Ma Gál, Margit, Hedvig névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Majd a Dodik megmondja
J. Garai Béla
Nem könnyű mostanában töretlen optimistának maradni és bízni az oly sokat emlegetett európai felzárkózásban. Ha Milorad Dodik és a vele azonos nézeteket vallók mutatják meg az utat, hogy merre haladjon Szerbia, akkor nem túl fényes jövőre számíthatunk. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
A Vihar fedőnevű hadművelet áldozataira való idei megemlékezés és az ennek kapcsán elhangzott nyilatkozatok óhatatlanul pesszimista gondolatokat ébresztenek a szemlélődőben. (...)
Az idei megemlékezést minden eddiginél alaposabban készítették elő, az Újvidék melletti Veterniken levő sportközpontban az egész szerb állami vezetőség megjelent Aleksandar Vučić elnökkel és Ana Brnabić kormányfővel az élükön, és természetesen ott voltak a szerb egyház képviselői, továbbá az ilyen össz nemzeti megmozdulásokon elmaradhatatlan Milorad Dodik, a szélsőséges nacionalista nézeteiről ismert banjalukai despota is. A szervezés a közönség, a résztvevők utaztatására is kiterjedt, a kormánypárt bevett szokásához híven - az internet portálokon olvasható bejegyzések szerint – semmit sem bízott a véletlenre, és buszok százaival szállíttatta a haladópárti aktivistákat a környező helyiségekből Veternikre. Ellenzéki beállítottságú blogozók szerint napidíjat is kaptak, a közszolgálati dolgozók számára pedig kötelező volt a megjelenés. A párttagokat és a szimpatizánsokat állítólag olyan SMS-üzenetekkel mozgósították, hogy jelenlétükkel Vučićot támogatják. Hivatalos adatok szerint a résztvevők mintegy harminc ezren voltak.
A csak a tévéközvetítésből tájékozódó kívül állónak az volt a benyomása, hogy Vučić mellett Dodik volt a másik központi személyiség a rendezvényen. Meglehetősen zavaros felszólalásában nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a szerbek Horvátországból való elűzéséért és az ezt kísérő tragikus eseményekért nem csak a horvátok felelősek, hanem a nemzetközi közösség is, amely támogatta a pogromot. Méghozzá nem véletlenül, mert egyébként is évtizedeken át szerbellenes projektumokban vett részt a volt Jugoszlávia területén, ismertette sajátos meglátásait a boszniai szerbek oroszbarátságáról ismert vezére.
Dodik központi helyet kapott a közszolgálati tévé aznapi híradójában is, ahol teljes tíz percen át fejtegette nézeteit. A legmegdöbbentőbb az az Újvidék főterén elhangzott kijelentése volt, hogy a szerbek még ebben az évszázadban „eggyé lesznek”, amire a múltbeli megpróbáltatások okán joguk van.
„Amikor azt mondom, hogy eggyé leszünk, akkor ezt területi és államisági értelemben mondom”, fűzte hozzá, ha netán valaki nem értené, hogy a Szerb Köztársaság Boszniából való kiválására és a Szerbiához való csatlakozására gondol. Továbbá valószínűleg a többi elszakadt nemzetrész csatlakozására is.
Aggasztó, hogy eddig senki sem határolódott el Belgrádban ettől a nyílt területi aspirációra utaló kijelentéstől, amely elsősorban Bosznia-Hercegovina ellen irányul.
Nem hangzott túl biztatónak a térség békéje szempontjából Aleksandar Vučić elnöknek az a megemlékezésen elhangzott kijelentése sem – amit másnap öklömnyi betűkkel címoldalon hoztak a kormányhoz közel álló belgrádi lapok – hogy „A szerbeket többé senki sem gyilkolhatja büntetlenül”. Nem tudni, hogy mire alapozta kijelentését, hol, melyik szomszédos országban készülnek ilyen szörnyűségekre a szerb kisebbség ellen? Amelyeket majd Szerbia meg fog akadályozni. Sajnos, mondata kísértetiesen emlékeztet Slobodan Milošević hírhedtté vált szólására az 1987-ben Kosovo Poljéban megtartott nagygyűlésen, amikor a helyi nemzettársakat ezekkel a szavakkal próbálta megnyugtatni: „Niko ne sme da vas bije…” (Senki sem verhet benneteket). Ami amolyan bevezető volt a koszovói konfliktusba. Tudjuk, hogy mik voltak a következmények.
A nemzeti vonal erősödésére utal Nikola Selakovićnak, az elnöki hivatal főtitkárának az a bejelentése is, hogy Szerbia és a boszniai Szerb Köztársaság őszre közös deklarációt ad ki, amelyben megfogalmazzák a nemzeti érdekek együttes védelmének elveit „a szerb nemzet és nép fennmaradása céljából”. Mint mondta, a közös tevékenységet megalapozó egyfajta programdokumentumról van szó, és Szerémség, Bácska és Bánát Szerbiához csatolása századik évfordulójára szánják. Selakovićtól azt is megtudtuk, hogy a deklarációt Aleksandar Vučić és Milorad Dodik közösen fogja bemutatni.
Ha már a banjalukai főmufti ilyen fontos nemzetpolitikai pozícióba került, nem lepődnék meg, ha ezentúl rendszeresen részt venne a belgrádi kormányüléseken, és okos tanácsokkal látná el a Drinán inneni testvéreket, hogy hogyan védjék a nemzet érdekeket.
Branka Prpa belgrádi történész (az 1999-ben meggyilkolt Slavko Ćuruvija ellenzéki publicista volt élettársa) a kilátásba helyezett nyilatkozatról egyenesen azt állítja, hogy az tulajdonképpen eufémizmus, amely mögött Nagy-Szerbia megteremtésének szándéka húzódik meg, egy olyan szándék, amely a kilencvenes években háborúkhoz és Jugoszlávia szétzúzásához vezetett.
„Mi mást mondhatunk erről a deklarációról, mint hogy az búcsú a józan észtől”, figyelmeztet a történész, rámutatva arra a sajnálatos tényre, hogy errefelé az emberek nagyon gyorsan felejtenek. Ha nem így lenne, akkor azonnal eszükbe jutna, hogy mik voltak a következményei az ilyen és hasonló deklarációknak az egész régióra nézve.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]
Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >
Tisztelet a magyar népnek
Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >
Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!
A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >
Mindenki önökre fog szavazni!
Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >
„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”
Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >
Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére
De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >
Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?
A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >
A kétpólusosság átka
Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >
Változik a viszonyulás?
Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >
Cipelni a hazátlanság gyökereit
A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >
„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?
Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >
A politikamentesítés „eredménye”
Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >