2019. szeptember 16. hétfő
Ma Edit, Ciprián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Nem kell találkoznia azokkal az emberekkel, akik meghurcolták. Én látom őket, amint felkattintom a televíziót. Ha kezembe veszem az újságot, akkor mit látok, azok a politikusok, akiknek a pártja a magyar kisebbség tagjait egy szendviccsel a határon tálra küldték volna, napjainkban az udvarias és civilizált viselkedésről csevegnek a parlamenti szószéken. Végel László:

2017. december 5., kedd

Újra Ljubljanában. Svetlana Slapšak és Božidar, a férje ebédre invitáltak. Svetlanával legutóbb tavaly tavasszal találkoztam az umagi Tomizza-napokon. Sorsunk összeköt bennünket. A határhelyzetünk. Én Újvidéken magyarul, ő pedig Ljubljanában szerb nyelven írja műveit. Egyikünk sem él saját nemzetének fővárosában, ami szükségszerűen peremsorsot jelent. Peremsors a peremállamok peremén. Sinkó Ervin jut eszembe. Babel mondta neki Moszkvában: „Magyarnak lenni már magában is szerencsétlenség, de ez még valahogy megjárja. Magyarnak és zsidónak lenni, ez azonban már kicsit több a soknál. Magyarnak és zsidónak és kommunista magyar írónak lenni, ez valósággal perverzitás. De ma magyarnak, zsidónak, kommunista magyar írónak és hozzá jugoszláv állampolgárnak lenni – emellett a megboldogult Sacher-Masoch fantáziája egyszerűen ártatlan kis pincsikutya.” Lehet, hogy Savher-Masoh fantáziájának szüleménye a perem peremén, a nemzetállam fővárosán kívül magyar írónak lenni.

Szerencsére, ő átköltözhetett Ljubljanába, itt él mind a mai napig. Nem kell találkoznia azokkal az emberekkel, akik meghurcolták. Én látom őket, amint felkattintom a televíziót. Ha kezembe veszem az újságot, akkor mit látok, azok a politikusok, akiknek a pártja a magyar kisebbség tagjait egy szendviccsel a határon tálra küldték volna, napjainkban az udvarias és civilizált viselkedésről csevegnek a parlamenti szószéken. (…) Svetlanával beszélgetve szóba kerül Danilo Kiš is. Engem is, őt is, az utóbbi időben rendkívül zavarja Danilo Kiš kisajátítása. A Kiš-ciklusom legutóbbi darabjában már arról írtam, miként ünneplik Danilo Kišt a mai nemzeti érzelmű pártvezetők. A legjobb írók mégis a halott írók, őket ki lehet sajátítani. Jól odamondogatott a kommunistáknak, hangoztatták az újdonsült antikommunisták és dicsérik a Borisz Davidovics síremlékét, amelyet egykor nem volt ajánlatos dicsérni, ma pedig a hatalom kegyeit kereső színházigazgatók szívesen műsorra tűzik. (…)

Hogyan viselkedne Danilo Kiš, ha köztünk élne? (…) A volt Jugoszláv térségben ugyanis, az egykori rendszerkritikusok sorra a balliberális oldalra sodródtak, míg a rendszer hű támaszai, vagy azok, akik ügyesen meghúzódtak s egy kritikus szót sem ejtettek, hirtelen a legvérmesebb antikommunisták lettek. Tanulságos példa erre Slavuj Žižek, a világhírű marxista filozófussztár, aki a nyolcvanas években a rendszerkritikus Mladina munkatársa volt, jelenleg a baloldalon írja provokatív, a globális kapitalizmust ostromló írásait. Ezzel kapcsolatban érdemes emlékeztetni Milan Kundera megállapítására az emlékek orvellizálásáról. Azok az emberek beszélnek a „negyven szörnyűséges évről”, írja a disszidens Kundera, akik élték az életüket, nem kényszerültek emigrációba, nem járták meg a börtönöket, akikre nem néztek görbe szemmel. Ma már Dunát lehetne rekeszteni ehhez hasonló irodalommal. Nem tudom, meddig tart ez a kelet-közép-európai posztkommunista viktimológiai bohózat, amelynek segítségével még a kommunizmus kommunista áldozatait is kisajátítják az újkapitalista oligarchák. Kisajátítják, avagy kiárusítják. Majdnem mindegy.

 

2018. január 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább

Topolya, Tanyaszínház, VMSZ

Mindenesetre undorítónak tartom, amit a párt tesz ezzel a picinyke megmaradt vajdasági magyarsággal! Szurkolok, hogy minél >

Tovább

Az új osztály nem bocsájtja meg a kormánynak, ha megtűri a békétlenkedést

A melósok örüljenek, ha egyáltalán kapnak munkát. Az engedetlen értelmiségiek nem olyan fontosak, többségük könnyen megvásárolható. >

Tovább

Az erőszak megtévesztően észrevétlenül, alattomoson lopakodik be a közéletbe

A polgárok a valóságtól megundorodva a gondtalan szórakozásba menekülnek. A teraszokon vidám a fiatalok kávéznak, és >

Tovább

Nincs felelős!?

Miért nem foglal az MNT állást és készít határidős cselekvési tervet a tanügyi problémák mielőbbi megoldására? >

Tovább

Fénykép

Orbán Viktor magyarországi miniszterelnök hivatalában fogadta Aleksandar Vučić szerbiai köztársasági elnököt, Andrej Babiš cseh-morvaországi és Peter >

Tovább