notre-Dame tetőtornyával. Európa azoknak a szívében és kezétől él, akik nem szétverni és saját gonosz képükre átalakítani, hanem élni akarják. Akik akár a matisse-i ablakból, az ő lelki vízióján keresztül is megtalálják a szépet, a jót, az emberit.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A szabadkai Houdini
Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >
Temetőt győztek
A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >
Vége
A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >
Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat
Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >
SZÓSZEDET
Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >
Szavazni vagy bojkottálni?
A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >
A hinta
Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >
„Meddig jutottunk?”
A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >
Srebrenica 24 éve
A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >
Marosvásárhely jobban teljesít
Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >
Nemzetközi segédlettel
A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >
Több vagy kevesebb?
A nyilatkozatok és az ígéretek azonban most már – négyévi pereskedés után – nem tűnnek elegendőnek. >