Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Valóság vagy mítosz a vajdasági multikulturalizmus?
„Ez lényegében kirakat. Nagyobb kérdés, hogy hogyan hat ez a multikulturalizmus a közösségben és a társadalomban. Több hagyományról beszélhetünk itt. Az egyik a szocialista, amelyben a multikulturalizmust normaként fentről forszírozták. Azután jöttek a kilencvenes évek, s ezt mind eliminálták. Ma ez a két tradíció között bolyongunk.”
A tolerancia mellett a multikulturalizmus volt az egyik olyan fogalom, melyet Vajdasággal társítottak. Azonban, sokan állítják, hogy manapság egyre kevésbé lehet erről beszélni.
A Köztársasági Statisztikai Intézet 2016 folyamán 14 olyan bűncselekményt vett nyilvántartásba, amelyet fiatalkorúak követtek el, s nemzeti, faji és vallási gyűlöletre és türelmetlenségre való fejbujtással kapcsolatos. Az adatok szerint a 14 esetből 13-at Vajdaságban követtek el.
2014-ben Újvidéken hat fiatalkorút büntettek meg albán pékségek megrongálásra miatt, a legfrissebb példa nagybecskereki, ahol egy ház kapujára és falára firkáltak nemzeti alapú, sértő feliratokat.
Vajdaság a nemzetiségek széles skálája miatt jobban ki van téve az ilyen incidenseknek, de Aleksandar Popov, a Regionalizmus Központ igazgatója azt mondta a 021-nek, hogy emlékszik még azokra az időkre, amikor Vajdaságban természetes dolog volt, hogy az emberek különféle nyelvekkel, viseletekkel, szokásokkal találkoznak.
„Jöttek a kilencvenes évek, szították a nacionalizmust, amely tartós következményeket hagyott az emberek közötti viszonyokban. Utána elkezdtek beáramlani az emberek a háború sújtotta területekről. Ők kevésbé voltak toleránsak a különbözőségekkel szemben, mert olyan területekről jöttek, ahol ez a kis tolerancia is háborúhoz vezetett” – véli Popov.
A nemzeti közösségek közötti összetűzések ellenére a hivatalos politika a multikulturalizmust propagálja. Rendezvényeket szerveznek a nemzeti kisebbségek számára, a közelmúltban pedig bejelentették, hogy felújítják Josip Jelačić bán szülőházát Péterváradon. Úgy tűnik, hogy ápolják a multikulturalizmus hagyományát Vajdaságban, valamint az itt születettek emlékét, akik nem szükségszerűen a többségi nemzethez tartoztak.
A Vajdasági Horvátok Demokratikus Közösségének elnöke, Tomislav Žigmanov számára a multikulturalizmus a jogintézmények jól kigondolt programját, támogatási politikát és a tartalom megvalósítását feltételezi, amely hozzájárul ahhoz, hogy több népet, amely ugyanazon a területen él, egyenlő módon ismerjenek el.
„Szükség van arra, hogy egyenlő lehetőségeket teremtsenek a fejlődésük számára, s hogy egyenlő mértékben legyenek láthatóak a nyilvánosság számára. A meglévő intézményi rendszerektől függetlenül, nem mondható el, hogy Vajdaságban jelenleg ez a helyzet” – ecsetelte Žigmanov, hozzátéve, a pénzek közösségek közötti elosztásában egyenlőtlenség tapasztalható, ami „semmiképpen sincs összhangban a multikulturalizmus eszméjével, amely szerint minden kultúra egyformán értékes, és egyenlő esélyt kell biztosítani számukra a fejlődésre”.
A dekoratív és a nacionalista multikulturalizmusról
A multikulturalizmust gyakran helyezik a kétnyelvű adminisztráció és az utcanévtáblák szintjére, azonban a kultúrát is érinti. Mind autonóm és egyenrangú, ezért nem beszélhetünk kis és nagy kultúrákról, mert mind különleges a maga módján.
Gyakran róják fel a multikulturalizmus számlájára azt, hogy benne minden kultúra gettósodik. A kritikára adott válasz szerint a kultúrák nem gettósodnak, hacsak az állami vezetés nem idézi elő, hanem hatással vannak egymásra és összefonódnak. Ez azt jelentené, hogy minden nép ápolja a saját kultúráját, de megismeri szomszédaiét is.
A kérdésre, hogy manapság jelen van-e ilyen fajta multikulturalizmus Vajdaságban, Végel László író azt válaszolta, erről egyre kevésbé lehet beszélni. Véleménye szerint ma inkább valamilyen fajta dekoratív multikulturalizmusról beszélhetünk, amely a folklór rendezvényekre, a kisebbségi színházi fesztiválokra és hasonlókra korlátozódik.
„Ez lényegében kirakat. Nagyobb kérdés, hogy hogyan hat ez a multikulturalizmus a közösségben és a társadalomban. Több hagyományról beszélhetünk itt. Az egyik a szocialista, amelyben a multikulturalizmust normaként fentről forszírozták. Azután jöttek a kilencvenes évek, s ezt mind eliminálták. Ma ez a két tradíció között bolyongunk” – magyarázta Végel a 021-nek.
Az úgynevezett hagyományos vajdasági zászló bevezetéséről szóló döntést követően indult nagy vita Vajdaság multikulturalizmusáról és szerbesítéséről. A jobboldali pártok támogatták a döntést, egyes történészek pedig vitatták legitimitását.
A Vajdaságban lévő népek együttéléséről a Dveri mozgalom köztársasági parlamenti képviselője, Marija Janjušević a 021-nek azt mondta, a legfontosabb, hogy egyetlen nemzetre se kényszerítsünk rá semmit. Véleménye szerint az ifjúságnak olyan elemnek kell lennie, mely hordozza a kölcsönös tiszteletet.
„Ki kellene használniuk a multikulturalizmus által nyújtott gazdagságot, tisztelve a sajátjukat és a másét is. Természetesen, amennyiben szeretnék. Fontos, hogy senkire se kényszerítsük rá ezt. Teljes mértékben elegendő, ha követjük az Alkotmányt, amely szabályozza a népek és a nemzeti kisebbségek jogait és kötelezettségeit. Azt, hogy gyakran bezárkóznak a saját közösségükbe, legyen az kávézó vagy kultúrotthon, nem az állam kényszeríti rájuk, se nem a szerb többség Vajdaságban. Feltételezem, hogy saját maguk választják ezt, mert megpróbálják megőrizni saját nemzeti identitásukat. Mindenképpen fel kell kínálni nekik a multikulturalizmus való integratív megközelítését, de nem kényszeríthetjük őket, s az sem korrekt, ha a többségben keressük a bűnöst” – részletezte Janjušević.
Žigmanov rámutat arra, hogy Vajdaságban a nemzeti kisebbségek tekintetében etnokulturális anarchiáról beszélhetünk. Ez bizonyos kódok meglétére vonatkozik, melyek megvannak a nacionalizmusban, de nem teljes politikai kapacitásukban.
Hozzátette, különféle kulturális terek vannak itt, amelyeket, ha megnézünk, bizonyos elmaradottságot látunk. „Ha megnézzük a kulturális programokat és tartalmakat, látjuk, hogy ezeket főleg a többségi nemzetnek szánják, de a nemzeti kisebbségek között is tapasztalhatóak egyenlőtlenségek. Például, a magyar közösségnek négy színháza is van, a horvátnak pedig egy sem” – húzta alá.
Szerbiában több mint száz bejegyzett politikai párt van. Egy részük a nemzeti kisebbségek jogait képviseli. Aleksandar Popov szerint egy olyan modell van jelen, amely a nemzeti vezetőket promotálja, akik azután „a nevünkben tárgyalnak, ami mindenkinek megfelel, s minél több a nemzetek közötti összetűzés, annál több okuk van tárgyalni”. Popov ebben üzletet is lát, mert ezeknek az embereknek az a „munkájuk, hogy a népüket védjék, s az a céljuk, hogy minél tovább foglalkozzanak ezzel, így a viták is jól jönnek”.
Végel László szerint kellenek a nemzeti kisebbségi pártok és a nemzeti tanácsok, de hiányzik a harmadik elem, méghozzá a véleménycseréhez szükséges közös politikai tér. Szerinte a parlamentben ritkán folyik eszmecsere a nemzeti kisebbségekről, s még ritkább, amikor ebben minden nemzeti közösség részt vesz.
Integráló és szegregáló multikulturalizmus
A multikulturalizmus vajdasági jelenlétének felülvizsgálata pillanatában szükségessé válik, hogy a helyzet a szegregáló, vagyis elkülönítő multikulturalizmustól az integráló felé tolódjon.
Tomislav Žigmanov szerint, a kultúra nem kellene, hogy zárt legyen, nyitottnak kell lenni mások felé. „A kisebbségek társadalmi integrációja az egyik legösszetettebb igény, amellyel ma a demokratikus társadalmak szembesülnek, s nincs univerzális megoldás. Amikor a jogintézményről van szó, attól tartok, hogy a szegregáló multikulturalizmus megoldásainak irányába haladunk” – szögezte le.
Aleksandar Popov szerint az egész rendszer a szegregatív multikulturalizmusra helyeződik. A fiatalokat kiskoruktól kezdve elválasztják egymástól, elkülönülnek az óvodában, az iskolában, a kávézókban. Véleménye szerint a multikulturalizmus abban az értelemben van jelen, hogy multikulturális közösség vagyunk, melyben sok nép él egy maghatározott területen, „ami semmit nem mond el ezeknek a viszonyoknak a minőségéről”. Ő is úgy véli, hogy az integráló multikulturalizmus irányába kellene menni, amelyben a kultúrák áthatják egymást, így az emberek jobban megértenék egymást.
Marija Janjušević szerint a többnemzetiségű közösségekben a legkönnyebb összetűzést előidézni. „Véleményem szerint a veszély mindig kívülről jön, s rajtunk áll, hogy időben felismerjük-e. Függetlenül attól, hogy valaki azt mondja, a magyar szomszédnak több mindene van, mert az anyaországtól is kap támogatást, ezek nem a viták valós okai. Attól tartok, hogy azok a személyek, akik incidenst idéznek elő, saját gazdasági helyzetük miatt frusztráltak, mi viszont gyakran keresünk más okokat” – magyarázta.
Végel László rámutatott arra, hogy a közös térben élő kultúráknak hatniuk kell egymásra, jelenleg azonban alig van erre példa, mindegy, hogy a többség vagy a kisebbség felől nézzük. „Mindkét oldalon jelen van az elhatárolódás problémája, ami az öngettósodás tendenciájához vezet. A többségi nemzet nem gondolkodik a kisebbségek problémáiról, s ugyanez a helyzet a másik oldalon is. Amikor az egész társadalmat érintő problémáról van szó, a kisebbségek gyakran kihátrálnak belőle, azzal a kifogással, hogy ez nem az ő, hanem a szerbek problémája. Nem törődünk mások problémáival, s ez a kultúrára is érvényes” – összegezte Végel.
A hivatalos statisztikák szerint a 20. és a 21. század fordulóján jelentősen megnőtt a szerbek száma Vajdaságban, a kisebbségek tagjainak száma pedig csökkent. Egyesek a kilencvenes évek nacionalizmusa miatt mentek el, amikor kizárólag szerb Vajdaságban gondolkodtak. Sok horvát ment el, viszont sok, Horvátországból kiűzött szerb jött.
Vajdaságban ma egyaránt csökken a szerbek és a nemzeti kisebbségek tagjainak száma. A gazdasági migráción kívül a negatív természetes szaporulat is hozzájárul mindehhez. Ha ez a tendencia a jövőben is folytatódik, valószínűleg a multikulturalizmus teljesen eltűnik. (021/Vajdaság Ma)
Következő cikk: LSV: Kome smeta mađarski jezik na Novosadskom univerzitetu
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >