Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Végel László
Nem kell találkoznia azokkal az emberekkel, akik meghurcolták. Én látom őket, amint felkattintom a televíziót. Ha kezembe veszem az újságot, akkor mit látok, azok a politikusok, akiknek a pártja a magyar kisebbség tagjait egy szendviccsel a határon tálra küldték volna, napjainkban az udvarias és civilizált viselkedésről csevegnek a parlamenti szószéken. Végel László:
2017. december 5., kedd
Újra Ljubljanában. Svetlana Slapšak és Božidar, a férje ebédre invitáltak. Svetlanával legutóbb tavaly tavasszal találkoztam az umagi Tomizza-napokon. Sorsunk összeköt bennünket. A határhelyzetünk. Én Újvidéken magyarul, ő pedig Ljubljanában szerb nyelven írja műveit. Egyikünk sem él saját nemzetének fővárosában, ami szükségszerűen peremsorsot jelent. Peremsors a peremállamok peremén. Sinkó Ervin jut eszembe. Babel mondta neki Moszkvában: „Magyarnak lenni már magában is szerencsétlenség, de ez még valahogy megjárja. Magyarnak és zsidónak lenni, ez azonban már kicsit több a soknál. Magyarnak és zsidónak és kommunista magyar írónak lenni, ez valósággal perverzitás. De ma magyarnak, zsidónak, kommunista magyar írónak és hozzá jugoszláv állampolgárnak lenni – emellett a megboldogult Sacher-Masoch fantáziája egyszerűen ártatlan kis pincsikutya.” Lehet, hogy Savher-Masoh fantáziájának szüleménye a perem peremén, a nemzetállam fővárosán kívül magyar írónak lenni.
Szerencsére, ő átköltözhetett Ljubljanába, itt él mind a mai napig. Nem kell találkoznia azokkal az emberekkel, akik meghurcolták. Én látom őket, amint felkattintom a televíziót. Ha kezembe veszem az újságot, akkor mit látok, azok a politikusok, akiknek a pártja a magyar kisebbség tagjait egy szendviccsel a határon tálra küldték volna, napjainkban az udvarias és civilizált viselkedésről csevegnek a parlamenti szószéken. (…) Svetlanával beszélgetve szóba kerül Danilo Kiš is. Engem is, őt is, az utóbbi időben rendkívül zavarja Danilo Kiš kisajátítása. A Kiš-ciklusom legutóbbi darabjában már arról írtam, miként ünneplik Danilo Kišt a mai nemzeti érzelmű pártvezetők. A legjobb írók mégis a halott írók, őket ki lehet sajátítani. Jól odamondogatott a kommunistáknak, hangoztatták az újdonsült antikommunisták és dicsérik a Borisz Davidovics síremlékét, amelyet egykor nem volt ajánlatos dicsérni, ma pedig a hatalom kegyeit kereső színházigazgatók szívesen műsorra tűzik. (…)
Hogyan viselkedne Danilo Kiš, ha köztünk élne? (…) A volt Jugoszláv térségben ugyanis, az egykori rendszerkritikusok sorra a balliberális oldalra sodródtak, míg a rendszer hű támaszai, vagy azok, akik ügyesen meghúzódtak s egy kritikus szót sem ejtettek, hirtelen a legvérmesebb antikommunisták lettek. Tanulságos példa erre Slavuj Žižek, a világhírű marxista filozófussztár, aki a nyolcvanas években a rendszerkritikus Mladina munkatársa volt, jelenleg a baloldalon írja provokatív, a globális kapitalizmust ostromló írásait. Ezzel kapcsolatban érdemes emlékeztetni Milan Kundera megállapítására az emlékek orvellizálásáról. Azok az emberek beszélnek a „negyven szörnyűséges évről”, írja a disszidens Kundera, akik élték az életüket, nem kényszerültek emigrációba, nem járták meg a börtönöket, akikre nem néztek görbe szemmel. Ma már Dunát lehetne rekeszteni ehhez hasonló irodalommal. Nem tudom, meddig tart ez a kelet-közép-európai posztkommunista viktimológiai bohózat, amelynek segítségével még a kommunizmus kommunista áldozatait is kisajátítják az újkapitalista oligarchák. Kisajátítják, avagy kiárusítják. Majdnem mindegy.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A haza ment el, mert mi nem mentünk sehova – a Vajdaságtól Szombathelyig
A hatalom által üldözött háborúellenes csoport tagjaként, vajdasági magyar újságíróként, kalandos úton került Magyarországra Komáromi Ákos >
Húsz éve (5. rész)
A Bódis-cukrászda történetének zárórészét átengedném Tolnai Ottó barátomnak, akit nemcsak az ihletett meg, hogy a cukrászda >
Húsz éve (4. rész)
Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >
Amiről nem beszélünk...
A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >
Keresik az ajándékot
Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >
Húsz éve (3. rész)
Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >
Szerbia nem demokratikus ország
Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >
Szabadulás Trianontól
Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >
Az idegen nő
Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >
Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)
A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >
Trianon és a VMSZ
Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >
Húsz éve (2. rész)
Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >