Ma Vilhelmina, Januáriusz, Dorián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ülepre, magyar!
Viszonválasz Cseresnyési Lászlónak
Tamás Gáspár Miklós
Nagyrabecsült bírálóm nem veszi tekintetbe, hogy – mint a legtöbb irodalmi szöveg – a tárcám már csak a tömörség kedvéért is metaforákat, hiperbolákat (túlzásokat), alluzív (célzásos) stílust alkalmaz, amelyet a szövegolvasásban gyakorlott személy az olvasás aktusának elkövetésekor minden további nélkül, természetesen megért. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):
Cseresnyési László nyelvészprofesszor azt mondja, írásom evvel indít: „Magyarok nincsenek”. Mint újságba író ember, tudhatná, hogy ez a szerkesztőség által kiemelt, ún. „lead”, amely ez esetben abból a metaforikus állításomból származik, hogy ha a nemzeti kultúra meghatározó elemei hiányoznak a nemzeti emlékezetből, akkor „magyarok sincsenek”. A többi állítása is ugyanennyire megalapozatlan, és ugyanabból az okból.
Nagyrabecsült bírálóm nem veszi tekintetbe, hogy – mint a legtöbb irodalmi szöveg – a tárcám már csak a tömörség kedvéért is metaforákat, hiperbolákat (túlzásokat), alluzív (célzásos) stílust alkalmaz, amelyet a szövegolvasásban gyakorlott személy az olvasás aktusának elkövetésekor minden további nélkül, természetesen megért.
Tisztelt bírálóm szó szerint vesz mindent (a szünekdokhét is), ahogy az angol mondja, ő „literal-minded”. Hogy ezt a „szószerintiséget” csak negélyezi vagy komolyan gondolja, nem tudom.
Ő olyan, mint Karinthy hőse, az EASÉSZ – az Ember, Akinek Semmi Érzéke a Szimbólumokhoz –, és ennek az attitűdnek a jegyében kritizál.
Az EASÉSZ így jár el:
„Amikor Petőfi (Petrovics) úr azt írja: »Talpra magyar, hí a haza«, figyelmen kívül hagyja, hogy a forradalmiságot nemcsak álló helyzetben (talpra ugrással) lehet vagy kell gyakorolni, hiszen valószínűleg ő is asztalánál ülve szerezte költeményét. Mi több, Széchenyi István gróf, Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós báró is kétségtelenül ülő helyzetben állították össze azokat a műveiket, amelyek Petőfi (Petrovics, esetleg Petrović, netán Petrovič) úr forradalmi álláspontját ihlették. Amikor a szerző föltételezi, hogy »hí [bennünket] a haza«, akkor egyrészt elfeledkezik róla, hogy a »magyarok« és a »haza« kifejezés nagyjából ugyanazt jelenti (kicsoda hí kicsodát?), másrészt pedig nem győződött meg róla kellő gondossággal, hogy a »haza« egésze hí-e, vagy csak egy része. Tehát verse első sorának így kellene hangzania: »Talpra, illetve: ülepre, magyar; hí a közvéleménynek közelebbről nem meghatározott része«. Alaposabb (ülepesebb) munkával maga is rájöhetett volna a helyes megoldásra.”
Az EASÉSZ így folytatja:
„Ady Endre bizonyos mértékig elhíresült verscíme, illetve verssora szerint »Rohanunk a forradalomba«. A verset Ady szerkesztő úr Garami Ernőnek ajánlja, aki mérsékelt, reformista politikus: ez is mutatja, mennyire vehetjük komolyan Ady úr állítását. (Az utókor tudja, hogy csak hat évvel később következett be a forradalom, amihez világháborús vereség is kellett.) Ha körültekintően, a valóságnak megfelelően fogalmaznánk át Ady szerkesztő úr kijelentését, akkor így hangzanék: »A belvárosi-lipótvárosi értelmiség forradalmiaskodó, tüntikéző töredéke rohanna a forradalomba, bár inkább csak andalog, vánszorog, sőt: ácsorog«. Ugyanakkor ez költőibb is így, a pontosság mindig használ a lírának.”
Köszönöm a tanár úrnak, hogy foglalkozott szerény munkámmal.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >
Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”
A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >
Laudáció Márti néni tiszteletére
Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >
Mozaik vagy periféria?
A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >
A Nyugat és Takaró Mihály
Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >
A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete
A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >