2020. szeptember 22. kedd
Ma Móric, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ezt már nem!

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

Fölszólítjuk a kulturális (meg egyéb) állami intézmények munkatársait: tanúsítsanak polgári engedetlenséget, amelyet utólag igazolni fog az alkotmányos helyzet visszaállítása. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

„Az összes állami fenntartású kulturális intézmény mától csak akkor tarthat bármilyen »sajtónyilvános« eseményt, akkor nyilatkozhatnak munkatársai, ha negyvennyolc órával korábban engedélyeztetik az Emberi Erőforrások Minisztériumával” – írja a hvg.hu.

„Sem sajtótájékoztatót, sem interjút, de még közleményt sem adhat ki az Operaház, a Nemzeti Múzeum, a Müpa, illetve az Emmi alá tartozó bármelyik intézmény, ameddig jóvá nem hagyta a minisztérium. [...] Nemcsak a nyilatkozó személyét, beosztását és a médium nevét kell beírni előregyártott táblázatba, hanem az interjú témáját, és a nyilatkozat »fő üzenetét is«. A minisztérium azt is megmondja a magyar kultúra csúcsintézményeinek, hogy »egész mondatban« írják le, miről fogják tájékoztatni a közvéleményt.”

Ez a törvényes magyar kormány egyik minisztériumának az utasítása.

Az utasítás alkotmányellenes, sérti a szóban forgó intézmények és köztisztviselők szólásszabadságát, akik kétségtelenül nem árulhatják el a hivatali és az államtitkot, de ezen túl megbízóiknak – a magyar népnek – nyíltan elmondhatják a véleményüket a munkájukról és bármi másról. Nyilván nem nagyon nevezhetik begyöpösödött idiótának a fölötteseiket, és nemigen mondhatják, hogy aki ezt a kormányt támogatja, elvesztette a józan eszét: ez talán fegyelmi vétség lenne, de ha emiatt elbocsátanák valamelyiküket, azért még ezt a tárgyszerű nyilatkozatot is megvédhetnék a munkaügyi bíróság előtt.

Az abszolút monarchiák bukása óta a kormányzás és a közigazgatás alapelve a nyilvánosság – enélkül egyébként a felelős (a parlamentnek, vagyis közvetve a népnek felelős) kormány se lehetséges –, ami azt jelenti, hogy az adófizetők által eltartott állami intézmények nem működhetnek titokban, hanem csak a honpolgárok szeme láttára. Az intézmények vezetői, képviselői, alkalmazottai az állami fölsőbbség által – hiszen szólás- és sajtószabadságot ír elő az alkotmány és számtalan, hazánkban ratifikált és becikkelyezett nemzetközi egyezségokmány – nem ellenőrzött sajtóban szabadon vitathatják szakterületük problémáit, közzétehetik a releváns információkat, és más tekintetben is arról beszélhetnek, amiről akarnak, jelezve persze, hogy hol válik el magánvéleményük az intézményük hivatalos álláspontjától. Ahhoz a minisztériumnak semmi köze, hogy a munkájukat szorgosan végző, kötelességtudó állami alkalmazottak miféle sajtónak nyilatkoznak.

Addig is, ameddig a független magyar bíróság meg nem semmisíti ezt a gyalázatos és ostoba utasítást, fölszólítjuk a kulturális (meg egyéb) állami intézmények munkatársait, hogy ne vegyék tekintetbe. Tanúsítsanak polgári engedetlenséget, amelyet utólag igazolni fog az alkotmányos helyzet visszaállítása.

Tehát – teszem azt – nyugodtan mondják el, hogy a kulturális kormányzat vagy a külügy hány magyar írótól (és kiktől) vonta meg menet közben a kilátásba helyezett anyagi támogatást, amely nélkül nem vehetnek részt az egyik legfontosabb nemzetközi könyvvásáron – bár ott már számítottak rájuk külföldi olvasóik –, mert a hivatal ráébredt: ezek a jeles szerzők nem a jobboldali magyar kormányzat föltétlen támogatói. Ezt a döntést a lelkiismeretes köztisztviselő bizonyára nem tudja megmásítani, de nyugodtan a közvélemény tudomására hozhatja, hogy mi folyik a kultúraigazgatásban. („Hírünk a világban” rovat.) Ehhöz joga van, sőt: ez a kötelessége.

De ez csak esetleges példa.

A lényeg ez: a jogtalanságot nem kell és nem szabad eltűrni. Ráadásul: az érintett kulturális intézmények (elvben) maguk is szabadok és önkormányzók, tevékenységük teremti meg a szabadság egyik legfontosabb közegét. A róluk szóló információ és vita teljes szabadsága közérdek, s aki korlátozni akarja, nem méltó arra, hogy fontos állami tisztséget töltsön be, és illenék őt haladéktalanul elmozdítani – hiszen tudomásunk szerint az alkotmánysértés nem bocsánatos vétek.

 

2018. szeptember 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább