Ma Árpád, Benjámin, Benő névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
23. tárgyalási fedezet
Alibi a semmittevésre: Nem működnek a nemzeti viszonyügyi tanácsok
Bozóki Antal
A nemzeti alapú jogsérelmek különböző, jobbára burkolt formában jelen vannak a társadalomban, a legtöbb esetben azonban nehéz ezeket bizonyítani, vagy a jogsérelmet szenvedett nem vállalja az ezzel kapcsolatos (nem kellemes) eljárást. Lehet ezeket elhallgatni, csak akkor felmerül a kérdés: Kinek hazudunk? Bozóki Antal (Bozóki Antal blogja):
A Tartományi Régiófejlesztési, Régióközi Együttműködési és Helyi Önkormányzati Titkárság szervezésében május és június folyamán, Törökbecsén, Topolyán, Antalfalván, Temerinben és Ópázován kerekasztal-beszélgetéseket tartottak. A tanácskozások témája „a nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó községi tanácsok és bizottságok működése” volt.
Egeresi Sándor (most) régiófejlesztési, régióközi együttműködési és helyi önkormányzati titkárhelyettes elmondása szerint a 45 meghívott vajdasági önkormányzatból 36 vett részt az említett összejöveteleken, „amelyeken a jelenlevőknek lehetőségük nyílt arra, hogy tabuk nélkül felszólaljanak”. (Ez a „tabuk nélküli felszólalás” azt jelenti-e, hogy Szerbiában korlátozott a szólásszabadság, meg van határozva: hol, mikor és miről lehet, és miről nem lehet beszélni?)
A helyettes titkárral a tanácskozásokról készített interjúban téves az állítás, miszerint „a nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó községi tanácsok és bizottságok a 90-es években elsősorban azért alakultak meg, hogy kivizsgálják a nemzeti alapon történő incidenseket”. (Egeresi ezt már korábban is pontatlanul hangoztatta.
Nehezen képzelhető el, hogy „a 90-es években”, vagyis a volt jugoszláviai konfliktusok idején valaki is törődött „a nemzeti alapon történő incidensek” kivizsgálásával, hiszen a hatalom inkább azoknak a szításával volt elfoglalva.
A nemzetek közötti községi viszonyügyi tanácsok megalakításának jogi alapját a helyi önkormányzatokról szóló törvény 98. szakasza képezi. Megalakításuk – az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) elvárásai alapján – 2004-ben kezdődött.
A hatályos törvény szerint, ilyen tanácsot „a vegyes nemzeti összetételű helyi önkormányzatokban” kell alakítani. Ilyen helyi önkormányzatnak pedig az a helyi önkormányzat számít, melyben „a Szerb Köztársaság legutóbbi népszámlálása alapján egy nemzeti kisebbséghez tartozók az összlakosság több mint 5%-át, vagy a valamennyi nemzeti kisebbséghez tartozók az összlakosság több mint 10%-át képezik”. Nem mellékes az sem, hogy a tanácsban „a szerb népnek és azoknak a nemzeti kisebbségeknek lehet képviselője, melyek a helyi önkormányzat összlakosságának több mint 1%-át képezik”.
Egeresi arról már nem nyilatkozott, hogy a tartomány 45 községe közül hány önkormányzatban alakult ilyen tanács, melyikben pedig nem, és arról sem, hogy a működők milyen eredményt mutattak fel.
Egeresi segédtitkár szavai szerint ezeket a tanácsokat „csak akkor hívták őket össze, amikor valamilyen atrocitás történt. Ez a mai napig hatással van a tevékenységükre”.
– Az évek folyamán a helyzet pozitív értelemben változott, jelentősen csökkent a nemzeti alapon történő incidensek száma Vajdaságban, gyakorlatilag megszűnt. Ezek a tanácsok most egyszerűen nem találják a helyüket, pedig munkájukat törvény szabályozza. Éppen ezért a beszélgetések során új tartalmakat, feladatköröket szerettünk volna feltárni, amelyek mentén ezek a bizottságok végezhetik a munkájukat. Számtalan konkrét javaslatot hallottunk. Olyan ötlet is felmerült, hogy a tanácsok véleménynyilvánítási jogkörrel bírhatnának, továbbá foglalkozhatnának a nemzeti kisebbségek oktatási kérdéseivel. […] A beszélgetések alapján megállapíthatjuk, hogy a nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó községi tanácsok és bizottságok együttműködése a nemzeti tanácsokkal nem kielégítő – nyilatkozta Egeresi Sándor.
A nyilatkozatból azt lehet kihámozni, hogy Vajdaságban „gyakorlatilag megszűntek” a nemzeti incidensek.
Ez a megállapítás egyrészt nem helytálló. Még az etnikai alapú verekedésekre vonatkozóan sem. (Lásd például Németh Gábor esetét, a moholi közbiztonság megromlását és az etnikai felszültség növekedését.) Másrészt, az utóbbi időben is számos nemzeti kisebbségi jogsérelem történt. A legutóbbi esetek: a Tartományi Képviselőházban nem biztosítják a magyar nyelv egyenrangúságát, az Újvidéki Jogtudományi Kar nem szervezte meg a magyar nyelvű felvételizést, hogy a huzamosabb ideje nem kielégítő magyar nyelvű, első sorban középiskolai tankönyvhelyzet és az etnikai változások serkentését stb. ne is említsem.
A nemzeti alapú jogsérelmek különböző, jobbára burkolt formában jelen vannak a társadalomban, a legtöbb esetben azonban nehéz ezeket bizonyítani, vagy a jogsérelmet szenvedett nem vállalja az ezzel kapcsolatos (nem kellemes) eljárást. Lehet ezeket elhallgatni, csak akkor felmerül a kérdés: Kinek hazudunk?
A nyilatkozatból azt is meg lehet megállapítani, hogy vannak olyan önkormányzatok is, amelyeknek tíz év sem volt elegendő az ilyen tanács létrehozására, és hogy azokban is, ahol a törvénynek formálisan eleget tettek ugyan, a tanács nem működött, többnyire csak „papíron létezett”. Ilyen fontosságot tulajdonított a szerb hatalom a nemzeti viszonyok fejlesztésének és az egyenrangúság érvényesítésének!
Egeresi azzal próbálja ezt magyarázni, hogy „ezek a tanácsok most egyszerűen nem találják a helyüket”, meg, hogy „újradefiniálni” kell a tanácsok szerepét. Tíz év után? Miért nem jutott ez korábban eszükbe? Pedig az utóbbi évtizedben Egeresi (hivatásos pártpolitikusként) nem csak hogy része volt, hanem magas rangú tisztségeket töltött be a tartományi hatalomban.
Az „újradefiniálás” is szükségtelen, mivel a hatályos törvény is úgy szabta meg, hogy a tanácsok fő feladata „a nemzeti egyenjogúság érvényesítésére, védelmére és előmozdítására vonatkozó kérdések” megvitatása. Ez elegendő jogi keret a nemzeti viszonyok minden kérdésének napirendre tűzésére, az érdemi tevékenységre. Most alibit keresnek az eddigi semmittevésre. Azt sem teljesítették, amit a törvény előírt, majd most megteszik, ha „újradefiniálják”?
Ezeket a következtetéseket erősítik meg a szeptember 8-án Belgrádban tartott konferencián elhangzottak is:
Zoran Pašalić (a lemondott Saša Janković helyébe lépett) szerb polgári jogvédő a tanácskozáson „ismertette a nemzetek közötti viszonyügyi tanácsokról szóló (24 oldalas – B. A.) külön jelentést”. Az általa ismertetett adatok szerint „Szerbiában 72 vegyes közösség van, 53-ban alapították meg a tanácsot, viszont 2016-ban többségük egyetlen ülést sem tartott, részletezte az ombudsman, s hozzátette, hogy a tanácsok csak akkor ülnek össze, amikor valamilyen nemzetek közötti incidens történik”.
– Szembe találtuk magunkat azzal a ténnyel, hogy tíz éve nincs biztosítva a törvény alkalmazása, olyan értelemben, hogy az önkormányzati egység megalakítsa a Tanácsot, és azon kötelezettség sem valósul meg, hogy a Tanácsnak véleményezésre megküldjön minden, a nemzeti egyenrangúsággal kapcsolatos határozatot – olvasható egyebek között a jelentés záradékában.
Suzana Paunović, az emberi és kisebbségi jogok irodájának megbízott igazgatója a tanácskozáson elmondta, „Szerbiában a nemzeti kisebbségi jogok megvalósításának jogszabályi kerete jó, amit a nemzetközi testületek jelentései is alátámasztanak, de egyes törvényi rendelkezéseket a gyakorlatban nem alkalmaznak. Az iroda adatai szerint mindössze 16 helyi önkormányzati egységben működött aktívan a nemzetek közötti viszonyügyi tanács”. (Azt viszont már nem tartotta fontosnak, hogy ezeket az önkormányzatokat felsorolja.)
A konferencián résztvevő Nela Kuburović igazságügy-miniszter hangsúlyozta, „a nemzetek között fennálló jó viszony a tolerancia fejlődésének alapja, ami a modern társadalom egyik alapértéke. Ezért fontos, hogy helyi szinten létezzen olyan testület, mely lehetővé teszi a nemzetek közötti viszonyok kérdésének és a nemzeti kisebbségi jogok megvalósításának megvitatását, viszont ez nem kelt életre kellő mértékben, amire az ombudsman jelentése is rámutat.”
A nemzeti viszonyügyi tanácsok (nem) működése azért került hirtelen előtérbe, tartományi és szerbiai szinten is, mivel „Szerbia a 23-as fejezetre vonatkozó akciótervvel felvállalta azt a kötelezettséget is, hogy ösztönzi a nemzetek közötti viszonyügyi tanácsok létrehozását és hatékony működését minden olyan közösségben, ahol vegyes nemzetiségű lakosság él”.
Téves ezért az újságírói felvetés, miszerint „kellenek-e Szerbiában nemzetek közötti viszonyügyi tanácsok?” Az ilyen tanácsokra (de működőkre) igen is szükség van, mivel fontos szerepük lehet(ne) a nemzeti közösségek helyzetének, helyi kérdéseinek és problémáinak a rendezésében. Csak a politikai akarat hiányzott ehhez!
Következő cikk: Naplójegyzetek – Fragmentumok
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Aki á-t mond, mondjon bé-t is”!
Ismereteim szerint – hosszú idő után – ez az első eset, hogy egy magyar párt határozottan >
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >