Ma Jolán, Vid, Viola névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ezt már nem!
Tamás Gáspár Miklós
Fölszólítjuk a kulturális (meg egyéb) állami intézmények munkatársait: tanúsítsanak polgári engedetlenséget, amelyet utólag igazolni fog az alkotmányos helyzet visszaállítása. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):
„Az összes állami fenntartású kulturális intézmény mától csak akkor tarthat bármilyen »sajtónyilvános« eseményt, akkor nyilatkozhatnak munkatársai, ha negyvennyolc órával korábban engedélyeztetik az Emberi Erőforrások Minisztériumával” – írja a hvg.hu.
„Sem sajtótájékoztatót, sem interjút, de még közleményt sem adhat ki az Operaház, a Nemzeti Múzeum, a Müpa, illetve az Emmi alá tartozó bármelyik intézmény, ameddig jóvá nem hagyta a minisztérium. [...] Nemcsak a nyilatkozó személyét, beosztását és a médium nevét kell beírni előregyártott táblázatba, hanem az interjú témáját, és a nyilatkozat »fő üzenetét is«. A minisztérium azt is megmondja a magyar kultúra csúcsintézményeinek, hogy »egész mondatban« írják le, miről fogják tájékoztatni a közvéleményt.”
Ez a törvényes magyar kormány egyik minisztériumának az utasítása.
Az utasítás alkotmányellenes, sérti a szóban forgó intézmények és köztisztviselők szólásszabadságát, akik kétségtelenül nem árulhatják el a hivatali és az államtitkot, de ezen túl megbízóiknak – a magyar népnek – nyíltan elmondhatják a véleményüket a munkájukról és bármi másról. Nyilván nem nagyon nevezhetik begyöpösödött idiótának a fölötteseiket, és nemigen mondhatják, hogy aki ezt a kormányt támogatja, elvesztette a józan eszét: ez talán fegyelmi vétség lenne, de ha emiatt elbocsátanák valamelyiküket, azért még ezt a tárgyszerű nyilatkozatot is megvédhetnék a munkaügyi bíróság előtt.
Az abszolút monarchiák bukása óta a kormányzás és a közigazgatás alapelve a nyilvánosság – enélkül egyébként a felelős (a parlamentnek, vagyis közvetve a népnek felelős) kormány se lehetséges –, ami azt jelenti, hogy az adófizetők által eltartott állami intézmények nem működhetnek titokban, hanem csak a honpolgárok szeme láttára. Az intézmények vezetői, képviselői, alkalmazottai az állami fölsőbbség által – hiszen szólás- és sajtószabadságot ír elő az alkotmány és számtalan, hazánkban ratifikált és becikkelyezett nemzetközi egyezségokmány – nem ellenőrzött sajtóban szabadon vitathatják szakterületük problémáit, közzétehetik a releváns információkat, és más tekintetben is arról beszélhetnek, amiről akarnak, jelezve persze, hogy hol válik el magánvéleményük az intézményük hivatalos álláspontjától. Ahhoz a minisztériumnak semmi köze, hogy a munkájukat szorgosan végző, kötelességtudó állami alkalmazottak miféle sajtónak nyilatkoznak.
Addig is, ameddig a független magyar bíróság meg nem semmisíti ezt a gyalázatos és ostoba utasítást, fölszólítjuk a kulturális (meg egyéb) állami intézmények munkatársait, hogy ne vegyék tekintetbe. Tanúsítsanak polgári engedetlenséget, amelyet utólag igazolni fog az alkotmányos helyzet visszaállítása.
Tehát – teszem azt – nyugodtan mondják el, hogy a kulturális kormányzat vagy a külügy hány magyar írótól (és kiktől) vonta meg menet közben a kilátásba helyezett anyagi támogatást, amely nélkül nem vehetnek részt az egyik legfontosabb nemzetközi könyvvásáron – bár ott már számítottak rájuk külföldi olvasóik –, mert a hivatal ráébredt: ezek a jeles szerzők nem a jobboldali magyar kormányzat föltétlen támogatói. Ezt a döntést a lelkiismeretes köztisztviselő bizonyára nem tudja megmásítani, de nyugodtan a közvélemény tudomására hozhatja, hogy mi folyik a kultúraigazgatásban. („Hírünk a világban” rovat.) Ehhöz joga van, sőt: ez a kötelessége.
De ez csak esetleges példa.
A lényeg ez: a jogtalanságot nem kell és nem szabad eltűrni. Ráadásul: az érintett kulturális intézmények (elvben) maguk is szabadok és önkormányzók, tevékenységük teremti meg a szabadság egyik legfontosabb közegét. A róluk szóló információ és vita teljes szabadsága közérdek, s aki korlátozni akarja, nem méltó arra, hogy fontos állami tisztséget töltsön be, és illenék őt haladéktalanul elmozdítani – hiszen tudomásunk szerint az alkotmánysértés nem bocsánatos vétek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >
A kelet-közép-európai nacionalizmusok és a nemzeti kisebbségek
Orbán egy rugalmas eszmére gondol, így például a kisebbségi ”többlet-jogosítványokra” utal, de ide sorolható a kisebbségi >
A Magyar Nemzeti Tanács a VMSZ fiókszervezete
Pásztor-Fremond „elmélete” a közösség megosztását jelenti „jó” és „rossz” magyarokra. A rosszemlékű, „egy közösség, egy párt, >
Szerbia májusban
Nem tudom, ehhez képest aggasztó-e az EU hallgatása, akár a jogsértések esetén is, hisz különösebben nem >
A rendszerváltás egyik legfontosabb regénye
Az egyik 1990-es keltezésű jegyzetében írta, gyónni akart a világnak, csakhogy a világ gyorsabb és rámenősebb >
Mit mondana Krleža az expresszkapitalisták politikai orgiájáról?
A tőle szokásos iróniával, de úgy érzem, leplezett fájdalommal állapította meg, hogy a lázadó egyetemisták egy >
„A nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartása alapvető feltétele annak, hogy Szerbia előre haladjon az európai úton”!
Nem lehet, tehát, azt mondani, hogy a szerb állam vezetősége – köztük Kovács Elvira, a parlament >