2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Napi ajánló

A bukás kockázata

Kasza László
Kasza László

„Mit tehetett volna? Nézze tovább a magyar hatóságok embertelen viselkedését a menekültekkel szemben?” Kasza László (168 Óra):

Egyre többen gondolják Európában, hogy a német kancellár túlbecsülte saját politikai tekintélyét, az EU-tagállamok szolidaritáskészségét, Németország gazdasági erejét, a társadalom tűrőképességét, amikor kijelentette a menekültprobléma jelentkezésénél: „Megbirkózunk vele.” Az egyre nagyobb számú menekülő jelentette problémák nyomán azonban sokan kérdőjelet tesznek az állítás mögé: „Megbirkózunk vele?” A Németországban egyre élesebbé váló vitát elemezzük, különös tekintettel a kancellár asszony jövőjére.

Bocsássuk előre: egy gazdag, magát kereszténynek valló ország első számú vezetője nem tehetett mást szeptember 5-én, mint amit Angela Merkel német kancellár tett. Megnyitotta az ország kapuit a napok óta ázó, fázó, éhező menekültek előtt. Nem volt alternatíva. Mit tehetett volna? Nézze tovább a magyar hatóságok embertelen viselkedését a menekültekkel szemben?

Merkel az ellenkezőjét tette. Kitárta a kapukat, és felírta: Wilkommen – azaz: Isten hozta! Azóta közel egymillióan jöttek. És még mindig érkeznek. A világ előtt egy új Németország mutatkozott be, újságcikkek, politikusi nyilatkozatok láttak napvilágot arról, hogy „a németek megmentették Európa becsületét”, új kultúrát teremtettek.

Rosszul döntött?

Azt, hogy Merkel rosszul döntött, senki sem mondja. Legalábbis hangosan nem. De azt, hogy döntése rengeteg problémát jelent az ország számára, egyre többen. És ez igaz. Itt a tél, a menekülteket az ideiglenes sátorokból fedett, fűtött lakásokba kell költöztetni. Gyorsan meg kell oldani a regisztrálást. Meg kell szervezni a nyelvoktatást, az integráció első lépcsőjét. Mindez pénzbe kerül. Németország ezt nem tudja egyedül fedezni. Az EU támogatására szorul.

A politikai pártok kezdeti egysége a befogadás kérdésben felbomlóban van. Jól mutatja ezt a Bundestag múlt heti vitája, amely a politikai pártok különös, szokatlan felállását tükrözte. Szembefordult egymással a két keresztény testvérpárt, a Merkel vezette CDU, és a CSU, amelynek Horst Seehofer bajor miniszterelnök a vezetője. Továbbá csak bizonyos feltételekkel támogatta a kancellár politikáját a konzervatívok hagyományos ellenfele, de a mostani kormányban koalíciós partnere, a szociáldemokrata párt (SPD). Ugyanakkor feltűnt, hogy nagy vonalakban a kancellár asszony menekültpolitikája mellett foglalt állást a CDU/CSU-t (és a mostani kormánykoalíciót) mindig élesen bíráló baloldali Zöld Párt. Az természetesen nem meglepő, hogy az ideológiailag az egykori keletnémet utódpártnak számító balosok új frakcióvezetője, Sahra Wagenknecht ütötte meg a legélesebb Merkel-ellenes hangot: „A menekültkérdés kezelésében totális csődöt mondott a Merkel-kormány.”

Így aztán közös nevezőre került a Bundestag két szélsőséges pártja, a jobboldali CSU és a Balpárt. Az természetesen nem igaz, hogy belőlük új „testvérpárt” alakult volna, de ha meggondoljuk, hogy Seehofer két héttel ezelőtt még az alaptörvény megszegésével is vádolta Merkelt, és az alkotmánybírósággal fenyegetőzött, hangvétele semmiben sem különbözött Wagenknechtétől.

Álljunk meg itt egy pillanatra. A CDU és CSU pártszövetséget alkotnak ugyan, de mindkettő önálló párt. A nagyobbik testvér, a CDU a választásokon Bajorország kivételével az egész köztársaságban indul. A CSU csak saját tartományában. A „testvéri viszály” kapcsolatuk állandó jellemzője. Ez már addig fajult, hogy Franz Josef Strauß, a CSU legendás elnöke a nyolcvanas években a pártszövetség felmondásával fenyegette meg a CDU-t. Össze is hívtak az ügyben egy vezetőségi ülést Banz karmelita kolostorának politikai főiskoláján, a párt politikai továbbképző központjában. (Itt léptette fel Seehofer a múlt hónapban a Merkel-ellenességben neki kontrázó Orbán Viktort is.) Az akkori konferencián megjelent Helmut Kohl CDU-elnök, közös kancellár is. Vázolta a szétválás szerinte várható következményeit: mindkét párt országosan indul. A CSU legfeljebb a parlamentbe jutás küszöbét érheti el. A CDU viszont nem lesz többé a legerősebb párt. Az örök rivális, az SPD megelőzi, és ezzel elnyeri a kormányalakítás jogát. A két keresztény párt pedig „büszke megosztottságban” ellenzékbe vonulhat – mondta Kohl. Strauß belátta ezt, és engedett.

Múlt idő, jelen idő

Engedjenek meg itt egy személyes megjegyzést: mint müncheni ösztöndíjas, menekült diák sokszor tüntettem Strauß politikája ellen az utcán, vitatkoztam a diákotthonban a CSU-s diáktársakkal. Soha nem hallottam azt az érvet, hogy „Ne szólj bele, te külföldi menekült vagy, ez meg német belpolitika.” Egyenrangú diákok voltunk. És még valami, ami talán csak nekem fontos a politikai korrektség szempontjából, öt évtized után is: Strauß politikai felfogásával (tőlünk jobbra csak a fal van), erkölcsi magatartásával (nem mondott igazat a parlamentben) ma sem értek egyet. De elismerem, hogy az akkor jellemzően mezőgazdasági elmaradottságban élő Bajorországot mások mellett az elektronikai és a komputertechnológia (Siemens), valamint az autóipar állami támogatásával (BMW) mára a köztársaság leggazdagabb tartományává fejlesztette. Strauß akkor a CDU/CSU esélyes kancellárjelöltje volt a szociáldemokrata Helmut Schmidttel szemben. Seehofernek viszont semmi esélye arra, hogy a testvérpártok őt jelöljék a kancellári posztra. (A Der Spiegel szerint: „Alkalmi provokátor.”)

De vissza a mai helyzethez. A Merkel vezette kormánykoalíció menekültpolitikáját a parlamenten kívül is a szélsőjobbos politikai csoportosulások támogatják. Az Alternatíva Németországért (AfD), amely nevében és elvileg politikájában is a magyar LMP-hez hasonlítható, a hagyományos pártpolitikán változtatni akaró, jó indulás után kettéoszlott demagóg párt. A másik az ugyancsak a volt kommunista tartományokban virágzó szélsőjobboldali Pegida-mozgalom, amelynek eddig nem sikerül belső ellentétei miatt párttá alakulnia, de amely képes a volt kommunista országok társadalmára jellemző idegengyűlölő, az erőszaktól sem visszariadó tábort egyesítenie, és a múlt héten Drezdában tízezres menekültellenes tüntetést szerveznie. És nem utolsósorban a Merkel-ellenes táborhoz számítják a neonáci, szélsőjobboldali NPD-t, amelynek ugyan évek óta nincs parlamenti képviselete, de radikális támogatóinak száma – mindenekelőtt megint csak a volt keletnémet tartományokban – nőtt. Ugyanitt szaporodnak a menekültek szálláshelyei elleni támadások, gyújtogatások is.

Ugyanakkor a statisztikai adatok nem mutatják a merkeli menekültpolitika radikális ellenzését. Igaz ugyan, hogy a CDU/CSU legutóbbi választásokon elért 41 százaléka a mostani közvélemény-kutatás szerint 38-ra csökkent, és a kancellár asszonnyal szembeni, korábban közel 80 százalékos szimpátiamutató is 62 százalékra zsugorodott, de ez nem tekinthető tragikusnak. A CDU/CSU–SPD-kormánykoalíciónak biztos többsége van, Angela Merkel pedig változatlanul az ország legnépszerűbb politikusa.

Megoldások

A problémák megoldását célzó intézkedések elkezdődtek. Több milliárdos sürgősségi programot szavazott meg a parlament lakásépítésre. 3422 iskolában külön nyelvtanfolyamot indítottak a 14–18 év közötti, tanoncként elhelyezkedő kiskorúaknak. Ugyanezekben az iskolákban nyelvtanfolyamokkal, kurzusokkal próbálják integrálni az osztályokba a menekült gyerekeket.

Unokámnak, a most első osztályos Elinának van egy Nada nevű, Szíriából jött osztálytársa, aki a hétvégét mindig náluk tölti. Ez jót tesz Nada németnyelv-tudásának és elősegíti társadalmi integrációját. Nada apja orvos, akivel együtt dolgozik nyugdíjas orvos feleségem délutánonként önkéntesen a menekültek egészségügyi központjában. Voltak nálunk vacsorán, Nada fordította informatikus anyjának, hogy mit beszélünk németül. A család mohamedán, de sem Nada, sem az édesanyja nem hordott már otthon, Szíriában sem fejkendőt. Integráció kicsiben.

Egyébként Németországban az integráció ismert gyakorlat. Statisztika van róla, hogy a világháború óta befogadtak és több-kevesebb sikerrel integráltak nyolcmillió, zömében török vendégmunkást, hatmillió, egykori kommunista országokból érkező menekültet, köztük mintegy háromszázezer magyart – engem is.

A múlt héten megkérdezték egy tévéműsorban Angela Merkeltől, nem fél-e attól, hogy túlbecsülte az erejét, és belebukik menekültpolitikájába. Azt mondta: „Ha egy politikus meg van győződve arról, hogy jó döntést hozott, vállalnia kell a bukás kockázatát is.”

2015. október 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább

Mindenki ellenség, de ő még a rákot is kigyógyítja (trumpizmusok)

Amerikában szórakoztatóiparrá vált a politika, de ebben a szakmában csak az maradhat fenn sokáig, aki újra >

Tovább