Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ezt már nem!
Tamás Gáspár Miklós
Fölszólítjuk a kulturális (meg egyéb) állami intézmények munkatársait: tanúsítsanak polgári engedetlenséget, amelyet utólag igazolni fog az alkotmányos helyzet visszaállítása. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):
„Az összes állami fenntartású kulturális intézmény mától csak akkor tarthat bármilyen »sajtónyilvános« eseményt, akkor nyilatkozhatnak munkatársai, ha negyvennyolc órával korábban engedélyeztetik az Emberi Erőforrások Minisztériumával” – írja a hvg.hu.
„Sem sajtótájékoztatót, sem interjút, de még közleményt sem adhat ki az Operaház, a Nemzeti Múzeum, a Müpa, illetve az Emmi alá tartozó bármelyik intézmény, ameddig jóvá nem hagyta a minisztérium. [...] Nemcsak a nyilatkozó személyét, beosztását és a médium nevét kell beírni előregyártott táblázatba, hanem az interjú témáját, és a nyilatkozat »fő üzenetét is«. A minisztérium azt is megmondja a magyar kultúra csúcsintézményeinek, hogy »egész mondatban« írják le, miről fogják tájékoztatni a közvéleményt.”
Ez a törvényes magyar kormány egyik minisztériumának az utasítása.
Az utasítás alkotmányellenes, sérti a szóban forgó intézmények és köztisztviselők szólásszabadságát, akik kétségtelenül nem árulhatják el a hivatali és az államtitkot, de ezen túl megbízóiknak – a magyar népnek – nyíltan elmondhatják a véleményüket a munkájukról és bármi másról. Nyilván nem nagyon nevezhetik begyöpösödött idiótának a fölötteseiket, és nemigen mondhatják, hogy aki ezt a kormányt támogatja, elvesztette a józan eszét: ez talán fegyelmi vétség lenne, de ha emiatt elbocsátanák valamelyiküket, azért még ezt a tárgyszerű nyilatkozatot is megvédhetnék a munkaügyi bíróság előtt.
Az abszolút monarchiák bukása óta a kormányzás és a közigazgatás alapelve a nyilvánosság – enélkül egyébként a felelős (a parlamentnek, vagyis közvetve a népnek felelős) kormány se lehetséges –, ami azt jelenti, hogy az adófizetők által eltartott állami intézmények nem működhetnek titokban, hanem csak a honpolgárok szeme láttára. Az intézmények vezetői, képviselői, alkalmazottai az állami fölsőbbség által – hiszen szólás- és sajtószabadságot ír elő az alkotmány és számtalan, hazánkban ratifikált és becikkelyezett nemzetközi egyezségokmány – nem ellenőrzött sajtóban szabadon vitathatják szakterületük problémáit, közzétehetik a releváns információkat, és más tekintetben is arról beszélhetnek, amiről akarnak, jelezve persze, hogy hol válik el magánvéleményük az intézményük hivatalos álláspontjától. Ahhoz a minisztériumnak semmi köze, hogy a munkájukat szorgosan végző, kötelességtudó állami alkalmazottak miféle sajtónak nyilatkoznak.
Addig is, ameddig a független magyar bíróság meg nem semmisíti ezt a gyalázatos és ostoba utasítást, fölszólítjuk a kulturális (meg egyéb) állami intézmények munkatársait, hogy ne vegyék tekintetbe. Tanúsítsanak polgári engedetlenséget, amelyet utólag igazolni fog az alkotmányos helyzet visszaállítása.
Tehát – teszem azt – nyugodtan mondják el, hogy a kulturális kormányzat vagy a külügy hány magyar írótól (és kiktől) vonta meg menet közben a kilátásba helyezett anyagi támogatást, amely nélkül nem vehetnek részt az egyik legfontosabb nemzetközi könyvvásáron – bár ott már számítottak rájuk külföldi olvasóik –, mert a hivatal ráébredt: ezek a jeles szerzők nem a jobboldali magyar kormányzat föltétlen támogatói. Ezt a döntést a lelkiismeretes köztisztviselő bizonyára nem tudja megmásítani, de nyugodtan a közvélemény tudomására hozhatja, hogy mi folyik a kultúraigazgatásban. („Hírünk a világban” rovat.) Ehhöz joga van, sőt: ez a kötelessége.
De ez csak esetleges példa.
A lényeg ez: a jogtalanságot nem kell és nem szabad eltűrni. Ráadásul: az érintett kulturális intézmények (elvben) maguk is szabadok és önkormányzók, tevékenységük teremti meg a szabadság egyik legfontosabb közegét. A róluk szóló információ és vita teljes szabadsága közérdek, s aki korlátozni akarja, nem méltó arra, hogy fontos állami tisztséget töltsön be, és illenék őt haladéktalanul elmozdítani – hiszen tudomásunk szerint az alkotmánysértés nem bocsánatos vétek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Bársonyos diktaturák
A posztszocialista régióban a jelenleg uralkodó pártok nagy többsége a beteljesületlen ígéretek cinikus haszonélvezője. Vagy pedig >
Az értelmiségi hivatásról
A szerbiai európai irányultságú értelmiségiek sziszüphoszi feladatot vállalnak, ám a helyzetük súlyosabb, mint Sziszüphoszé. Camus Sziszüphosza >
Pártszínház
Az MNT legutóbbi ülése is a már előre megjósoltak szerint zajlott. Pártszínházi előadáshoz hasonlított. Hajnal Jenő >
A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen
„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
Szép csendben kiléptem a közéletből
Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >
Támogatjuk Márki-Zay Pétert!
„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >
Az Édentől balra
Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >
„Mikor megy már nyugdíjba?”
A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból
Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >
Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz
És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >