2020. szeptember 21. hétfő
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Itt senki sem hullik szabad akaratából a kegyúr ölébe? Egy szeplő sincs? Kegyúr se!? Síri csend van! Fölsírunk a süket éjbe, idézném Adyt, de nem tehetem, mert sírás se hallatszik. Se jajszó. Közben elvándorol egy közösség…. Végel László:

2017. október 14., szombat

Budapesten hetek óta folyik a vita a magyarországi irodalmi élet megoszlásairól. Reményi József Tamás róluk szólva nem az egyik vagy a másik fél felett ítélkezett, csupán azt tette szóvá, hogy a politika pályázati rendszere beavatkozik az irodalmi életbe, ettől függ a könyvkiadás, a folyóiratok sorsa, és természetesen az egyes írok munkafeltétele, megjelenési lehetősége. A „magyar literátus értelmiségiek száz év alatt immár többedszer, de teljesen szabad akaratukból először elfogadják az elfogadhatatlant, egy kegyúr ölébe hullnak, akinek szellemi hátországra nem, csak udvaroncokra van szüksége”, írja a legszelídebb emberek egyike, Reményi József. Azokat bírálja, akik cinikusan fogadják a sok orgánumot befullasztó pályázati bizottságok döntését. Olvasom megható szövegét és vigasztalom magam: még jó, hogy akad hely, az Élet és Irodalom című irodalmi és kulturális hetilap, ahol erről nyilvánosan lehet töprengeni. Budapesten járva többször is találkoztam Reményivel, és be kell vallanom, nagyon kevés emberrel tudtam olyan meghitten beszélgetni, mint vele. Miről? Természetesen az irodalomról és a – nemzetről. Szerényen és tépelődve, mintha nagy titkot kutatnánk, ami bátorságnak számít ezekben az időkben, amikor a nemzetre való hivatkozás karrierépítés eszköze lett. Lelkükben kevesen őrzik a nemzeti érzést úgy, mint ő. Rajta kívül Esterházy Péter tudott még ilyen szubtilisan gondolkodni erről az érzésről. A Hasnyálmirigynaplóval a síron túlról is emlékeztet az ezzel kapcsolatos beszélgetésünkre, adósa maradtam, de erről majd máskor és hosszabban, korai lenne még.  Abban bízom, hogy egyszer csillapodnak a kedélyek, s a szavak visszanyerik eredeti, deti, politikán túli jelentésüket. A Vajdaságban Tolnaival, Urbánnal és a megboldogult Utasi Csabával tudtam ilyen meghitten beszélgetni ugyanerről. Születik-e a Vajdaságban érzékeny kérdéseket feltevő Reményi József Tamás, faggatom magam. Vagy nincs is szükség rá? Higgyünk kulturális életünk korifeusainak, akik szerint minden rendben van? Itt senki sem hullik szabad akaratából a kegyúr ölébe? Egy szeplő sincs? Kegyúr se!? Síri csend van! Fölsírunk a süket éjbe, idézném Adyt, de nem tehetem, mert sírás se hallatszik. Se jajszó. Közben elvándorol egy közösség….  

 

2017. október 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább