Ma Róbert, Robertina, Arianna, Fülöp névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Virsli vagy/és malac
Csorba Zoltán
Szóval: a szagok alapján szinte minden lakásban lencsét főztek. A mi lakásunkból viszont, Emma feleségem jóvoltából, a finom sült malac illata csalogatott. A sült malaccal nincs gond a pia témában sem: előtte jó házi pálinka (karácsonykor kaptunk Szerda Laci barátomtól Becsén) utána mehetne akár a sör (sörrel van a malac meglocsolva), de finom vörösbor és pezsgő is. Csorba Zoli:
Az emberek az üzletekben, a piacon, tonna számra vásárolják a virslit. Na, jó, ez költői túlzás, nem tonna számra, de több kilós mennyiségben. És hasonlóan mint december 24-én a halas előtt, most a virsliért állnak sorba. Meg persze a lencséért. A Buza utcai (becézve: buziutca) hentes ismerve a szokásokat, noha nem tartozik a hentesáruk közé, lencsét is árusít. Hogy megkönnyítse azon férjek dolgát, akiket a feleségük virsliért és lencséért szalasztott el otthonról.
Bevallom őszintén, hogy ezzel a virsli-lencse kombinációval az új hazámban találkoztam először. Elfogadtam: Magyarországon szilveszterkor az emberek ezt fogyasztják. A virsli másik ünnepe pedig május 1-je. Akkor sörrel. Sok minden más kaja létezik, amihez a sör jobban passzol, de ha ez a szokás... A magyarázat szerint a Munka ünnepén azért fogyaszt a már nem létező munkásosztály (nem létező, mert senki sem vallja be magának, hogy a munkásosztályhoz tartozik, határozottan elhatárolódik a szocializmus minden terminusától, pláne attól, hogy gondolataiban megfordulna a munkásosztály hatalomra kerülése, persze, hogy ilyesmivel nem foglalkozik, mert nem való a munkásosztálynak a hatalom, meg ez az egész olyan komcsi duma, pfuj-. !) virslit, mert az ipari termék, és ily módon illik az élelmiszer-ipart támogatni.
Volt hazámban, abban az immár nem létező országban, Jugoszláviában a virsli nem számított olyan szintű eledelnek, hogy egy évben két jelentős ünnep menüjét meghatározza. Május 1-jén a magyarok vagy halászlét vagy bográcsost főztek a természetben, a szlávok malacot, bárányt vagy csevapot sütöttek. Persze, szívesen megvendégeltük egymást. Szilveszterkor pedig nemzeti hova tartozástól függetlenül a sült malac a kedvenc kaja. Meg egyéb sültek.
A virsli, ez a kétes eredetű termék szóba sem kerül. Az élelmiszer-iparban dolgozókon kívül – hasonlóan mint a pástétom - senki sem tudja hogy miből és hogyan készül. A gimnáziumban az egyik osztálytársam édesapja a helyi élelmiszer-ipari gyár – Becsén úgy hívták, hogy Csirkegyár – igazgatója volt. Egy alkalommal ellátogatott apja munkahelyére és meglátta hogyan készül a pástétom. Ettől kezdve, ha az iskola konyhában pástétomos kenyeret osztottak uzsonnára, ő inkább nem kért. Pedig a becsei májpástétom finomnak számított.
Emlékszem, hogy a hetvenes évek legelején Jugoszlávia-szerte megjelentek ugyanolyan, mutatós, műanyagból készült és élénk színekre festett bódék, ahol hot-dogot árusítottak. Azt hiszem, szlovén cég terjesztette ezt a nyugati hóbortot az országban, két féle lehetőség közül lehetett választani: virsli, vagy a debrecenihez hasonlító kranji kolbász, hozzá, mellé, a szintén új íz, a szintén szlovén gyártmányú mustárral (itt 3 percet kellett gondolkodnom, mi a helyes magyar elnevezés a szenfre, és hiszem, hogy sokaknak Vajdaságban a mustár helyett a szenf „ugrik be” először). Szerettem. Finom volt. Hétköznap, uzsonnára. De ha valaki szilveszteri bulin virslivel fogadta volna a vendégeit...
Az imént végigmentem az épület lépcsőházában és szinte kivétel nélkül a lakásokból a lencse illata érződött. A virsli illata nem, mert egyrészt, még korán van megfőzni ezt az eledelt, ami egyébként is gyorsan megfő (és szétpattan, ha nem vigyázunk) másrészt azért, mert a virslinek nincs illata. Sem illata, sem íze. És az ember nem tud rá mit inni. Sört? Bort? Pezsgőt?
Szóval: a szagok alapján szinte minden lakásban lencsét főztek. A mi lakásunkból viszont, Emma feleségem jóvoltából, a finom sült malac illata csalogatott. A sült malaccal nincs gond a pia témában sem: előtte jó házi pálinka (karácsonykor kaptunk Szerda Laci barátomtól Becsén) utána mehetne akár a sör (sörrel van a malac meglocsolva), de finom vörösbor és pezsgő is.
BUÉK kedves olvasóim!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
l. Péter király Szabadkán?
A VMSZ megalkuvó, a magyar közösséget megalázó politikájának folytonossága egyre szembetűnőbb. Ennek a gátlástalan politikának a >
Öndicséret – lábasszimfónia kíséretében
Nem vagyok hivatott megítélni a járványellenes rendelkezéseket, viszont annyit konyítok a joghoz, hogy megítéljem: a rendkívüli >
A haza ment el, mert mi nem mentünk sehova – a Vajdaságtól Szombathelyig
A hatalom által üldözött háborúellenes csoport tagjaként, vajdasági magyar újságíróként, kalandos úton került Magyarországra Komáromi Ákos >
Húsz éve (5. rész)
A Bódis-cukrászda történetének zárórészét átengedném Tolnai Ottó barátomnak, akit nemcsak az ihletett meg, hogy a cukrászda >
Húsz éve (4. rész)
Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >
Amiről nem beszélünk...
A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >
Keresik az ajándékot
Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >
Húsz éve (3. rész)
Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >
Szerbia nem demokratikus ország
Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >
Szabadulás Trianontól
Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >
Az idegen nő
Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >
Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)
A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >