Ma Gellért, Gerda, Mercédesz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Háború más eszközökkel
J. Garai Béla
„Glina és Szerb Krajina sohasem lesz Horvátországé, oda az usztasa hatalom többé nem teszi be a lábát”, merthogy ez a vidék „Nagy-Szerbia része lesz”. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
BOCSÁNATKÉRÉS – KI KITŐL? Hol lennénk már, ha aktuális állami vezetőink ifjúkorukban gólkirályként a focipályán vagy más politikamentes területeken arattak volna fényes sikereket, és nem ártották volna bele magukat mindenféle gyanús határkiigazítási és etnikai tisztogató hadműveletekbe! Akkor például most nagy reményekkel tekinthetnénk a szerb és a horvát elnök baráti találkozója elé, és bizakodhatnánk a két egykori testvérnemzet összebékülésének fényes perspektívájában.
Tagadhatatlan tény, s ezt már legalább százszor hallhattuk tőle, Aleksandar Vučićtól, hogy keserűen megbánta ifjúkori vétkeit, s legszívesebben kitörölné még az emlékezetéből is akkor tett meggondolatlan kijelentéseit, de sajnos, az érintettek engesztelhetetlenek, amit nem lehet tőlük zokon venni. Minduntalan meghiúsítják, hogy ez megtörténjen, hogy eme kellemetlen emlékeket a feledés jótékony homálya fedje be.
Amint például a horvát védelmi miniszter teszi. Alighogy Kolinda Grabar Kitarović elnök hivatala a múlt héten nyilvánosságra hozta az Aleksandar Vučić elnöknek szóló zágrábi meghívást, Damir Krstičević tárcavezető nyomban kirukkolt megjegyzéseivel. Szívesen látják Vučićot Horvátországban, jelentette ki, ám elvárják tőle, hogy előbb, idézzük:”kérjen bocsánatot a hazája elleni nagyszerb agresszióért”.
Krstičević nyilatkozatából világos, hogy a zágrábi kormány egyáltalán nem támogatja az elnök asszony ötletét, hogy a két ország közötti mostani feszült légkörben vendégül lássák a szerb elnököt. Közben a horvát sajtó előszeretettel bányászta elő Vučić egy háborús szónoklatát is, amelyet Vojislav Šešelj csetnikvajda lelkes híveként mondott a horvátországi Glina szerb részről történt „felszabadításakor”, hangoztatva, hogy „Glina és Szerb Krajina sohasem lesz Horvátországé, oda az usztasa hatalom többé nem teszi be a lábát”, merthogy ez a vidék „Nagy-Szerbia része lesz”.
Nos, a történet, mint tudjuk, másként alakult, a tüzes beszédet tartalmazó videó pedig minduntalan felbukkan valamelyik horvát portálon, megtorpedózva Vučić horvátországi Kanossza-járását. Hogy ezúttal sor kerül-e mégis a történelmi vizitre, erre a következő napokban kapunk egyelőre nehezen megjósolható választ.
A február derekára tervezett utazás nemcsak a horvát kormány ellenállása miatt kétséges, hanem azért is, mert már ezen az oldalon is megszólaltak (pontosabban: el sem hallgattak) a nemzeti büszkeség nagyágyúi. Aleksandar Vulin védelmi miniszter sietett visszavágni a horvátoknak (mintha munkahelyi feladatainak leírásában ez szerepelne az első helyen), mondván, hogy Vučićnak csak akkor szabad eleget tennie a zágrábi meghívásnak, ha elnézést kérnek tőle a szerbek ellen elkövetett genocídiumért.
Ezek után valóban úgyszólván a csodával lesz határos a horvát-szerb csúcstalálkozó. Pedig, ha megtörténik ez a csoda, akkor jó alkalom kínálkozhat arra, hogy végre véget vessenek „a háborúnak más eszközökkel”, ahogyan Ivo Josipović volt horvát elnök nevezi a két ország közötti kapcsolatok mostani szakaszát.
Josipović az Amerika Hangja rádiónak írt szerzői cikkében – amelyből a fenti idézet is származik - kendőzetlenül beszél a horvátországi usztasabarát hangulatról, de a csetnikek dicsőítéséről is Szerbiában, amit arra vezet vissza, hogy mindkét országban teljes egészében a jobboldali nacionalista pártok kaparintották meg a hatalmat. S ennek meg is lett a következménye: állandó verbális viszályok, gyűlöletszítás, sértő kijelentések a vezetők részéről. Példaként hozza fel Ivica Dačić szerb külügyminiszternek a jasenovaci haláltáborról tartott beszédét az ENSZ-ben és a horvát külügyminisztérium sértődött reagálását. Megállapítja, hogy a szerb politikus „motívumai nem voltak sem tisztességesek, sem korrektek”, amikor többek között azt állította, hogy a partizán mozgalmat gyakorlatilag csak szerbek alkották, és elhallgatta, hogy Szerbiában is volt holokauszt. „Ha Horvátország és Szerbia őszintén akart volna megemlékezni a holokausztról, akkor mindenekelőtt a saját nemzetükből való kollaboránsok rémtetteit kellett volna elítélniük”, írja Josipović.
Félő azonban, hogy a volt horvát elnök józan hangja nem fog eljutni a szélesebb közvéleményhez sem ezen, sem azon az oldalon. Egyelőre még túl nagy a patrióta ricsaj. (...)
Következő cikk: A Fidesz szövetségeséhez bekötött szervezet kezeli a Vajdaságba irányuló 65 milliárdos magyar állami támogatást
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >
Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”
A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >
Laudáció Márti néni tiszteletére
Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >