Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nem könyveket, Tolnait olvasunk
Radics Viktória laudációja Tolnai Ottó Szépíró-díja alkalmából
Radics Viktória
Én bácskai vagyok, öröktől fogva ismerem a tolnais világot, sőt általa kezdtem volt megérteni a sajátomét, de minden jel arra mutat, hogy más magyarok is eligazodnak benne, tehát a couleur locale festői, amennyiben egyetemessé válik. Úgy van az Újvidék Áruház vagy a Palicsi-tó, ahogy a Saint Victoire vagy Arles.
Rendkívüli kontinuitás jellemzi Tolnai Ottó életművét, és ezt azért hangsúlyozom rögtön, mert unos-untig a töredékességet, disszeminációt, széthullottságot emlegetjük. Nos, nem, ebben a művészi világban folyamatosság van, szerteágazó összefüggések és jelentéstömörülések vannak, a műfajok átfolynak egymásba, a húszéves és a nemtomhányéves Tolnai kezet fognak, a motívumok összefutnak, az egész opus egyenletesen fodrozódik, és deltaszerűen szétágazik a szellemi világba, oda torkollik bele. Aki nem ismeri az opust, bárhol belevághat, akárhonnét indul el, ugyanoda jut. Kezdet és vég összeszaladnak. A rizomatikus, hálózati struktúra végtelenül alakítható és alakul is a mai napig. Én bácskai vagyok, öröktől fogva ismerem a tolnais világot, sőt általa kezdtem volt megérteni a sajátomét, de minden jel arra mutat, hogy más magyarok is eligazodnak benne, tehát a couleur locale festői, amennyiben egyetemessé válik. Úgy van az Újvidék Áruház vagy a Palicsi-tó, ahogy a Saint Victoire vagy Arles. Ha most önkéntelenül franciára vettem a fazont, nem véletlen, mivel Tolnai szellemisége alighanem a franciákéra hajaz, Deleuze rizóma- és szökésvonal-elméletét illusztrálni lehetne vele, és a gondolatfűzésére is a kanyarok, kitérők, excesszusok jellemzők. A képzőművészet meg az irodalom szétválaszthatatlansága számomra elsőrendűen fontos, mert nem enged elirodalmiasodni, nem érvényes a „sola sciptura” elve sem – imaginálj, olvasó!
Nem könyveket olvasunk tőle, hanem, mindenki így mondja, Tolnait olvasunk, ahogy a zenében hallgatjuk Bachot, szinte mindegy, mit. Az ő mondatfűzése, ezt a felolvasásokkor különösen érezni, tényleg zenei és fugaszerű. Azt is mindenki tudja, aki magyar szerte e világon, hogy a Tolnai-féle narráció utánozhatatlan. Van benne valami kedvesség is, ami azonban nemcsak emberekre, hanem állatokra, tárgyakra és dolgokra is vonatkozik. Ezért ezek az állatok, emberek, tárgyak és dolgok adják magukat a tolla alá. Pirinyó meghajlással.
Következő cikk: A közösség látta/látja kárát!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az antifasizmus szerbiai módra
Erre azért is kénytelen vagyok utalni, mert az elmúlt években egyre több fasiszta jelvényt látok Újvidéken >
„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”
Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >
Lenin álma helyett Sztálin valósága
Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >
Kihalófélben levő kentaur
Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >
Nincs részarányos foglalkoztatás!
Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >
Sajtószabadság-akadályozók (2.)
A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >
A mi papunk
„Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >
Sajtószabadság-akadályozók
Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >
Méregből kábítószer
Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >
A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel
A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >
Aki a-t mond, mondjon b-t is
Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >
A bebetonozott rendszer
Amikor az egyik vagy a másik kisebbségi párton belül szakadás történt, akkor is a személyes túlhatalom >