2020. május 30. szombat
Ma Janka, Zsanett, Johanna, Nándor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Hazaárulás vagy „csak” gyalázatos megalázkodás (trumpizmusok)

Amerikai elnök még soha nem alázta meg hazáját úgy, mint Trump Helsinkiben

Megszokta már a világ, hogy Donald Trump sorra legorombítja a szövetségeseket és felmagasztalja az ellenséges diktátorokat. A helsinki csúcstalálkozón azonban még önmagán is túltett az amerikai elnök: saját bűnüldöző és hírszerző szerveinek egybehangzó, immár dokumentált és bírósági megerősítés alatt álló vizsgálatával és figyelmeztetéseivel szemben nyilvánosan a leleplezett ellenfélnek, Vlagyimir Putyin orosz elnöknek adott igazat, sőt gyalázatosnak nevezte az amerikai igazságszolgáltatás erőfeszítéseit. Ráadásul „hihetetlenül” nagyszerűként fogadta az orosz fél javaslatát, hogy ők „segítsenek megoldani” a 2016-os amerikai elnökválasztásba eszközölt saját beavatkozásuk ügyét. Purger Tibor (Szabad Magyar Szó):

Ezek után vajon mit rejtegethet az a focilabda, amit Putyin a tőle megszokott sunyi mosoly kíséretében adott át talpnyalójának – mondván, hogy az most az ő térfelén pattog? Remélhetőleg nem egy univerzális parancsnoki kommunikációs berendezést, amivel közvetlenül a Kremlből irányítható a Fehér Ház narcisztikus bohóca.

Aki csak a tömör összefoglalókat követte, könnyen azt hihette, hogy egy teljesen normális nagyhatalmi csúcstalálkozó zajlott Helsinkiben. Valójában egy olyan ceremóniára került sor, amelyen az Egyesült Államok orosz segédlettel megválasztott elnöke lemondott a nyugati értékrend őrének szerepéről és legitimálta a moszkovita önkényuralmi rezsimet.

Kit érdekel, hogy Oroszország elfoglalta és elcsatolta annak a szomszédos államnak egy részét, amelynek területi integritását – atomfegyvereiről való lemondásáért cserébe – többek között Washington és Moszkva is szavatolta. Kit érdekel, hogy Putyin hazai ellenfeleit, politikusokat, újságírókat, ellen-oligarchákat, csak úgy lelövik, bebörtönzik – vagy „véletlenül” kisétálnak egy hűtőszekrényhez feszülve az emeleti ablakból (mint azt tavalyelőtt egyik kémfőnöke „tette”)! Kit érdekel, hogy Putyin az Európai Unió és a NATO szétverését tűzte ki célul – hiszen maga Trump szögezte le a NATO-csúcs és Helsinki között – egyetlen mondatban háromszor –, hogy Amerika legnagyobb ellensége az Európai Unió!!!

Az oroszok választási beavatkozására vonatkozó kérdésre válaszolva Trump így magyarázkodott: „Jöttek hozzám az embereim, Dan Coats jött hozzám, és azt mondták, hogy úgy gondolják, Oroszország volt az… De itt van Putyin elnök, és azt mondta, hogy nem Oroszország volt. Nem látom az okát, miért lett volna Oroszország…” (Dan Coats, a Trump által kinevezett országos hírszerzési igazgató Washingtonból órákon belül megerősítette álláspontját, méghozzá a Fehér Házzal való egyeztetés nélkül.)

Az egyre kényesebb kérdések nyomán hirtelen befejezett hétfői Trump–Putyin sajtóértekezlet után John Brennan, a CIA volt igazgatója így „üdvözölte” az elnöki teljesítményt:

„Donald Trump mai helsinki sajtóértekezlete elérte és átlépte az »árulás, vesztegetés vagy egyéb súlyos bűncselekmény« küszöbét [amit az alkotmány a leváltási eljárás feltételeként szab meg]. Kimerítette az árulás fogalmát. Nemcsak Trump kommentárjai imbecilek, hanem ő maga teljes mértékben Putyin zsebében van. Republikánus hazafiak, hol vagytok???”

Washingtonban óriási felháborodás várta haza az amerikai elnököt, amihez még a bátrabb republikánusok is csatlakoztak. „Az oroszok nem a barátaink, és én teljes mértékben hiszek hírszerzőink értékelésének” – nyilatkozta Mitch McConnel, a Szenátus vezetője, Trump egyik legfontosabb törvényhozási szövetségese (akinek a felesége Trump közlekedésügyi minisztere).

„Nincs erkölcsi ekvivalencia az Egyesült Államok és Oroszország között, amely továbbra is ellenséges marad legalapvetőbb értékeinkkel és eszményeinkkel szemben” – mondta Paul Ryan, a Képviselőház szintén republikánus elnöke, aki eddig soha nem bírálta nyíltan Trumpot.

A halálos beteg John McCain arizonai konzervatív szenátor otthonról szólalt meg a tőle megszokott erőteljes hangon:

„Amerikai elnök még sohasem alázkodott meg így egy zsarnok előtt.”

Még a végsőkig cinikusan Trump-párti volt képviselőházi elnök Newt Gingrich is azt üzente a Twitteren: „Ez [Trump] elnökségének eddigi lekomolyabb hibája, amit azonnal ki kell javítani.”

Egyesek szerint az elnök környezetében akár magas szintű lemondások sincsenek kizárva. Az erre „legesélyesebb” tisztségviselő Fiona Hill, a Nemzetbiztonsági Tanács oroszügyi igazgatója, akinek már a feladatvállalását is sokan fejcsóválva fogadták – de ami Helsinkiben történt, az egészen biztosan homlokegyenest ellenkezik Fiona korábbi kutatásokra alapozott álláspontjával. De olyan vélemények is elhangzottak, hogy az új nemzetbiztonsági tanácsadónak és a külügyminiszternek is le kellene mondania, hiszen Trump politikája homlokegyenest ellenkezik eddig vallott nézeteikkel.

Trump egy hangzatos szólammal próbálta csillapítani a várható felháborodást:

„Inkább vállalom a politikai kockázatot a béke érdekében, mint a béke kockáztatását a politikai célok érdekében.”

Csakhogy ez Barack Obama politikája volt, amit utódja a kampány első napjától kezdve rögeszmeszerűen gyalázott és beiktatása óta módszeresen leépített.

 

2018. július 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Miért ne írjunk Trianonról

Több megtisztelő fölkérést kaptam, hogy különféle összeállításokba – köztük kettő különösen tekintélyt parancsoló – adjak írást >

Tovább

Covidióták

Nehéz eldönteni, hogy a járvány, vagy a hozzá kapcsolódó emberi hülyeség terjed-e gyorsabban (a magyar dáridós-vidámvasárnapos-sorosozós >

Tovább

Nincsen magyar alternatíva!

A választók pedig már belefáradtak a megmaradásért folytatott küzdelembe. A legtöbbjüket a politika már nem érdekli, >

Tovább

Kékek és vörösök

Korrigálni akar. Az egyetlen, akire ráhagyhatja a kormányzást, a nyugdíjas korú, minden politikai szándéktól mentes, igazgatási >

Tovább

Milošević, az úttörő

Milošević már a nyolcvanas évek végén, tehát harminc évvel ezelőtt kitalálta azt, amivel a mai zsebautokraták >

Tovább

A Magyar Mozgalom Szabadkán és Zentán indul

Az elnökség szerint azért, hogy legyen a magyar kisebbségnek választási lehetősége. Ezenkívül kérik a szavazókat, hogy >

Tovább

Küzdelem a jogérvényesítésért és a (meg)maradásért

A nemzeti kisebbségi jogok területe dinamikus/változékony, illetve folyamatos átalakulásnak, javulásnak és rosszabbodásnak van kitéve. Ez a >

Tovább

Kaméleonok kora

Ma sok művész és író Kišsel próbálja kozmetikázni a múltját. Persze, mértékkel, óvatosan és igencsak ravaszul, >

Tovább

A náci irodalomról

A „La literatua nazi”-ról viszont Páger Antal jutott eszembe, noha a jó Téni bá épp nem >

Tovább

Hát egy magyar mennyit ér?

Legyek én is patetikus: nem egy román vagy magyar nemzetállam a mi jövőnk, nem is a >

Tovább

A románellenesség ellen

Sajnos hazánk nem egészséges. Milliók nem értik, miért néz ránk irtózattal a fél világ. Van ebben >

Tovább

30 éve (Keszég Karcsi)

Határincidens happy enddel. Az új főszerkesztő egy ideig vitte az addigi szerkesztéspolitikát, majd külső és belső >

Tovább