Ma Kornélia, Kunigunda, Frigyes névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Majd a Dodik megmondja
J. Garai Béla
Nem könnyű mostanában töretlen optimistának maradni és bízni az oly sokat emlegetett európai felzárkózásban. Ha Milorad Dodik és a vele azonos nézeteket vallók mutatják meg az utat, hogy merre haladjon Szerbia, akkor nem túl fényes jövőre számíthatunk. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
A Vihar fedőnevű hadművelet áldozataira való idei megemlékezés és az ennek kapcsán elhangzott nyilatkozatok óhatatlanul pesszimista gondolatokat ébresztenek a szemlélődőben. (...)
Az idei megemlékezést minden eddiginél alaposabban készítették elő, az Újvidék melletti Veterniken levő sportközpontban az egész szerb állami vezetőség megjelent Aleksandar Vučić elnökkel és Ana Brnabić kormányfővel az élükön, és természetesen ott voltak a szerb egyház képviselői, továbbá az ilyen össz nemzeti megmozdulásokon elmaradhatatlan Milorad Dodik, a szélsőséges nacionalista nézeteiről ismert banjalukai despota is. A szervezés a közönség, a résztvevők utaztatására is kiterjedt, a kormánypárt bevett szokásához híven - az internet portálokon olvasható bejegyzések szerint – semmit sem bízott a véletlenre, és buszok százaival szállíttatta a haladópárti aktivistákat a környező helyiségekből Veternikre. Ellenzéki beállítottságú blogozók szerint napidíjat is kaptak, a közszolgálati dolgozók számára pedig kötelező volt a megjelenés. A párttagokat és a szimpatizánsokat állítólag olyan SMS-üzenetekkel mozgósították, hogy jelenlétükkel Vučićot támogatják. Hivatalos adatok szerint a résztvevők mintegy harminc ezren voltak.
A csak a tévéközvetítésből tájékozódó kívül állónak az volt a benyomása, hogy Vučić mellett Dodik volt a másik központi személyiség a rendezvényen. Meglehetősen zavaros felszólalásában nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a szerbek Horvátországból való elűzéséért és az ezt kísérő tragikus eseményekért nem csak a horvátok felelősek, hanem a nemzetközi közösség is, amely támogatta a pogromot. Méghozzá nem véletlenül, mert egyébként is évtizedeken át szerbellenes projektumokban vett részt a volt Jugoszlávia területén, ismertette sajátos meglátásait a boszniai szerbek oroszbarátságáról ismert vezére.
Dodik központi helyet kapott a közszolgálati tévé aznapi híradójában is, ahol teljes tíz percen át fejtegette nézeteit. A legmegdöbbentőbb az az Újvidék főterén elhangzott kijelentése volt, hogy a szerbek még ebben az évszázadban „eggyé lesznek”, amire a múltbeli megpróbáltatások okán joguk van.
„Amikor azt mondom, hogy eggyé leszünk, akkor ezt területi és államisági értelemben mondom”, fűzte hozzá, ha netán valaki nem értené, hogy a Szerb Köztársaság Boszniából való kiválására és a Szerbiához való csatlakozására gondol. Továbbá valószínűleg a többi elszakadt nemzetrész csatlakozására is.
Aggasztó, hogy eddig senki sem határolódott el Belgrádban ettől a nyílt területi aspirációra utaló kijelentéstől, amely elsősorban Bosznia-Hercegovina ellen irányul.
Nem hangzott túl biztatónak a térség békéje szempontjából Aleksandar Vučić elnöknek az a megemlékezésen elhangzott kijelentése sem – amit másnap öklömnyi betűkkel címoldalon hoztak a kormányhoz közel álló belgrádi lapok – hogy „A szerbeket többé senki sem gyilkolhatja büntetlenül”. Nem tudni, hogy mire alapozta kijelentését, hol, melyik szomszédos országban készülnek ilyen szörnyűségekre a szerb kisebbség ellen? Amelyeket majd Szerbia meg fog akadályozni. Sajnos, mondata kísértetiesen emlékeztet Slobodan Milošević hírhedtté vált szólására az 1987-ben Kosovo Poljéban megtartott nagygyűlésen, amikor a helyi nemzettársakat ezekkel a szavakkal próbálta megnyugtatni: „Niko ne sme da vas bije…” (Senki sem verhet benneteket). Ami amolyan bevezető volt a koszovói konfliktusba. Tudjuk, hogy mik voltak a következmények.
A nemzeti vonal erősödésére utal Nikola Selakovićnak, az elnöki hivatal főtitkárának az a bejelentése is, hogy Szerbia és a boszniai Szerb Köztársaság őszre közös deklarációt ad ki, amelyben megfogalmazzák a nemzeti érdekek együttes védelmének elveit „a szerb nemzet és nép fennmaradása céljából”. Mint mondta, a közös tevékenységet megalapozó egyfajta programdokumentumról van szó, és Szerémség, Bácska és Bánát Szerbiához csatolása századik évfordulójára szánják. Selakovićtól azt is megtudtuk, hogy a deklarációt Aleksandar Vučić és Milorad Dodik közösen fogja bemutatni.
Ha már a banjalukai főmufti ilyen fontos nemzetpolitikai pozícióba került, nem lepődnék meg, ha ezentúl rendszeresen részt venne a belgrádi kormányüléseken, és okos tanácsokkal látná el a Drinán inneni testvéreket, hogy hogyan védjék a nemzet érdekeket.
Branka Prpa belgrádi történész (az 1999-ben meggyilkolt Slavko Ćuruvija ellenzéki publicista volt élettársa) a kilátásba helyezett nyilatkozatról egyenesen azt állítja, hogy az tulajdonképpen eufémizmus, amely mögött Nagy-Szerbia megteremtésének szándéka húzódik meg, egy olyan szándék, amely a kilencvenes években háborúkhoz és Jugoszlávia szétzúzásához vezetett.
„Mi mást mondhatunk erről a deklarációról, mint hogy az búcsú a józan észtől”, figyelmeztet a történész, rámutatva arra a sajnálatos tényre, hogy errefelé az emberek nagyon gyorsan felejtenek. Ha nem így lenne, akkor azonnal eszükbe jutna, hogy mik voltak a következményei az ilyen és hasonló deklarációknak az egész régióra nézve.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa árvái
Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >
Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék
A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >
Sok pénz, semmi eredmény
A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >
A mazsolázók
Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >
Kusturica Szarajevó fölött
És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >
Az elrabolt idők nyomában
Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat. Nem csak >
A tévedhetetlenekkel szemben
Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >
Független sajtó
Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >