Ma András, Andor, Andrea névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„Politikai harcban nem vesz részt”?
Jegyzet egy sajtóvitáról
Bozóki Antal
Sebestyén említett állítása egyébként sem fedi a valóságot. A Vajdaság Ma igenis részt vesz a politikai küzdelemben – tudatosan, vagy tudatlanul, akarva akaratlanul –, azzal, ahogyan ír, amilyen írásokat, szöveget ad közre. Ezek többségében pedig ugyancsak a VMSZ és a Magyar Nemzeti Tanács hatását lehet felfedezni (alákérdezős interjúk formájában pld.). Bozóki Antal:
… vétkesek közt cinkos aki néma.
Babits Mihály: Jónás könyve
Stephen Bozhen, a Második Nyilvánosság Facebook oldal adminisztrátora „Vihar utáni villám(lap)szemléjében”, a Szerbiára június 29-én lesújtó viharról szóló vajdasági magyar médiumok (a Magyar Szó, a Vajdaság Ma, a Pannon RTV és a Szabad Magyar Szó – B. A.) tudósításai alapján „igyekezett lemérni azok szakmaiságát, pontosabban a szakmaiság hiányaira rámutatni”. Jegyzetét a Szabad Magyar Szó teljes terjedelmében, változtatások nélkül közölte.
Az írás valójában pontos helyzetképet ad, nem csak az említett médiumokról és a tájékoztatáshoz való viszonyulásukról, hanem szélesebb értelemben rámutat a délvidéki/vajdasági magyar sajtó számos problémájára is.
A Bozhen által „VMSZ-nyalonc”-nak nevezett Magyar Szó szerkesztősége mindmáig nem reagált az írásra. Vélhetően azért mivel nehéz lenne a (párt)lapra vonatkozó megállapításait és minősítéseit cáfolni. A délvidéki/vajdasági magyaroknak szerintem sem ilyen, „elkényelmesedett, „a hatalmat kiszolgáló” naplapra van szüksége, amelyiknek „az olvasottsága folyamatosan csökken”.
A Vajdaság Ma délvidéki hírportállal kapcsolatban a szerző megállapítja: Az utóbbi 1-2 évben látványos elfideszesedés ill. elvéemeszesedés zajlott le az egykor legolvasottabb és minőségben is komoly szintet képviselő, meglehetősen naprakész vajdasági magyar hírportálnál: a részrehajló, propagandisztikus, hatalomhoz dörgölőző politikai beszámolók sűrű erdejében mostanság elvétve akad csupán egy-egy ellenzéki megszólalást közlő vadhajtás. De nem csak ebben lett hasonló a VMSZ közpénzen fenntartott pártlapjához, hanem a hirtelen megugró támogatások összegét és az olvasottság látványos zuhanását tekintve is.”
Bozhen szerint a Pannon RTV („Pásztorék házi tévéje”) „sem kapkodta el különösebben a dolgot (a viharról szóló tudósítást – B. A), pedig „az esti híradóba igazán belefért volna egy ilyen egész országot sújtó katasztrófa (rövid)híre (nem is kellett volna érte messzire menni, elég lett volna kinyitni az ablakot és lekamerázni az utcaképet), csak hát… […] akkor meg kellett volna húzni a 3 és fél perces Pásztor-interjút vagy a 7 perces (!) Hajnal-interjút”. – Akinek akárcsak érintőleges köze is van vagy volt valaha a professzionális újságíráshoz (akár úgy, hogy egy ismerősének az ismerőse látott már valakit, aki…), az tisztában van vele, hogy ez lényegében putyini-erdogani-észak-koreai (és persze orbáni) modell – értékeli Bozhen.
Az előzőekhez viszonyítva „a Szabad Magyar Szó – ahova ugye egy megverekedett meszes ill. fideszes fitying se érkezik, sőt, velük kapcsolatban nyilatkozta nem is olyan rég az okos Pásztor Bálint a 168 órának, hogy ’Miféle Szabad Magyar Szó? Nincs ilyen’ – több hírben is, szinte percről-percre számolt be az újabb, országos fejleményekről…” Mindenki szépen eldönti magában, hogy ebből mi következik – olvasható az írás végén.
A Szabad Magyar Szóban (is) közölt/átvett írásra, az említett médiák szerkesztői közül, egyedül Sebestyén Imre a Vajdaság Ma főszerkesztője reagált, A karaván halad című, július 13-ai írásában:
– Megmosolyogtatóak azok a támadások, amelyek az utóbbi napokban, hetekben érték a Vajdaság Mát. Nagy jóindulattal próbáltuk komolyan venni őket. Nem ment. Egyrészt a már viccesnek ható modortalanság, a neveletlenséggel való hivalkodás, a nyilvános megszólalás alapvető szabályait nélkülöző, éretlen, már-már alpári hang miatt, másrészt a gyerekesen naiv, átlátszó szándék miatt, hogy lejárassák az első vajdasági internetes hírportált – írja Sebestyén, kioktatónak is nevezhető írásában.
A hírportál főszerkesztője a „támadások mögött” „nemcsak az újabb médiumok területfoglalási szándékát” látja. Hogy milyen szándékokról lehet szó, arra azonban már nem tért ki. Az olvasó csak találgathatja.
– Újra és újra megismétlem, a Vajdaság Ma politikai harcban nem vesz részt. Végzi a dolgát, amiért van. S szerepéből nem esik ki. Provokációkra sem – szögezi le végül Sebestyén.
Az írásra Purger Tibor, a Szabad Magyar Szó egyik alapítója (vagy a most divatos szóval: „társalapítója”) válaszolt.
Az írás címében felveti a kérdést: „A (jól megfizetett) karaván halad – de merre?” Kifejti, „egy dologban egyetért” Sebestyénnel, „aki a hosszú éveken át független portálját a megszűnés veszélyétől tartva úgy mentette meg, hogy átállt a hatalom oldalára – ahonnan a pénz jön”.
A Sebestyén részérő való „területfoglalással” kapcsolatban kifejti: „Fájdalmas lehet az olvasók elpártolása. De hát miféle területvesztési félelem támad ott, ahol a pénz bőségesen ömlik a hatalmat kiszolgálók számlájára? Az Internet befogadóképessége különben is végtelen, az Olvasónak pedig szabad választása van.”
A Vajdaság Ma – szerintem ebben is igaza van Stephen Bozhennak – sajnos már nem az a/olyan portál, mint az indulást követő időben.
Külön meglepett Sebestyén írásának a záró része, miszerint „a Vajdaság Ma politikai harcban nem vesz részt. Végzi a dolgát, amiért van. S szerepéből nem esik ki”.
Sajnos mindannyian a politikai küzdelem részesei/szenvedő alanyai vagyunk. Ki aktívan, ki passzívan. Ha tetszik ez, ha nem. (Aki politikával nem akar foglalkozni, arra van ítélve, hogy a sorsáról mások döntsenek – mondta valaki.) És azt sem írta meg, hogy portáljának „mi a dolga, a szerepe”, mi az, „amiért van”? Találja ki az olvasó?
Milyen média az, amelyik – ha nem is harcban de – politikai küzdelemben nem vesz részt? Semleges? Steril? Amelyik nem foglal állást/amelyiknek nincs álláspontja? Ilyen média nincs is. Vagy ha van, akkor az már nem is média, hanem valami más. Akkor meg minek?
Sebestyén említett állítása egyébként sem fedi a valóságot. A Vajdaság Ma igenis részt vesz a politikai küzdelemben – tudatosan, vagy tudatlanul, akarva akaratlanul –, azzal, ahogyan ír, amilyen írásokat, szöveget ad közre. Ezek többségében pedig ugyancsak a VMSZ és a Magyar Nemzeti Tanács hatását lehet felfedezni (alákérdezős interjúk formájában pld.).
A portálon hiába keresni például a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, a Magyar Mozgalom, a Magyar Polgári Szövetség, több magyar civil szervezet és magánszemély június 15-ei, a nemzeti tanácsokról szóló törvény rosszirányú és a nemzeti kisebbségek, valamint a fejlődő szerbiai demokrácia szempontjából is visszalépést jelentő módosítása elleni (az office@vajdasagma.info címre június 17-én 11:21-kor elküldött) tiltakozását.[4] De említhetnék több más példát is.
A július 16-i „számnak” Náray Éva,[5] a (Magyar Összefogás listáján az MNT-be jutott) VMSZ-es tanácsnok volt a szerkesztője.[6] Elvárható-e tőle, hogy pártatlanul tájékoztasson? Aligha. Nem ezt láttuk felszólalásaiból az MNT ülésein sem.
– A Vajdaság Ma eddig elnyerte az Illyés Közalapítvány, a szerbiai Nyílt Társadalom Alap (Soros), a szegedi Esély a Stabilitásra Alapítvány, a Szerbiai Művelődési Minisztérium, a Vajdasági Tájékoztatási Titkárság és a Szülőföld Alap, majd a Bethlen Gábor Alap támogatását is. Az utóbbi mellett legfontosabb kiemelt támogatóként Magyarország Kormányát, valamint a Miniszterelnökség Nemzetfejlesztési Államtitkárságát tüntette fel – olvasható a portálról készült internetes ismertetőben.[7] (Újabban a hírportál nyitóoldaláról lekerült a támogatók listája.)
Mindenkinek természetesen jogában áll olyan portált üzemeltetni, amilyet csak akar. Ezt nem vitathatja el tőle senki. Mint ahogy olvasótól sem, hogy véleménye legyen erről.
A délvidéki/vajdasági magyar közösség egyik súlyos, alapvető problémája a sajtó rossz helyzete és szabadságának hiánya. Amennyiben szabad, a szakma szabályai szerint működő sajtónk lenne/lett volna, közösségünk fejlődése is más irányt vett volna, a helyzete is más volna/másként alakulna!
Gondolok itt elsősorban arra, hogy a sajtónak a mindenkori hatalmat ellenőrző szerepe is van (illetve kellene, hogy legyen). Ez a mai sajtótól olyan távol van, mint Makó Jeruzsálemtől.
Igen, a(z) – Purger által is felvetet – alapvető kérdés, hogy a „karaván”, illetve az itteni magyar sajtó/média vajon merre halad? Sajnos, semmiképpen nem a jó irányba és ennek a közösség látja a kárát. A médiák többsége nem, hogy segítené a társadalmi változásokat, hanem még fékezi/konzerválja is!
Közelednek – a november elejére bejelentet – nemzeti tanácsi választások. Amennyiben a médiumok a továbbiakban is a jelenlegi módon viszonyulnak közösségünk problémáihoz – a VMSZ–Szerb Haladó Párti (SNS) koalíció szekerét tolják –, fennáll a veszély, hogy ismét egy VMSZ többségű nemzeti tanács alakul. Ez pedig a közösség további leépítését, nemzetrombolását ösztönözné. Nagy felelősség hárul, tehát, a sajtó dolgozóira (is)…
Következő cikk: Médiasötétség és médiasegítség
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A peremértelmiségi komplexusáról van szó
Vannak persze nagy kivételek, ilyen volt a szigorú és kritikus szellemű Tamás Gáspár Miklós, aki Budapestre >
Közszolgálati napilap ez?
Az MNT irányítása alatt „a világ legjobb magyar nyelvű napilapjából” silány (párt)közlöny lett! Már huzamosabb ideje >
Öncenzúra
Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >
Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?
Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >
A tolerancia határai
Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >
A Magyar Nemzeti Tanácstól független szerkesztéspolitikát!
A magyar nyelvű tájékoztatásban is alkalmazni kell az említett törvény idézett két kulcsfontosságú rendelkezését! Ha tetszik >
Sosem panaszkodott másokra, legfeljebb diszkréten kételkedett
Útközben ért a hír: elhunyt Reményi József, magyar kritikus és esszéista. Nem voltam abban a szerencsés >
Méltatlan emlékezési körülmények
Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia >
A párizsi tudósító
A tudósítás annak kapcsán született, hogy 1904 júliusában Ady úgy értesült, hogy öt párizsi színház is >
Milošević ma elégedett lehet a sírjában, hiszen számtalan „tanítványa” akad
Tudom, persze, hogy a populizmusnak komoly története van, de ezúttal arról a populizmusról beszélek, amelyet a >
A szabadság egyféle vákuumban él
Nem tudom ezt mással magyarázni, mint azzal, hogy a társadalom hangosabb része kemény rendszerpárti, a másik, >