Ma Lujza, Ágnes, Henrik névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Háború más eszközökkel
J. Garai Béla
„Glina és Szerb Krajina sohasem lesz Horvátországé, oda az usztasa hatalom többé nem teszi be a lábát”, merthogy ez a vidék „Nagy-Szerbia része lesz”. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
BOCSÁNATKÉRÉS – KI KITŐL? Hol lennénk már, ha aktuális állami vezetőink ifjúkorukban gólkirályként a focipályán vagy más politikamentes területeken arattak volna fényes sikereket, és nem ártották volna bele magukat mindenféle gyanús határkiigazítási és etnikai tisztogató hadműveletekbe! Akkor például most nagy reményekkel tekinthetnénk a szerb és a horvát elnök baráti találkozója elé, és bizakodhatnánk a két egykori testvérnemzet összebékülésének fényes perspektívájában.
Tagadhatatlan tény, s ezt már legalább százszor hallhattuk tőle, Aleksandar Vučićtól, hogy keserűen megbánta ifjúkori vétkeit, s legszívesebben kitörölné még az emlékezetéből is akkor tett meggondolatlan kijelentéseit, de sajnos, az érintettek engesztelhetetlenek, amit nem lehet tőlük zokon venni. Minduntalan meghiúsítják, hogy ez megtörténjen, hogy eme kellemetlen emlékeket a feledés jótékony homálya fedje be.
Amint például a horvát védelmi miniszter teszi. Alighogy Kolinda Grabar Kitarović elnök hivatala a múlt héten nyilvánosságra hozta az Aleksandar Vučić elnöknek szóló zágrábi meghívást, Damir Krstičević tárcavezető nyomban kirukkolt megjegyzéseivel. Szívesen látják Vučićot Horvátországban, jelentette ki, ám elvárják tőle, hogy előbb, idézzük:”kérjen bocsánatot a hazája elleni nagyszerb agresszióért”.
Krstičević nyilatkozatából világos, hogy a zágrábi kormány egyáltalán nem támogatja az elnök asszony ötletét, hogy a két ország közötti mostani feszült légkörben vendégül lássák a szerb elnököt. Közben a horvát sajtó előszeretettel bányászta elő Vučić egy háborús szónoklatát is, amelyet Vojislav Šešelj csetnikvajda lelkes híveként mondott a horvátországi Glina szerb részről történt „felszabadításakor”, hangoztatva, hogy „Glina és Szerb Krajina sohasem lesz Horvátországé, oda az usztasa hatalom többé nem teszi be a lábát”, merthogy ez a vidék „Nagy-Szerbia része lesz”.
Nos, a történet, mint tudjuk, másként alakult, a tüzes beszédet tartalmazó videó pedig minduntalan felbukkan valamelyik horvát portálon, megtorpedózva Vučić horvátországi Kanossza-járását. Hogy ezúttal sor kerül-e mégis a történelmi vizitre, erre a következő napokban kapunk egyelőre nehezen megjósolható választ.
A február derekára tervezett utazás nemcsak a horvát kormány ellenállása miatt kétséges, hanem azért is, mert már ezen az oldalon is megszólaltak (pontosabban: el sem hallgattak) a nemzeti büszkeség nagyágyúi. Aleksandar Vulin védelmi miniszter sietett visszavágni a horvátoknak (mintha munkahelyi feladatainak leírásában ez szerepelne az első helyen), mondván, hogy Vučićnak csak akkor szabad eleget tennie a zágrábi meghívásnak, ha elnézést kérnek tőle a szerbek ellen elkövetett genocídiumért.
Ezek után valóban úgyszólván a csodával lesz határos a horvát-szerb csúcstalálkozó. Pedig, ha megtörténik ez a csoda, akkor jó alkalom kínálkozhat arra, hogy végre véget vessenek „a háborúnak más eszközökkel”, ahogyan Ivo Josipović volt horvát elnök nevezi a két ország közötti kapcsolatok mostani szakaszát.
Josipović az Amerika Hangja rádiónak írt szerzői cikkében – amelyből a fenti idézet is származik - kendőzetlenül beszél a horvátországi usztasabarát hangulatról, de a csetnikek dicsőítéséről is Szerbiában, amit arra vezet vissza, hogy mindkét országban teljes egészében a jobboldali nacionalista pártok kaparintották meg a hatalmat. S ennek meg is lett a következménye: állandó verbális viszályok, gyűlöletszítás, sértő kijelentések a vezetők részéről. Példaként hozza fel Ivica Dačić szerb külügyminiszternek a jasenovaci haláltáborról tartott beszédét az ENSZ-ben és a horvát külügyminisztérium sértődött reagálását. Megállapítja, hogy a szerb politikus „motívumai nem voltak sem tisztességesek, sem korrektek”, amikor többek között azt állította, hogy a partizán mozgalmat gyakorlatilag csak szerbek alkották, és elhallgatta, hogy Szerbiában is volt holokauszt. „Ha Horvátország és Szerbia őszintén akart volna megemlékezni a holokausztról, akkor mindenekelőtt a saját nemzetükből való kollaboránsok rémtetteit kellett volna elítélniük”, írja Josipović.
Félő azonban, hogy a volt horvát elnök józan hangja nem fog eljutni a szélesebb közvéleményhez sem ezen, sem azon az oldalon. Egyelőre még túl nagy a patrióta ricsaj. (...)
Következő cikk: A Fidesz szövetségeséhez bekötött szervezet kezeli a Vajdaságba irányuló 65 milliárdos magyar állami támogatást
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Sok pénz, semmi eredmény
A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >
A mazsolázók
Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >
Kusturica Szarajevó fölött
És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >
Az elrabolt idők nyomában
Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat. Nem csak >
A tévedhetetlenekkel szemben
Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >
Független sajtó
Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >
Bűn
Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >
Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”
A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >