2019. szeptember 16. hétfő
Ma Edit, Ciprián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Napi ajánló

Brit „visszabal”

„Meg fog bukni, de tiszta ember. Megérdemel némi könnyhullatást, előlegként.” Aczél Endre (Népszabadság):

Első vizsgáján Jeremy Corbyn, a brit Munkáspárt új vezére rettenetesen elbukott. A párt parlamenti képviselőinek több mint negyede fordított neki hátat a Szíria elleni légiháborúról rendezett parlamenti szavazáson, s ami még rosszabb: nem tartott vele az ún. árnyékkormány – a munkáspárti vezérkar – fele. Mindez azért történhetett meg, mert a frakció erőteljes nyomására engedélyeznie kellett a lelkiismereti szavazást, azaz mindenki színt vallhatott, hogy vele vagy ellene.

Huszonnégy órával később viszont egy pótválasztáson a munkáspárti jelölt tönkreverte az ellenfeleit; igaz, egy olyan kerületben (Oldham, tipikus munkás- és bevándorló közösség), ahol az emberek időtlen idők óta a Labourt választják, még akkor is, ha annak a színeiben egy székláb indul. A brit politika már csak ilyen.

Mindebből Corbyn azt a következtetést vonta le, hogy a párt szavazói változatlanul vele vannak, dacára annak, hogy a pártelit jelentős része nem őt, hanem a konzervatív Cameron miniszterelnököt támogatta az Iszlám Állam elleni bombázások megindításában.

A történet tanulsága a munkáspárt új választási rendszerében gyökerezik. Corbynt ugyanis nem a parlamenti párt választotta vezérnek, hanem a párt egész tagsága és bejegyzett szimpatizánstömege. Ezeknek a tömegeknek sokkal jobban tetszett az amúgy addig jelentéktelen Corbynnak a „blairizmustól" (a „lájtos konzervativizmustól", ahogyan ő mondja) elforduló, múltba révedő baloldali, sőt balos programja, mint a még mindig blairista pártelit centrista tájékozódása.

A nukleáris programok elutasításától a brit államvasutak állami kézbevételén át a gazdagok és a vállalkozók fokozott megadóztatásáig Corbynt egy olyan Nagy-Britanniába húzza vissza a szíve, ahol az állam a közjó érdekében (a nemzeti bankóprés közbejöttével) szabadon költekezhetett, erőteljesen támaszkodhatott a szakszervezetekre, és kivonta az országot minden katonai kalandból. Hajszálra olyan, mint harminc évvel korábbi elődje, az amúgy szelíd és szeretni való literátus Michael Foot, az amerikai rakétatelepítés esküdt ellensége, a nukleáris leszerelés bajnoka, a falklandi háború ellenfele, az agyondotált állami ipar támogatója, akinek a maga markánsan antithatcherista politikájával végül is „sikerült" kieszközölnie a munkáspárt legnagyobb választási vereségét (1983). És ami ennél kicsit rosszabb: az ő vezérsége idején váltak ki a pártból s alakítottak saját pártot a Labour liberálisabb nagyságai.

Ez az, ami most előrevetíti az árnyékát. Alapjában a szavazáskor se arról volt szó, hogy bombázzuk-e az Iszlám Államot (IS) vagy se, hanem magáról Corbynról. Lehet ugyan napestig hivatkozni arra, hogy „a nép velem van, legfeljebb a párt arisztokratái nem", a szomorú igazság az, hogy Nagy-Britanniát nem lehet visszavezetni a Thatcher és Blair (!) előtti világba, s ezért a Corbyn által megálmodott „visszabaloldali" fordulat némiképp anakronizmusnak hat. Az európai szociáldemokrácia régen túllépett a 80-as éveken, hogy jól vagy sem, más kérdés.

Mindenesetre Corbyn lehetett volna annyira internacionalista, hogy ha a francia szocialista elnök, Hollande a britek segítségét kéri az IS elleni hadjárathoz, akkor erre most és itt nem mond nemet. Benne azonban a Foottól örökölt pacifista ösztön erősebb volt, mint a félelem attól, hogy nemcsak a munkáspárt erős embereit, hanem európai szövetségeseit is elidegeníti magától. Meg fog bukni, de tiszta ember. Megérdemel némi könnyhullatást, előlegként.

2015. december 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább

Mindenki ellenség, de ő még a rákot is kigyógyítja (trumpizmusok)

Amerikában szórakoztatóiparrá vált a politika, de ebben a szakmában csak az maradhat fenn sokáig, aki újra >

Tovább