Ma Szilárda, Szilárd, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A CEU rektora: szó sincs diktatúráról!
Bódis Gábor
Michael Ingatieff, a CEU rektora az amerikai köztelevízióban (ilyen is van: PBS vagyis Public Broadcasting Service) többször is méltatta a magyar miniszterelnök politikai adottságait. Emiatt, szerinte, az Egyesült Államoknak oda kell figyelnie Magyarországra. A riportra S. Balogh Éva a Hungarian Spectrum szerzője hívta fel a figyelmet.
A PBS riportere egy korrekt összeállítással rukkolt elő, amelyben annak rendje és módja szerint megszólalt az elmaradhatatlan Kovács Zoltán (a kormányszóvivő) és Pardavi Márta a Helsinki Bizottságból. A majd tíz perces riport felénél érünk el a CEU-hoz és Michael Ignatieffhez, aki először a december elsejei határidővel kapcsolatban megállapította: „Ha nem kapok beleegyezést a magyar kormánytól, nem várhatok új hallgatókat. Puskacső irányul a fejemre. Orbán úr azt hiszi, hogy valamilyen kampányt akarunk indítani ellene. Ez nevetséges, megnyerte a választásokat. Ő egy demokratikusan megválasztott vezető. Ezt nem kérdőjelezem meg. Az én ügyem az akadémiai szabadság: itt maradni és azt tanítani, amit akarunk.”
A CEU rektora a Magyar Tudományos Akadémia elleni lépéseket is kommentálta érthető leegyszerűsítéssel az amerikai nézők számára: „… arról van szó, hogy ki kapja a pénzt a tudományos kutatásokra, nem az Akadémia. Leállították a gender tanulmányokat… tehát nemcsak mi vagyunk nyomás alatt”.
Amikor a sajtószabadságról volt szól, amelyről Kovács Zoltánnak és Pardavi Mártának, mi sem természetesebb, teljesen eltérő véleménye van, Michael Ignatieff sokak számára talán meglepő megállapításra ragadtatta el magát:
„Legyünk elővigyázatosak: ez nem egy totalitárius rendszer, egy fasiszta rendszer. Szó sincs róla! Ez egy demokrácia, habár egy sérült demokrácia.”
Az összeállítás utolsó részében tért rá a volt kanadai liberális politikus a magyar miniszterelnök politikusi mivoltának az elemzésére:
„Egy modern politikus, fölényes előadói képességgel. Fantasztikus érzéke van népének félelmei, haragja iránt. Használja a közösségi médiát, a kormány ellenőrzése alatt álló médiát és alapjában véve dominálja a közvéleményt éjjel-nappal (24/7). Trump úr ezt teszi az Egyesült Államokban, Orbán úr meg itt, Magyarországon. Mások is kezdik követni a példáját, például Lengyelország, a Cseh Köztársaság, Törökország. Ezekben az országokban erős egypártrendszer van. Arra a használják a demokratikus intézményeket, hogy konszolidálják saját hatalmukat. Magyarország a lehetséges szimbóluma annak, hogy a világ egy ideig merre fog tartani. Tehát Amerikának talán kifizetődne, hogy figyelemmel kísérje mi is történik Budapesten.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Néhány szó a magyar parlamentről
De ha a polgári állam a saját alkotmányos formáihoz se ragaszkodik, akkor nem érvényes a magyar >
Bőnyi rendőrgyilkos?
A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >
Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?
Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >
A színház az új CEU
Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >
Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk
A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >