Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló
A közösség látta/látja kárát!
Bozóki Antal
Óvakodtak olyan kérdést a testület napirendjére tűzni, aminek csak a legkisebb politikai vonatkozása/vonzata is volt. Nem jutott el hozzájuk a tudat, hogy minden, amit az MNT tesz, az maga a politika. Hozzájárultak, segítették ezzel a testület illetékességnek leépítését, az egyébként is korlátozott autonómia szűkítését. Vagy el se jutottak a nemzeti tanácsi törtvény 10. szakaszáig. Vagy az MNT véemeszes vezetését csupán a magyarországi pénzek elosztása érdekli? Bozóki Antal:
Október 28.
„Még sok mindent meg kell tenni”…
– Még sok mindent meg kell tenni, sok mindent le kell róni az áldozatok emléke előtt, hogy itt egyszer nyugalom és béke legyen – hangsúlyozta Hajnal Jenő, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke vasárnap Csúrogon, ahol az 1944-1945-ben ártatlanul kivégzett áldozatokra emlékeztek – tudósít az MTI.
Teleki Júlia túlélő, a csúrogi megemlékezés szervezője beszédében kiemelte: emlékeznünk kell, hogy soha többé ne történhessen meg sem az, ami 1942-ben, sem az, ami 1944-1945-ben történt. – Ne legyen nemzetgyűlölet. Azt szeretnénk, hogy békében éljünk egymás mellett. De mindehhez meg kell ismerni az igazságot, és meg kell tanulni, meg kell tanítani a történelmet szerbeknek és magyaroknak egyaránt. Még valami: azok az áldozatok és hozzátartozók, akiket megaláztak, megkínoztak és kifosztottak bűntelenül, megérdemelnék a bocsánatkérést. Ahogy Áder János elnök bocsánatot kért a szerb parlamentben, ugyanúgy elvárnánk a mindenkori hatalomtól, hogy ezt megtegye – részletezte. (Teleki Júliai beszédét a véemeszes MNT által irányított Magyar Szó meg sem említette.)
Mina Jurišin, a Razzia 1942 Emlékbizottság titkára kijelentette, úgy érzi, annak ellenére, hogy mennyi mindent ért el a társadalom, amelyben élünk, mennyire megváltozott a bűncselekményekről történő gondolkodásmód, az ártatlan áldozatokat mind a mai napig a legkevésbé ismerik el, és a legkevésbé emlegetik a megemlékezéseken. Ugyanígy kevés említés esik azokról a civilekről, akik mentették az üldözötteket – húzta alá.
A második világháborúban Jugoszlávia német lerohanása után, 1941 áprilisában a Délvidék magyar fennhatóság alá került. Újvidéken és környékén a magyar honvéd- és csendőralakulatok által 1942 elején végrehajtott partizánvadász rajtaütésekben közel 3-4 ezer ember vesztette életét, főként szerbek és zsidók.
Az 1942-es „hideg napok” után két és fél évvel, az 1944. október 17-től 1945. február 1-ig tartó jugoszláv katonai közigazgatás idején Tito partizánjainak megtorlásában a becslések szerint legalább 20 ezer délvidéki magyar halt meg. A legvéresebb események színhelye Csúrog, Mozsor és Zsablya volt, ahol szinte a teljes magyar lakosságot kiirtották. A túlélőket gyalogmenetben a járeki gyűjtőtáborba vitték, ahol hat-nyolc hónapot kellett eltölteniük. A nélkülözésekbe több ezren belehaltak, a túlélők soha nem térhettek vissza otthonaikba.
A történtekről 1990-ig beszélni sem lehetett. A szerb kormány 2014. október 30-án, hét évtized után helyezte hatályon kívül a három vajdasági település (Csúrog, Mozsor és Zsablya) magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó határozatot – olvasható az MTI tudósításában.
A szerb kormányhatározat formálisan eltörölte ugyan a három község magyarjainak kollektív bűnösségét, de csak „a jövőre nézve”, nem pedig visszamenőleg, az 1945. évi határozatok meghozataláig szűnt meg. A közigazgatási eljárásról szóló törvény 255. szakaszának 3. bekezdésére hivatkozva a szerb kormány határozata kimondja, hogy „a jogerős határozat hatályának megszüntetéséről szóló határozat alapján csak a jövőre nézve állhat be jogkövetkezmény”.
A határozat ugyanakkor nem rendezte a kollektív bűnösség megszűntetésének az erkölcsi következményeit, sem az anyagi oldalát (az érintetteknek továbbra is személyesen kellett lefolytatni a rehabilitálási eljárásokat), sem az anyagi oldalát (a károsultak – csupán a határozat alapján – nem kapták vissza elvett vagyonukat, nem részesültek kárpótlásban. Érdemében tehát nem változott úgyszólván semmi.
A Magyar Nemzeti Tanács nem tűzte napirendre a Tari István tanácsnok által beterjesztett állásfoglalást a 3877-es határozatról, mivel – Hajnal Jenő, a testület elnöke szerint – „nem tartozik a nemzeti tanács hatáskörébe”.
Hajnalnak most mintha egyszerre megvilágosodott volna, hogy „még sok mindent meg kell tenni, sok mindent le kell róni az áldozatok emléke előtt, hogy itt egyszer nyugalom és béke legyen”. Sajnos megkésve. Ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy „Áder János elnök bocsánatot kért a szerb parlamentben”, amire a járeki tábort megjárt Teleki Júlia is felhívta a figyelmet, de a szerb bocsánatkérés a mai napig sem hangzott el. Ezt azonban az MTI már nem közölte…
Október 31.
A közösség látta/látja kárát!
A nyomtatott és az elektromos média is állandóan arról cikkezik, hogy a Magyar Nemzeti Tanács illetékességi köre csak „a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás, valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat” területére korlátozódik.
Amikor az egyik újságíró-ismerős figyelmét felhívtam, hogy ez szemlélet jogilag nem csak helytelen, de téves és a közösségre káros is, a válasz ez volt: „De valahogy be kell határolni a témákat. És lehet, hogy téves, de a kezdetektől ezeket emlegetjük.”
Ennek „a kezdetektől való” terjesztésében sajnos a Hajnal Jenő, a VMSZ/BMC MNT elnöke és a vezető tisztségviselői jártak az élen. A testület ülésein számos alkalommal olyan indoklással utasították el a magyar közösséget érintő fontos társadalmi kérdések megvitatását, hogy azok „nem tartoznak a nemzeti tanács hatáskörébe”.
Óvakodtak olyan kérdést a testület napirendjére tűzni, aminek csak a legkisebb politikai vonatkozása/vonzata is volt. Nem jutott el hozzájuk a tudat, hogy minden, amit az MNT tesz, az maga a politika. Hozzájárultak, segítették ezzel a testület illetékességnek leépítését, az egyébként is korlátozott autonómia szűkítését. Vagy el se jutottak a nemzeti tanácsi törtvény 10. szakaszáig. Vagy az MNT véemeszes vezetését csupán a magyarországi pénzek elosztása érdekli?
Hogyan is állunk a nemzeti tanácsok illetékességi körével? A nemzeti kisebbségi tanácsokról szóló hatályos törvény 10 szakasza rendezi a tanácsok „általános hatáskörét”.
A szakasz szinte egyáltalán nem alkalmazott rendelkezései a 11-től a 15. pontokban találhatók, miszerint a nemzeti tanács „önállóan”
11) külön előírások meghozatalát, illetve módosítását és ideiglenes intézkedéseket javasol azokon a területeken, amelyeken az önkormányzati jog érvényesül, a nemzeti kisebbséghez tartozók és a többséget képező polgárok közötti teljes egyenjogúság elérése érdekében;
12) panaszt emel a polgári jogvédő, a tartományi és a helyi ombudsman, valamint más hatáskörrel rendelkező szervek előtt, amikor megítélése szerint a nemzeti kisebbségekhez tartozóknak az Alkotmányban és törvényben szavatolt jogainak és szabadságjogainak megsértésére került sor;
13) a nemzeti kisebbség nevében panaszt emel a szakasz 12) pontja alapján;
14) állást foglal, kezdeményezést tesz és intézkedéseket foganatosít a nemzeti kisebbség helyzetével, identitásával és jogaival közvetlenül kapcsolatos minden kérdésben;
15)a törvényben ráruházott más kérdésekről is dönt.
Különösen fontos a 14. és a 15. pont, amelyek lehetővé teszik, hogy az MNT minden, a közösség számára fontos kérdéssel kapcsolatban „állást foglaljon, kezdeményezést tegyen és intézkedéseket foganatosítson”. Ezeknek az alkalmazásáról az MNT vezetősége azonban rémülten „menekült, mint ördög a kereszttől”. Példa erre a nemzeti tanácsi törvénymódosítás, a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozó cselekvési terv, [10] vagy éppen Tari István tanácsos számos javaslatának a megvitatása. Már ez is túl sok ahhoz, hogy a Hajnal bizalmat kapjon az új összetételű nemzeti tanács vezetésére. Sajnos, nem ez történt. Ennek viszont, sajnos, a közösség látta/látja kárát!
Az sem hagyható szó nélkül – ha már a nemzeti tanács illetékességéről van szó – hogy a június 20-án megszavazott – nemzeti tanácsi törvénynek hivatalos formában nincsen egy egységes szerkezetbe foglalt szövege (a szerb Hivatalos Közlöny 47. számban is csak a módosításokat közölték), magyar nyelven pedig még csak a módosítások szövege sem található. (Az MNT honlapján még mindig csak a módosítás előtti törvényszöveg található). Mindez megnehezíti a jogszabályra való hivatkozást, szövegének értelmezését és alkalmazását is. Pedig az MNT-nek tetemes összegek állnak a rendelkezésére a jogszabályok fordítására. Vagy ez sem tartozik az illetékességi körébe?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >