Ma Ákos, Bátor, Gábor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ülepre, magyar!
Viszonválasz Cseresnyési Lászlónak
Tamás Gáspár Miklós
Nagyrabecsült bírálóm nem veszi tekintetbe, hogy – mint a legtöbb irodalmi szöveg – a tárcám már csak a tömörség kedvéért is metaforákat, hiperbolákat (túlzásokat), alluzív (célzásos) stílust alkalmaz, amelyet a szövegolvasásban gyakorlott személy az olvasás aktusának elkövetésekor minden további nélkül, természetesen megért. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):
Cseresnyési László nyelvészprofesszor azt mondja, írásom evvel indít: „Magyarok nincsenek”. Mint újságba író ember, tudhatná, hogy ez a szerkesztőség által kiemelt, ún. „lead”, amely ez esetben abból a metaforikus állításomból származik, hogy ha a nemzeti kultúra meghatározó elemei hiányoznak a nemzeti emlékezetből, akkor „magyarok sincsenek”. A többi állítása is ugyanennyire megalapozatlan, és ugyanabból az okból.
Nagyrabecsült bírálóm nem veszi tekintetbe, hogy – mint a legtöbb irodalmi szöveg – a tárcám már csak a tömörség kedvéért is metaforákat, hiperbolákat (túlzásokat), alluzív (célzásos) stílust alkalmaz, amelyet a szövegolvasásban gyakorlott személy az olvasás aktusának elkövetésekor minden további nélkül, természetesen megért.
Tisztelt bírálóm szó szerint vesz mindent (a szünekdokhét is), ahogy az angol mondja, ő „literal-minded”. Hogy ezt a „szószerintiséget” csak negélyezi vagy komolyan gondolja, nem tudom.
Ő olyan, mint Karinthy hőse, az EASÉSZ – az Ember, Akinek Semmi Érzéke a Szimbólumokhoz –, és ennek az attitűdnek a jegyében kritizál.
Az EASÉSZ így jár el:
„Amikor Petőfi (Petrovics) úr azt írja: »Talpra magyar, hí a haza«, figyelmen kívül hagyja, hogy a forradalmiságot nemcsak álló helyzetben (talpra ugrással) lehet vagy kell gyakorolni, hiszen valószínűleg ő is asztalánál ülve szerezte költeményét. Mi több, Széchenyi István gróf, Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós báró is kétségtelenül ülő helyzetben állították össze azokat a műveiket, amelyek Petőfi (Petrovics, esetleg Petrović, netán Petrovič) úr forradalmi álláspontját ihlették. Amikor a szerző föltételezi, hogy »hí [bennünket] a haza«, akkor egyrészt elfeledkezik róla, hogy a »magyarok« és a »haza« kifejezés nagyjából ugyanazt jelenti (kicsoda hí kicsodát?), másrészt pedig nem győződött meg róla kellő gondossággal, hogy a »haza« egésze hí-e, vagy csak egy része. Tehát verse első sorának így kellene hangzania: »Talpra, illetve: ülepre, magyar; hí a közvéleménynek közelebbről nem meghatározott része«. Alaposabb (ülepesebb) munkával maga is rájöhetett volna a helyes megoldásra.”
Az EASÉSZ így folytatja:
„Ady Endre bizonyos mértékig elhíresült verscíme, illetve verssora szerint »Rohanunk a forradalomba«. A verset Ady szerkesztő úr Garami Ernőnek ajánlja, aki mérsékelt, reformista politikus: ez is mutatja, mennyire vehetjük komolyan Ady úr állítását. (Az utókor tudja, hogy csak hat évvel később következett be a forradalom, amihez világháborús vereség is kellett.) Ha körültekintően, a valóságnak megfelelően fogalmaznánk át Ady szerkesztő úr kijelentését, akkor így hangzanék: »A belvárosi-lipótvárosi értelmiség forradalmiaskodó, tüntikéző töredéke rohanna a forradalomba, bár inkább csak andalog, vánszorog, sőt: ácsorog«. Ugyanakkor ez költőibb is így, a pontosság mindig használ a lírának.”
Köszönöm a tanár úrnak, hogy foglalkozott szerény munkámmal.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Kusturica Szarajevó fölött
És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >
Az elrabolt idők nyomában
Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat. Nem csak >
A tévedhetetlenekkel szemben
Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >
Független sajtó
Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >
Bűn
Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >
Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”
A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >
Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni
„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >
Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése
Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >