2020. január 23. csütörtök
Ma Zelma, Rajmund, Emerencia, Emese névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Az engedékeny Vučić és az egerek

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Ezek után nagy kérdés, hogy milyen reakciókat fog kiváltani egy olyan bejelentés, hogy tényleg készülőben van a koszovói kompromisszum bizonyos engedmények árán. Ha már a spekulációk ilyen heves lincshangulatot képesek generálni. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Aleksandar Vučić külföldi utazásai közül kétségkívül egy sem váltott ki annyi kommentárt, bírálatot és találgatást, mint a legutóbbiak. A vélemények között azonban kevés a pozitív hangvételű, a legtöbb elmarasztaló: utóbbiakban az eredmények elvitatásától egészen odáig mennek, hogy az elnök „eladta a déli tartományt az albánoknak”.

Már a történet kezdete sem volt szokványos, merthogy Vučić a kötelező protokollt megszegve előzetes bejelentés nélkül és teljes inkognitóban szállt fel az Air Srbija amerikai rendes járatára, és utazott el New Yorkba. Feltételezhetően azért nem akarta nagydobra verni az utazást, hogy ne ébresszen túl nagy reményeket a közvéleményben, mert hátha nem jönnek be várakozásai. Miután azonban a minden lében kanál Vuk Jeremić volt külügyminiszter, az elnök állandó kritikusa kipattintotta a titkot, maga Vučić is kénytelen volt megerősíteni, hogy valóban Amerikában tartózkodik, de rögtön hozzátette azt is, hogy magánjellegű utazásról van szó, mivel kislányát is magával vitte.

Hogy tovább bonyolódjon az ügy, már másnap kiderült, hogy mégsem beszélhetünk magánutazásról, mivel saját kérésére találkozott Antonio Guterres ENSZ-főtitkárral, akitől megpróbált támogatást kapni a szerb álláspontokhoz a Pristinával való leendő megállapodás kapcsán. Erről már egyenes adásban számolt be a tévénézőknek, nem titkolva csalódottságát, amiért nem érte el célját.

„Nagyobb megértést reméltem nemcsak a koszovói szerbek, hanem Szerbia problémái iránt is…Nem vagyok elégedett, mert a jelentős nyugati államok képviselőivel folytatott megbeszélések során kitűnt, hogy szilárdan kitartanak Koszovó függetlensége mellett, s ez számunkra lesújtó… A Nyugat egyáltalán nem hajlandó tárgyalni Koszovó hovatartozásáról, ők ezt elintézett dolognak tartják” – panaszkodott az elnök, majd így folytatta: „Az albán fél nézi a maga dolgát, a nemzetközi közösség a magáét, én pedig megpróbáltam a szakadék széléről visszarántani Szerbiát… Nem marad más megoldás számunkra, mint hogy folytassuk harcunkat” – hallottuk a csalódott elnöktől.

Nyilatkozatából arra is következtethetünk, hogy a „magánlátogatás” során nemcsak az ENSZ-főtitkárnál próbált közbenjárni, hanem bizalmas diplomáciai egyeztetésekre is sor kerülhetett. Az is találgatásokra adhat okot, hogy „egészen véletlenül” Hashim Thaci koszovói elnök is ugyanakkor tartózkodott New York-ban… Thaci a maga részéről véletlen egybeesésről beszélt, de balkáni politikusok esetében ezt azért nem kell szentírásnak venni.

Vučić panaszait hallgatva felmerülhet a kérdés: vajon miből gondolta, hogy a Koszovót elismerő nyugati államok készek megváltoztatni álláspontjukat Szerbia kedvéért? És hogy érdemes újból próbálkozni meggyőzésükkel? Mi változott meg az utóbbi időben, hogy elfordultak volna Pristinától? Ha ezzel a reménnyel ejtette útba New Yorkot a Hashim Thacival való újabb brüsszeli tárgyalás előtt, akkor a kudarc eleve borítékolható volt.

Mialatt Vučić külföldön kereste a megoldást a koszovói problémára (vagy ahogy ő mondta: igyekezett visszarántani Szerbiát a szakadék széléről), és megpróbált támogatókat találni az egyelőre még nem nyilvános szerb kompromisszumos javaslatokhoz, itthon a keményvonalasok teljes nyíltsággal utasították el az esetleges engedményeket. Az ilyen esetekre szokták mondani: nincs itthon a macska, cincognak az egerek… A legtovább Ivica Dačić kormányalelnök és külügyminiszter ment el azzal a kijelentésével, hogy Vučić „túlságosan engedékeny” Pristina irányában, ha tőle függene, ő bizony felmondaná a brüsszeli megállapodást, amit oly nagy erőfeszítések árán hoztak tető alá öt évvel ezelőtt az Európai Unió kitartó fáradozásának köszönhetően. Arra hivatkozott, hogy annak idején maga látta el kézjegyével a történelminek kikiáltott dokumentumot kormányfőként, ezért feljogosítva érzi magát, hogy javasolja Vučićnak: nyilvánítsák azt semmissé. Indoklásként azt hozta fel, hogy az albán fél máig sem tett semmit a megállapodás életre keltéséért, különösen a szerb többségű községek közösségének megalakításáért. Ezzel, mármint a megsemmisítéssel, visszatérnének az előző helyzethez, vagyis visszaállítanánk a párhuzamos szerb intézményeket Koszovóban, hangoztatta Dačić.

Hogy az általa javasolt megoldással nemcsak a Koszovóval való tárgyalásokat futtatná zátonyra, hanem az uniós csatlakozást is, az úgy látszik nem zavarja túlságosan a szerb külügyminisztert.

Az ugyancsak Moszkva-barát Nenad Popović innováció ügyi miniszter pedig a NATO-bombázások 19. évfordulója kapcsán olyan kemény nyilatkozatra ragadtatta magát, hogy az embernek az volt a benyomása, hogy nem is az elnök, hanem Nenad Popović, netán moszkvai megbízói szabják meg az ország politikai irányvonalát. Kerek-perec kijelentette, hogy Szerbia sohasem fogja elismerni Koszovót, és sohasem fog hozzájárulni ahhoz, hogy Koszovó megfigyelői státust kapjon a világszervezetben.

Utóbbi kijelentése azért keltett megütközést, mert a Vučić által felkínált kompromisszumos javaslatnak - mint kiszivárgott - éppen ez az egyik sarkköve, nevezetesen az, hogy Szerbia nem ismeri el ugyan Koszovót, de nem ellenzi, hogy széket kapjon az ENSZ-ben. Nem mellesleg Washington is ezt szorgalmazza, aminek fejében hathatós támogatást ígér Belgrádnak az uniós felzárkózáshoz, továbbá gazdasági téren. Popović nyilvánvalóan szembe megy mindezzel.

Aki pedig megpróbálta helyeselni Aleksandar Vučić „engedékenységét”, az megkapta a magáét a keményvonalasoktól. Így Zorana Mihajlović építésügyi miniszterre, a haladópárt alelnökére is a bírálatok özöne zúdult amiatt a kijelentése miatt, hogy „a mai Szerbia nem akar konfliktust senkivel sem, Koszovó kérdésében pedig kompromisszumra törekszik…”. A radikálisok siettek megvádolni Mihajlović miniszter asszonyt, hogy folytatja szerbellenes politikáját, és megpróbálja igazolni a NATO-agressziót.

Még olyan spekuláció is napvilágot látott, hogy Aleksandar Vučić a múlt héten titokban Párizsban is járt, és találkozott Hashim Thacival, és arról állapodott meg vele, hogy miként mond le Szerbia Koszovóról. A Gerila c. ellenzéki portál meg nem nevezett hírforrás alapján arról írt, hogy a két politikus március 13-án a párizsi Ritz szállóban egyezkedett a legnagyobb titokban, és Thaci százmillió eurót ígért a szerb elnöknek szolgálataiért… Ő pedig megpróbálja majd beadagolni a szerb közvéleménynek, hogy a koszovói szerb községek közösségének megalakításáért nem is olyan túl nagy ár Koszovó megfigyelői helye az ENSZ-ben.

Ezek után nagy kérdés, hogy milyen reakciókat fog kiváltani egy olyan bejelentés, hogy tényleg készülőben van a koszovói kompromisszum bizonyos engedmények árán. Ha már a spekulációk ilyen heves lincshangulatot képesek generálni.

 

2018. március 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Vékony léc” a határ?

Egyesek szemében az egykori vajdasági Keresztapa, aki szervezett bűnözésért kilenc évet töltött fegyházban, regényeit százezrek olvassák. >

Tovább

Cigányellenesség most

Az ellenzéki politikai osztály, Parteiwesen és értelmiség rémületes sunyítása a menekült- és a romakérdésben semmi jóval >

Tovább

Én (is) szóltam

A legfélelmetesebb és a legromlottabb mozzanata a Norbi-ügynek az, hogy valójában nem is a kövérek ellen >

Tovább

Tizenhárom behívót kaptam

A fiam nem folytatja az én „mesterségemet”, itt áll az udvarban három traktor meg a teljes >

Tovább

„Orbánnak jó Vučić politikája”

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) – ismereteim szerint – ebben az esetben sem hallatta a hangját! >

Tovább

Szempontok a börtönbizniszhez

Mint oly sokszor, engem csak a reformkorunk vigasztal. Wesselényi, a zsibói nagybirtokos ellenezte a jobbágyságot, nem >

Tovább

Izzó türelmetlenség

Ha valaki a Marsról figyelné országunkat, úgy vélhetné, érdektelen, tunya társaság népesíti be. E látszat alatt >

Tovább

A szuperkapitalizmus kora

Én azonban csak gyors feledésre ítélt mostohafia lehetek, a magyar nemzetállamnak is, meg a szerbnek is. >

Tovább

Gombos a „megszállás” idején

Amikor megjöttek egy-egy rabló hadjáratról, mutogatták egymásnak a megszerzett zsákmányt. Marékszámra volt náluk arany ékszer, de >

Tovább

A hatalmon maradás kísértései

Ha a módosítások nyomán jelentősen csökkenne az elnöki jogkör, annak az is lehet az oka, hogy >

Tovább

Milyen támogatást élvez a szerb csatlós párt?

A VMSZ – amióta Pásztor István az elnöke – magyar pártként és érdekvédelmi szervezetként megszűnt létezni. >

Tovább

Eldöntöttem, hogy maradok

Decemberben két díjjal is elismerte a hazai irodalmi élet a Kossuth-díjas Végel László vajdasági író eddigi >

Tovább