2017. november 19. vasárnap
Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

"Mocskos fideszes"

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

De az a baj, hogy azok is, akiktől az ember elvárna egy alapvető, civilizált kultúrát a viselkedésükben, ők is szégyentelenül leereszkednek a mocsokba. Immár csak ilyen szinten lehet szót érteni? Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):

Az utcára kihelyezett pulton aláírást gyűjtenek. A pult előtt nincs akkora tömeg, mint a télen a Momentum akciója során, de három-négy ember várakozik. Sietek, nincs időm megérdeklődni, hogy mi a téma. Visszafelé jövet megállok és elolvasom: az ország kifosztása ellen lehet tiltakozni. Mivel érdeklődést tanúsítva megálltam, a kisasszony a pult mögül illedelmesen odaszólt: írja alá!

Nem szívesen közlöm, senkinek sem, ha nem muszáj, személyes adataimat (lakcím, igazolvány szám, testsúly, magasság, szemem színe, kinek szurkolok... az utóbbiakat persze csak viccelődés céljából írtam le, ezeket nem kérték), nem írtam alá, folytattam utamat. Az egyik idősebb személy a sorból erre úgy félhangosan megjegyezte: mocskos fideszes!

A nyáron a Balatonnál lekomcsiztak. Nem vettem figyelembe a behajtani tilos táblát és autóval bemerészkedtem egy zárt területre (kisajátíthat a Balaton partján bárki is zárt területet?). Megjelent egy nálamnál valamennyivel idősebb úr rám förmedt („Nem láttad – így tegeződve persze – a táblát?!”) és sürgős visszatolatásra utasított. Majd nyomatékul hozzátette romlott komcsi!

Nem tudom, hogy mi alapján nézett kommunistának, hiszen nem is beszélgettünk a marxizmusról, a kapitalizmusról, a tőkéről, a kizsákmányolásról. Ismétlem, hogy nálamnál valamennyivel idősebb, iskolázott úrnak nézett ki, aki feltehetőleg tanulmányait a múlt rendszerben végezte, tehát akár beszélgethettünk volna a marxizmusról, a szocializmusról. És talán arról is, hogyan lehet ilyen sikeres az ember ebben a rendszerben, hogy a Balaton partján vízparti, elkülönített saját nyaralójában pihenhet (ha nem az éppen arra járók kergetésével hecceli fel magát). Utólag belegondolva felfedezek némi logikát a következtetésében: egykoron a kommunisták voltak azok, akik bosszantották, pofátlanul megzavarták, felforgatták az uraság nyugalmát és világát. Majd közülük nem kevesen (akik tehették) szíves-örömest átvették ezt a világot és nagyobb, puccosabb urakká váltak, mint az egykori polgári vagy arisztokrata uraság. Akik, egyébként, mert ilyenekkel is találkoztam, más helyzetben, – „noblesse oblige!” – illedelmesen viselkednek.

Voltam én már magyar nacionalista, de a magyarság árulója is, libsi, bolsi, a közlekedésben köcsög, paraszt sőt még csetnik is! Lehetek még cigány, zsidó, náci, internacionalista Soros-bérenc, ki tudja mi minden. Természetesen, válogatottan durva és megalázó jelzők kíséretében. Éppen csak nincstelen proletár nem, mert ez a terminológia kiment a divatból.

Megváltozott a világ, az emberek nem tolvajozzák, csirkefogózzák le a másikat, hanem  rögtön politikai címkékkel dobálódznak. Gyakran ok nélkül, durván, sértően, bántóan. És még nem is szóltam arról a "kommunikációról", amit a világhálón tapasztalunk. Ahol a legkisebb nézeteltérésben – például zenei együttes, színész, TV-műsor kapcsán – a kommentelők, a jelszó adta anonimitás mögé bújva súlyos sértésekkel reagálnak. Politikai vita esetén pedig a mérhetetlen gyűlölet hangján a végbélből felböfögött legundorítóbb szavakat használnak, nem ritkán gyilkossági fenyegetések is elhangzanak („megtalálunk hol laksz és kinyírunk”) a családot fenyegetik („a gyerekedet kapjuk el az iskola előtt”) sőt olyasmit is leírnak, amitől az ember egyszerűen-... („kiássuk az anyád a sírból és ...”).

Igazán döbbenetes, hogy milyen szintre süllyedt a viselkedési norma. Az erkölcsi és humánus, civilizált értékek lezüllesztésével a mások és másik iránti alapvető emberi tisztelet is eltűnt. Az ilyen szint, kommunikáció, viselkedési mód elfogadottá vált. Ennek kialakulásához pedig hozzájárult az "elit". Mondhatnám: az "elit" mutatja a példát. Egymás közötti és a nyilvánosság előtti viselkedésével, kommunikációjával. A politikai és gazdasági elit soha nem tapasztalt pofátlan, pökhendi, lenéző, sértő, arrogáns, kioktató, fenyegető, kulturálatlan stílusa egyaránt jelen van nem csak Magyarországon, Szerbiában, hanem a környező országokban is. Az "elit" a széles néptömegek alsó szintjére ereszkedett, szóhasználatukban lassan már elfogadottá válnak a „Bekapod a...”, „Nyald ki a ..” kezdetű mondatok is, mint a legzüllöttebb kocsmákban. Illetve, már jelen is van: aki olvasta a párbeszéd szövegét az aktuális szabadkai polgármester és egy belgrádi egyetemi tanár között... Vagy: emlékeznek milyen jelzővel illette a „G-napon” Simicska hosszúéves barátját, harcostársát, a miniszterelnököt, akinek a mérhetetlen gazdagságát köszönheti?

Az ember elcsodálkozik, hogy mindezek ellenére ezek a politikusok és a hozzájuk kapcsolódó, gyakran kétes múltú, hiányos műveltségű és tudású, de annál nagyobb kegyetlenséggel rendelkező milliárdos „üzletemberek”, az ilyen társadalmi-politikai rendszer  és ez a társaság a mi szavazatainknak, pontosabban: a tömegek szavazatainak köszönhetően maradnak a hatalmon. A tömegek segítségével. Talán éppen azért, mert az "elit" viselkedése, kommunikációja arra a szintre süllyedt, ami az igénytelen és módszeresen lebutított tömegekhez közel áll?

Ha csak a tanulatlan, műveletlen tömegekre lenne a jellemző, hogy tartalmasabb vita helyett politikai lényüket anyázással, komcsizással, zsidózással, cigányozással élik ki, ráfoghatnánk, hogy közlendőjüket, csak ilyen, primitív módon tudják kommunikálni. De az a baj, hogy azok is, akiktől az ember elvárna egy alapvető, civilizált kultúrát a viselkedésükben, ők is szégyentelenül leereszkednek a mocsokba. Immár csak ilyen szinten lehet szót érteni?

 

2017. szeptember 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kettős állampolgárság, félelmek, jóléti soviniszmus

Számomra a kettős állampolgárság története a Konrád György–Végel László-féle felhívással kezdődött, még valamikor a kilencvenes években. >

Tovább

Megvannak az új ellenségek: Csányi Erzsébet és a doktoranduszok

Pásztor István ismét tüzet okádott és erre egy, alapjában véve ünnepélyes alkalmat használt ki: a VM4K >

Tovább

Huszonhat éve már...

Huszonhat évvel ezelőtt, a júliusi melegben a vukovári árkádok alatti kisbolt pénztáránál álltam, előttem egy néni >

Tovább

Vajdaság, elvándorlás és hazaszeretet

"Kanizsán és az egész Vajdaságban nagyon szorosan él együtt a két nemzet, igazi multikulturális közeg. Egyébként >

Tovább

Ebédszünet

A kolbászos krumplilevesben már nincs kolbász, a babgulyásban alig akad (nem gulyás, hanem) hús, a töltött >

Tovább

Nem szeretem a Felfedező hírfolyamot

Sok ellenzéki oldal, nemkormányzati és civil szervezetek, kis médiumok számára a Facebook az egyetlen lehetőség, hogy >

Tovább

Haladó-Mozgalom csörte

A hatalom részét képező VMSZ-es tanácsnoki csoport tagjai a vita során egyetlen egyszer sem szólaltak fel, >

Tovább

Holnaptól általános sztrájkba lépnek a postások

Holnap és még ki tudja meddig, ne menjünk a postára, ne szidjuk az alkalmazottakat. Ők csak >

Tovább

Népszavazás az emberi jogokról

Az egyenlőtlenség kultuszának „az idegenre” vetítése is klasszikus. Evvel sikerült elfogadtatni hajdan a gyarmatosítás nyilvánvaló igazságtalanságát. >

Tovább

MagyarZó Pistike messéi

– Már megint smucigoskodik, Zacsek – inté őt atata. – Nem volt maguknál skót a családban? >

Tovább

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma

A kenyérrel sosem játszottunk. Tiszteltünk kellett, mert nagyapám munkája volt benne. Nem engedte, hogy galacsint gyúrjunk >

Tovább

A művészet szabadsága vagy biodíszletté válás

Azon már nem akadok fenn, hogy a néptáncosaink biodíszletté váltak, politikai események kísérő programjain, még koszorúznak >

Tovább