2020. január 24. péntek
Ma Timót, Ferenc névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

A határon túli írókról egy szót sem ejtettek. Mi valójában nem létezünk, a legfeljebb a NER kirakatába helyeznek el bennünket.

2017. szeptember 13.

Délelőtt sikerült írnom, délután Anikóval Zágrábban sétálunk. A Jelašić téren megállunk Levak könyvkereskedés előtt. A kirakatban három sorban az Egy makró emlékiratai és a Balkáni szépség… Ezt soha nem értem meg Budapesten, Belgrádban, de Újvidéken sem. Csak Zürichben. Anikóval sokáig üldögéltünk a Jelašič téren, este pedig búcsút veszek Xéniától. (…) Beszél a műfordítók budapesti találkozásáról, ahol Spiró volt a díszvendég, ő tartott bevezetőt is. A határon túli írókról egy szót sem ejtettek. Mi valójában nem létezünk, a legfeljebb a NER kirakatába helyeznek el bennünket.

2017. augusztus 27., vasárnap

Az egyik Njegoš utcai kávézóban Anikóra várakozom, aki a misére ment. Semmiféle elv nem tartott vissza, hogy oda is elkísérjem, ha idegenben voltunk, Bécsben, Kölnben, vagy Berlinben mindig vele tartottam a misékre. Ő ugyanis a mai „újkatolikusokkal” ellentétben mindig is járt templomba, akkor is, amikor ez nem járt előnyökkel. Most is a misén volt, én maradtam a Njegoš utcai kávézó teraszát, ahonnan jó rálátásom van várható Nagy Posztkommunista Promenádra. Nem tartottam magam soha megrögzött ateistának, főleg akkor nem voltam az, amikor környezetem jelentékeny személyiségei nagy szeretettel tagadták Isten létét. Engem valójában nem is az foglalkoztatott – ma sem az foglalkoztat -, hogy van-e Isten vagy nincs, ezt öncélú és meddő szellemi foglalatosságnak tartottam, manapság pedig, amikor az öncélú és meddő szellemi foglalatosság úgy terjed, mint a ragályos betegség, mivel az új demokratikus kiskirályok nagyon is megbecsülik és jutalmazzák az öncélú és meddő szellemi foglalatosságot. A vallásban főleg mély civilizációs, kulturális és erkölcsi jelenséget láttam, és ebben az értelemben egyszerűen nem lehettem vallástagadó, azonban nagyon is izgatott a kérdés, hogy miféle hívők lehetnek azok, akik szinte naponta megszegik a Biblia szavát. Miféle katolikus a munkásait feketén alkalmazó újgazdag? A Njegoš utca kávézó teraszán üldögélve tettem fel a kérdést, miközben a Blic nevű napilapban olvasgatom az új szerb oligarchák vallomásait. Szerbiában nem lehet a piaci versenyben nagyobb vagyonra szert tenni, csak a politika szponzorálás által, ismeri el Milan Beko, aki már a Milošević idejében is gazdag embernek számított. Akaratlanul is az új magyar kisebbségi nábobokra gondolok, akiknek a vagyonáról csak a magyarországi sajtótermékekben olvashatok. Van-e kisebbségi nábob, ez napjaink nagy titka, amelyről csak az anyaországi lapokban olvasok. A helyi magyar média szerint  mindannyian magyarok – ha belépünk a magyar pártba. A tő fokáról szóló bibliai tanítást hanyagoljuk.  Mikor szerezték meg a mi nábobjaink az első milliókat? Miért csak a szerb újgazdagokról beszélünk? Mert nekik több van? Hát többen is vannak! A mi 200 ezres közösségünkben a nábobok vagyona is limitált. Erről tilos nyilvánosan gondolkodni, mert felhördülnek a kapitalizmust építő kisebbségi politikusok, akik büszkén vallják, hogy a kapitalisták mentik meg a kisebbségi magyarságot. Eredeti teória a nemzetmentő kapitalizmusról a 21. század elején! Ennek következtében az az anyaországi adófizető polgár is támogatja a bácskai nábobot, akinek jóval kisebb a jövedelme, mint amivel a nábob rendelkezik. Üldögéltem a teraszon, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Mária neve templom előtti Szabadság térre és vártam a Nagy Posztkommunista Promenádot, amelyet már évek óta lelkiismeretesen figyelek. Sokat mond az a mi „újkatolicizmusunkról”. S tényleg, a mise végén a megjelennek az egykori kommunisták, egyik-másik a kezében Bibliát szorongatva méltóságteljesen keresztül szeli a Szabadság teret. Azon töprengek, hogy a papok beszélnek-e Lukács evangéliumáról, a tevéről és a tű fokáról.

 

 

2017. szeptember 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Vékony léc” a határ?

Egyesek szemében az egykori vajdasági Keresztapa, aki szervezett bűnözésért kilenc évet töltött fegyházban, regényeit százezrek olvassák. >

Tovább

Cigányellenesség most

Az ellenzéki politikai osztály, Parteiwesen és értelmiség rémületes sunyítása a menekült- és a romakérdésben semmi jóval >

Tovább

Én (is) szóltam

A legfélelmetesebb és a legromlottabb mozzanata a Norbi-ügynek az, hogy valójában nem is a kövérek ellen >

Tovább

Tizenhárom behívót kaptam

A fiam nem folytatja az én „mesterségemet”, itt áll az udvarban három traktor meg a teljes >

Tovább

„Orbánnak jó Vučić politikája”

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) – ismereteim szerint – ebben az esetben sem hallatta a hangját! >

Tovább

Szempontok a börtönbizniszhez

Mint oly sokszor, engem csak a reformkorunk vigasztal. Wesselényi, a zsibói nagybirtokos ellenezte a jobbágyságot, nem >

Tovább

Izzó türelmetlenség

Ha valaki a Marsról figyelné országunkat, úgy vélhetné, érdektelen, tunya társaság népesíti be. E látszat alatt >

Tovább

A szuperkapitalizmus kora

Én azonban csak gyors feledésre ítélt mostohafia lehetek, a magyar nemzetállamnak is, meg a szerbnek is. >

Tovább

Gombos a „megszállás” idején

Amikor megjöttek egy-egy rabló hadjáratról, mutogatták egymásnak a megszerzett zsákmányt. Marékszámra volt náluk arany ékszer, de >

Tovább

A hatalmon maradás kísértései

Ha a módosítások nyomán jelentősen csökkenne az elnöki jogkör, annak az is lehet az oka, hogy >

Tovább

Milyen támogatást élvez a szerb csatlós párt?

A VMSZ – amióta Pásztor István az elnöke – magyar pártként és érdekvédelmi szervezetként megszűnt létezni. >

Tovább

Eldöntöttem, hogy maradok

Decemberben két díjjal is elismerte a hazai irodalmi élet a Kossuth-díjas Végel László vajdasági író eddigi >

Tovább