2019. október 15. kedd
Ma Teréz, Aranka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

23. tárgyalási fedezet

Alibi a semmittevésre: Nem működnek a nemzeti viszonyügyi tanácsok

Bozóki Antal
Bozóki Antal

A nemzeti alapú jogsérelmek különböző, jobbára burkolt formában jelen vannak a társadalomban, a legtöbb esetben azonban nehéz ezeket bizonyítani, vagy a jogsérelmet szenvedett nem vállalja az ezzel kapcsolatos (nem kellemes) eljárást. Lehet ezeket elhallgatni, csak akkor felmerül a kérdés: Kinek hazudunk? Bozóki Antal (Bozóki Antal blogja):

A Tartományi Régiófejlesztési, Régióközi Együttműködési és Helyi Önkormányzati Titkárság szervezésében május és június folyamán, Törökbecsén, Topolyán, Antalfalván, Temerinben és Ópázován kerekasztal-beszélgetéseket tartottak. A tanácskozások témája „a nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó községi tanácsok és bizottságok működése” volt.

Egeresi Sándor (most) régiófejlesztési, régióközi együttműködési és helyi önkormányzati titkárhelyettes elmondása szerint a 45 meghívott vajdasági önkormányzatból 36 vett részt az említett összejöveteleken, „amelyeken a jelenlevőknek lehetőségük nyílt arra, hogy tabuk nélkül felszólaljanak”. (Ez a „tabuk nélküli felszólalás” azt jelenti-e, hogy Szerbiában korlátozott a szólásszabadság, meg van határozva: hol, mikor és miről lehet, és miről nem lehet beszélni?)

A helyettes titkárral a tanácskozásokról készített interjúban téves az állítás, miszerint „a nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó községi tanácsok és bizottságok a 90-es években elsősorban azért alakultak meg, hogy kivizsgálják a nemzeti alapon történő incidenseket”. (Egeresi ezt már korábban is pontatlanul hangoztatta.

Nehezen képzelhető el, hogy „a 90-es években”, vagyis a volt jugoszláviai konfliktusok idején valaki is törődött „a nemzeti alapon történő incidensek” kivizsgálásával, hiszen a hatalom inkább azoknak a szításával volt elfoglalva.

A nemzetek közötti községi viszonyügyi tanácsok megalakításának jogi alapját a helyi önkormányzatokról szóló törvény 98. szakasza képezi. Megalakításuk – az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) elvárásai alapján – 2004-ben kezdődött.

A hatályos törvény szerint, ilyen tanácsot „a vegyes nemzeti összetételű helyi önkormányzatokban” kell alakítani. Ilyen helyi önkormányzatnak pedig az a helyi önkormányzat számít, melyben „a Szerb Köztársaság legutóbbi népszámlálása alapján egy nemzeti kisebbséghez tartozók az összlakosság több mint 5%-át, vagy a valamennyi nemzeti kisebbséghez tartozók az összlakosság több mint 10%-át képezik”. Nem mellékes az sem, hogy a tanácsban „a szerb népnek és azoknak a nemzeti kisebbségeknek lehet képviselője, melyek a helyi önkormányzat összlakosságának több mint 1%-át képezik”.

Egeresi arról már nem nyilatkozott, hogy a tartomány 45 községe közül hány önkormányzatban alakult ilyen tanács, melyikben pedig nem, és arról sem, hogy a működők milyen eredményt mutattak fel.

Egeresi segédtitkár szavai szerint ezeket a tanácsokat „csak akkor hívták őket össze, amikor valamilyen atrocitás történt. Ez a mai napig hatással van a tevékenységükre”.

– Az évek folyamán a helyzet pozitív értelemben változott, jelentősen csökkent a nemzeti alapon történő incidensek száma Vajdaságban, gyakorlatilag megszűnt. Ezek a tanácsok most egyszerűen nem találják a helyüket, pedig munkájukat törvény szabályozza. Éppen ezért a beszélgetések során új tartalmakat, feladatköröket szerettünk volna feltárni, amelyek mentén ezek a bizottságok végezhetik a munkájukat. Számtalan konkrét javaslatot hallottunk. Olyan ötlet is felmerült, hogy a tanácsok véleménynyilvánítási jogkörrel bírhatnának, továbbá foglalkozhatnának a nemzeti kisebbségek oktatási kérdéseivel. […] A beszélgetések alapján megállapíthatjuk, hogy a nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó községi tanácsok és bizottságok együttműködése a nemzeti tanácsokkal nem kielégítő – nyilatkozta Egeresi Sándor.

A nyilatkozatból azt lehet kihámozni, hogy Vajdaságban „gyakorlatilag megszűntek” a nemzeti incidensek.

Ez a megállapítás egyrészt nem helytálló. Még az etnikai alapú verekedésekre vonatkozóan sem. (Lásd például Németh Gábor esetét, a moholi közbiztonság megromlását és az etnikai felszültség növekedését.) Másrészt, az utóbbi időben is számos nemzeti kisebbségi jogsérelem történt. A legutóbbi esetek: a Tartományi Képviselőházban nem biztosítják a magyar nyelv egyenrangúságát, az Újvidéki Jogtudományi Kar nem szervezte meg a magyar nyelvű felvételizést, hogy a huzamosabb ideje nem kielégítő magyar nyelvű, első sorban középiskolai tankönyvhelyzet és az etnikai változások serkentését stb. ne is említsem.

A nemzeti alapú jogsérelmek különböző, jobbára burkolt formában jelen vannak a társadalomban, a legtöbb esetben azonban nehéz ezeket bizonyítani, vagy a jogsérelmet szenvedett nem vállalja az ezzel kapcsolatos (nem kellemes) eljárást. Lehet ezeket elhallgatni, csak akkor felmerül a kérdés: Kinek hazudunk?

A nyilatkozatból azt is meg lehet megállapítani, hogy vannak olyan önkormányzatok is, amelyeknek tíz év sem volt elegendő az ilyen tanács létrehozására, és hogy azokban is, ahol a törvénynek formálisan eleget tettek ugyan, a tanács nem működött, többnyire csak „papíron létezett”. Ilyen fontosságot tulajdonított a szerb hatalom a nemzeti viszonyok fejlesztésének és az egyenrangúság érvényesítésének!

Egeresi azzal próbálja ezt magyarázni, hogy „ezek a tanácsok most egyszerűen nem találják a helyüket”, meg, hogy „újradefiniálni” kell a tanácsok szerepét. Tíz év után? Miért nem jutott ez korábban eszükbe? Pedig az utóbbi évtizedben Egeresi (hivatásos pártpolitikusként) nem csak hogy része volt, hanem magas rangú tisztségeket töltött be a tartományi hatalomban.

Az „újradefiniálás” is szükségtelen, mivel a hatályos törvény is úgy szabta meg, hogy a tanácsok fő feladata „a nemzeti egyenjogúság érvényesítésére, védelmére és előmozdítására vonatkozó kérdések” megvitatása. Ez elegendő jogi keret a nemzeti viszonyok minden kérdésének napirendre tűzésére, az érdemi tevékenységre. Most alibit keresnek az eddigi semmittevésre. Azt sem teljesítették, amit a törvény előírt, majd most megteszik, ha „újradefiniálják”?

Ezeket a következtetéseket erősítik meg a szeptember 8-án Belgrádban tartott konferencián elhangzottak is:

Zoran Pašalić (a lemondott Saša Janković helyébe lépett) szerb polgári jogvédő a tanácskozáson „ismertette a nemzetek közötti viszonyügyi tanácsokról szóló (24 oldalas – B. A.) külön jelentést”. Az általa ismertetett adatok szerint „Szerbiában 72 vegyes közösség van, 53-ban alapították meg a tanácsot, viszont 2016-ban többségük egyetlen ülést sem tartott, részletezte az ombudsman, s hozzátette, hogy a tanácsok csak akkor ülnek össze, amikor valamilyen nemzetek közötti incidens történik”.

– Szembe találtuk magunkat azzal a ténnyel, hogy tíz éve nincs biztosítva a törvény alkalmazása, olyan értelemben, hogy az önkormányzati egység megalakítsa a Tanácsot, és azon kötelezettség sem valósul meg, hogy a Tanácsnak véleményezésre megküldjön minden, a nemzeti egyenrangúsággal kapcsolatos határozatot – olvasható egyebek között a jelentés záradékában.

Suzana Paunović, az emberi és kisebbségi jogok irodájának megbízott igazgatója a tanácskozáson elmondta, „Szerbiában a nemzeti kisebbségi jogok megvalósításának jogszabályi kerete jó, amit a nemzetközi testületek jelentései is alátámasztanak, de egyes törvényi rendelkezéseket a gyakorlatban nem alkalmaznak. Az iroda adatai szerint mindössze 16 helyi önkormányzati egységben működött aktívan a nemzetek közötti viszonyügyi tanács”. (Azt viszont már nem tartotta fontosnak, hogy ezeket az önkormányzatokat felsorolja.)

A konferencián résztvevő Nela Kuburović igazságügy-miniszter hangsúlyozta, „a nemzetek között fennálló jó viszony a tolerancia fejlődésének alapja, ami a modern társadalom egyik alapértéke. Ezért fontos, hogy helyi szinten létezzen olyan testület, mely lehetővé teszi a nemzetek közötti viszonyok kérdésének és a nemzeti kisebbségi jogok megvalósításának megvitatását, viszont ez nem kelt életre kellő mértékben, amire az ombudsman jelentése is rámutat.”

A nemzeti viszonyügyi tanácsok (nem) működése azért került hirtelen előtérbe, tartományi és szerbiai szinten is, mivel „Szerbia a 23-as fejezetre vonatkozó akciótervvel felvállalta azt a kötelezettséget is, hogy ösztönzi a nemzetek közötti viszonyügyi tanácsok létrehozását és hatékony működését minden olyan közösségben, ahol vegyes nemzetiségű lakosság él”.

Téves ezért az újságírói felvetés, miszerint „kellenek-e Szerbiában nemzetek közötti viszonyügyi tanácsok?” Az ilyen tanácsokra (de működőkre) igen is szükség van, mivel fontos szerepük lehet(ne) a nemzeti közösségek helyzetének, helyi kérdéseinek és problémáinak a rendezésében. Csak a politikai akarat hiányzott ehhez!

 

2017. szeptember 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább

A politikamentesítés „eredménye”

Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >

Tovább