2020. november 1. vasárnap
Ma Marianna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Nem kell találkoznia azokkal az emberekkel, akik meghurcolták. Én látom őket, amint felkattintom a televíziót. Ha kezembe veszem az újságot, akkor mit látok, azok a politikusok, akiknek a pártja a magyar kisebbség tagjait egy szendviccsel a határon tálra küldték volna, napjainkban az udvarias és civilizált viselkedésről csevegnek a parlamenti szószéken. Végel László:

2017. december 5., kedd

Újra Ljubljanában. Svetlana Slapšak és Božidar, a férje ebédre invitáltak. Svetlanával legutóbb tavaly tavasszal találkoztam az umagi Tomizza-napokon. Sorsunk összeköt bennünket. A határhelyzetünk. Én Újvidéken magyarul, ő pedig Ljubljanában szerb nyelven írja műveit. Egyikünk sem él saját nemzetének fővárosában, ami szükségszerűen peremsorsot jelent. Peremsors a peremállamok peremén. Sinkó Ervin jut eszembe. Babel mondta neki Moszkvában: „Magyarnak lenni már magában is szerencsétlenség, de ez még valahogy megjárja. Magyarnak és zsidónak lenni, ez azonban már kicsit több a soknál. Magyarnak és zsidónak és kommunista magyar írónak lenni, ez valósággal perverzitás. De ma magyarnak, zsidónak, kommunista magyar írónak és hozzá jugoszláv állampolgárnak lenni – emellett a megboldogult Sacher-Masoch fantáziája egyszerűen ártatlan kis pincsikutya.” Lehet, hogy Savher-Masoh fantáziájának szüleménye a perem peremén, a nemzetállam fővárosán kívül magyar írónak lenni.

Szerencsére, ő átköltözhetett Ljubljanába, itt él mind a mai napig. Nem kell találkoznia azokkal az emberekkel, akik meghurcolták. Én látom őket, amint felkattintom a televíziót. Ha kezembe veszem az újságot, akkor mit látok, azok a politikusok, akiknek a pártja a magyar kisebbség tagjait egy szendviccsel a határon tálra küldték volna, napjainkban az udvarias és civilizált viselkedésről csevegnek a parlamenti szószéken. (…) Svetlanával beszélgetve szóba kerül Danilo Kiš is. Engem is, őt is, az utóbbi időben rendkívül zavarja Danilo Kiš kisajátítása. A Kiš-ciklusom legutóbbi darabjában már arról írtam, miként ünneplik Danilo Kišt a mai nemzeti érzelmű pártvezetők. A legjobb írók mégis a halott írók, őket ki lehet sajátítani. Jól odamondogatott a kommunistáknak, hangoztatták az újdonsült antikommunisták és dicsérik a Borisz Davidovics síremlékét, amelyet egykor nem volt ajánlatos dicsérni, ma pedig a hatalom kegyeit kereső színházigazgatók szívesen műsorra tűzik. (…)

Hogyan viselkedne Danilo Kiš, ha köztünk élne? (…) A volt Jugoszláv térségben ugyanis, az egykori rendszerkritikusok sorra a balliberális oldalra sodródtak, míg a rendszer hű támaszai, vagy azok, akik ügyesen meghúzódtak s egy kritikus szót sem ejtettek, hirtelen a legvérmesebb antikommunisták lettek. Tanulságos példa erre Slavuj Žižek, a világhírű marxista filozófussztár, aki a nyolcvanas években a rendszerkritikus Mladina munkatársa volt, jelenleg a baloldalon írja provokatív, a globális kapitalizmust ostromló írásait. Ezzel kapcsolatban érdemes emlékeztetni Milan Kundera megállapítására az emlékek orvellizálásáról. Azok az emberek beszélnek a „negyven szörnyűséges évről”, írja a disszidens Kundera, akik élték az életüket, nem kényszerültek emigrációba, nem járták meg a börtönöket, akikre nem néztek görbe szemmel. Ma már Dunát lehetne rekeszteni ehhez hasonló irodalommal. Nem tudom, meddig tart ez a kelet-közép-európai posztkommunista viktimológiai bohózat, amelynek segítségével még a kommunizmus kommunista áldozatait is kisajátítják az újkapitalista oligarchák. Kisajátítják, avagy kiárusítják. Majdnem mindegy.

 

2018. január 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Búcsúvacsora

Csoportosan érkeztek az ismeretlen vendégeim, akik majd kimondják a verdiktet felettem. Ítélőbíróim szótlanul lépnek be a >

Tovább

Az újszerűség lett a dogmává váló uralkodó hagyomány

Napirendre került az autosovinizmus vádja is, amellyel egyébként az establishment rendszeresen „leleplezi” a kritikusan gondolkodókat. “A >

Tovább

A történelem kapuja előtt

Eltávolodva a helyszíntől visszapillantottam: a lánykák még mindig az ablak előtt ácsorogtak. Azt hiszem, így álldogál >

Tovább

A közgáz és a színiakadémia

A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország >

Tovább

Szerbiában hanyatlik a demokrácia

A Pásztor István irányította Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezt a hanyatló szerbiai demokráciát – ami egyre >

Tovább

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább