2020. január 22. Szerda
Ma Vince, Artúr névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

MagyarZó Pistike messéi

J. Garai Béla
J. Garai Béla

(...) Deám a Dacsics Ivica is szereti kényeztetni a csemetéjét, és igyekszik megalapozni a jövőjét. Alig töltötte be fiacskája a tizennyolcadikat, rögtön kinevezte pártja küldöttségvezetőjének, és elküldte Görögországba.

– Látod, Tegyula, egy rendes apa gondoskodik a fia karrierjéről – duzzoga amama. – Illene neked is csipkedni magadat, hogy találj valami jó kis állást a Pistinek, amire nagykorú lesz. Ha nem is küldöttségvezetőit, de lehetőleg valami hasonlót, ami devizanapidíjjal jár.

– Ne idegesíts az ilyen hasonlítgatásokkal, Tematild! Nem vagyok pártvezető, pláne nem a szocik pártvezetője, hogy ilyen kiváltságaim lennének, mint a külügyminiszternek, aki pont a saját csemetéjét nevezi ki a pártdelegáció élére. Különben lehet is, hogy nagyon tehetséges a fiú, és rászolgált a párt bizalmára. Már tizennyolc évesen kisujjában van a statútum meg a kongresszusi határozatok. Biztosan az apjára ütött, aki szintén nagyon fiatalon lett a Zlóbó odaadó szóvivője a kilencvenes években.

– Őszintén szólva nem ezt vártam az Ivicától – jegyzé meg a Zacsek. – Ha igazán bölcsen gondolkodna, akkor nem a bizonytalan politikai pályát szánná a fiacskájának.

– Honnan veszi, Zacsek, hogy a szoci párt bizonytalan jövő elé néz?

– Onnan, hogy a haladópárti partnerek totál bizalmatlanok irántuk, és úgy utálják őket, mint az emésztési végterméket, hogy finoman fejezzem ki magam. Dacsicsék állítólag csak Putyinnak meg az oroszbarátságuknak köszönhetik a kormányzati szerepet. Moszkvából rátelefonáltak a Vucsicsra, hogy az Ivicának okvetlenül adjanak miniszteri tárcát, mert az ő emberük. De ki tudja, hogy mi lesz a helyzet a következő választások után?

– Gondolja, Zacsek zomzéd, hogy inkább orvosi pályára kellett volna irányítania a fiacskáját, vagy informatikára, ami most nagyon divatos? – találgatá amama.

– Á, ott nem dől a lóvé, viszont sokat kell dolgozni. Az esztrád művészet, az igen, az a menő nálunk! Ha az apukája közismert énektehetségét örökölte, akkor lehetne belőle felkapott folkénekes, aki egyetlen este annyi zsozsót zsebel be, amennyi egy átlagmelós kétévi keresete.

Jaés Ivica egy nap szomorúan jelenik meg a kormánybeli munkahelyén.

– Mi történt, miniszter úr? – kérdi együttérzéssel a titkárnő.

– Az törént, Milojka, hogy le kell mondanom kedvenc időtöltésemről. Arról, hogy este nyitott ablaknál énekeljek.

– De miért kell lemondania az éneklésről, miniszter úr?

– Azért, mert eltiltott az orvos.

– Melyik orvos? Talán a gégeszakorvos?

– Nem, az, aki a szomszédban lakik.

PISTIKE, leendő ficsúr és esztrádművész

2017. szeptember 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Tizenhárom behívót kaptam

A fiam nem folytatja az én „mesterségemet”, itt áll az udvarban három traktor meg a teljes >

Tovább

„Orbánnak jó Vučić politikája”

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) – ismereteim szerint – ebben az esetben sem hallatta a hangját! >

Tovább

Szempontok a börtönbizniszhez

Mint oly sokszor, engem csak a reformkorunk vigasztal. Wesselényi, a zsibói nagybirtokos ellenezte a jobbágyságot, nem >

Tovább

Izzó türelmetlenség

Ha valaki a Marsról figyelné országunkat, úgy vélhetné, érdektelen, tunya társaság népesíti be. E látszat alatt >

Tovább

A szuperkapitalizmus kora

Én azonban csak gyors feledésre ítélt mostohafia lehetek, a magyar nemzetállamnak is, meg a szerbnek is. >

Tovább

Gombos a „megszállás” idején

Amikor megjöttek egy-egy rabló hadjáratról, mutogatták egymásnak a megszerzett zsákmányt. Marékszámra volt náluk arany ékszer, de >

Tovább

A hatalmon maradás kísértései

Ha a módosítások nyomán jelentősen csökkenne az elnöki jogkör, annak az is lehet az oka, hogy >

Tovább

Milyen támogatást élvez a szerb csatlós párt?

A VMSZ – amióta Pásztor István az elnöke – magyar pártként és érdekvédelmi szervezetként megszűnt létezni. >

Tovább

Eldöntöttem, hogy maradok

Decemberben két díjjal is elismerte a hazai irodalmi élet a Kossuth-díjas Végel László vajdasági író eddigi >

Tovább

Vallásháború Montenegróban

A füst amúgy már átszállt Belgrádba is, a tüntetők tűzijáték-rakétákkal lőttek célba a montenegrói nagykövetség zászlajára. >

Tovább

Hajnalban jönnek érted…

„Kilátástalannak látom (a helyzetet Csókán), itt már mindennek vége van, a fiatalok külföldre mentek. Azt mondja >

Tovább

Ez már úgyis történelem – és egy rossz emlék

Egy nevét nem vállaló dél-bácskai férfi pedig azt mondta nekem: Az akkori történésekről nem szívesen beszélek, >

Tovább