Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Az arab tavasz utolsó áldozata
„Kizárható, hogy a jelenlegi palesztin elitnek valaha is lesz elég nemzetközi hitele, hogy beváltsa fenyegetőzéseit – egy palesztin állam kikiáltását Izraellel szemben.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):
Mahmud Abbasz ismét előállt régi ötletével. Azt nyilatkozta, hogy az Izrael és a palesztinok korábbi vezetője, Jasszer Arafat között 1993-ban megkötött úgynevezett oslói megállapodás semmis. Ezt egyebek mellett azzal indokolta, hogy a Netanjahu-kormány továbbra sem hajlandó leállítani a Jordán nyugati partján levő zsidó telepek bővítését.
Nyugodt szívvel megjósolható, hogy Abbasz nem utoljára állt elő ezzel, de az is látható, hogy az efféle harcos kijelenéseknek a politikai súlya egyre inkább inflálódik. Mi több, eleve ez az „infláció” szüli a harciasság kényszerét. A palesztin politikai elit, mely nem csak saját népén, de a „donor” országokon is évtizedek óta élősködik, 1993 óta nem állt elő új érvekkel, semmit sem tett annak érdekében, hogy megegyezzen Izraellel, hogy kilépjen a mártírszerepből s valódi, tartós, hihető és konstruktív pozíciót foglaljon el abban a dialógusban, mely elkerülhetetlen ahhoz, hogy megoldódjék a palesztin nép krízise. Abbasz – a volt terrorista vezérrel, Arafattal szemben – különösen bűnös abban, hogy elszalasztotta megteremteni a palesztin közigazgatás, szellemi élet, politikai vezetés új elitjének 21. századdal kompatibilis generációját. A segélyek nem a szellemi beruházásokra mentek el, hanem egy törzsi szokások által még inkább megfertőzött oligarchisztikus világ kiépülésére, melyben a nagy többség csak egyre szegényebb lesz, egyre műveletlenebb, egyre kiszolgáltatottabb és egyre radikálisabb.
A frusztrált palesztin értelmiség
előtt eddig két út állt: többnyire emigrálnak valamelyik környező országba, illetve ha tehetik, Nyugatra. Vagy feladják, és csatlakoznak azokhoz az esélytelen lázadó csoportokhoz, melyek Izraelen próbálják megtorolni életük fájdalmas kudarcát. Meglehet, hosszabb távon megnyílik előttük egy harmadik lehetőség is, mely logikusan következik abból a „történelmi kompromisszumból”, amely apró lépések formájában a szemünk előtt bontakozik ki. Számos izraeli – vagyis nem a Palesztin Nemzeti Hatóság fennhatósága alatt élő – palesztin már elfoglalta helyét a zsidó állam felkínálta kulturális, államigazgatási és egyéb pozíciókban, s alighanem ez az „agyelszívás” a jövőben nem marad meg a Nyugat vagy a szomszédos arab államok eddigi egyedi kiváltságának. De nyilvánvalóan ők jelentik a szerencsés kivételeket.
Mit kínált fel Izrael
a palesztinoknak Oslóban? Egy gyakorlatilag szabad államiságot, melyre már csak azért is esély lehetett, mert a palesztin társadalom – nagyrészt a zsidókkal való kényszerű kohabitáció miatt – sokkal szekulárisabbá vált 1948 után, mint a legtöbb arab állam. Biztonsági szempontok miatt Izrael bizonyos távon nyilvánvalóan fenntartotta magának a jogot, hogy az ekként kialakuló palesztin állam védelmét és belső biztonságát egyedül ő garantálja, de ha nyugvópontra jutott volna az izraeli–palesztin konfliktus, ma már e téren sem lenne túl sok akadálya a teljes szuverenitásnak. Ám a palesztin társadalom többször bebizonyította, hogy önálló állami létre teljességgel képtelen. E számtalan, kudarcokkal teli alkalom közül említsük itt a két legfontosabbat:
2006. január 25-én, a Gázában megtartott szabad választásokon nagy többséggel győzött
a Hamász nevű terrorista
szervezet, mely egy korrupt és oligarchisztikus katonai diktatúrát vezetett be, s azonnal háborút hirdetett Izrael megsemmisítésére, illetve a Jordán nyugati partján lévő további palesztin területek Hamász általi elfoglalására s az ottani politikai vezetés megdöntésére.
2008. szeptember 16-án Ehud Olmert akkori izraeli miniszterelnök átnyújtott Mahmud Abbasznak egy olyan békemegállapodást, melyhez foghatót a Palesztin Nemzeti Hatóság addig és azóta sem kapott. Izrael ebben gyakorlatilag ígéretet tett, hogy leállítja a nyugati parti építkezéseket, onnan visszatelepíti a zsidókat az izraeli határok közé, és kivonul minden olyan területről, melyeket a nemzetközi megállapodások Palesztinának szántak. Ráadásul megteremtik a közvetlen kontaktust a Jordán nyugati partja és Gáza között. Abbasz az ajánlatot rövid úton elutasította.
Mindez nemcsak
a palesztin vezetés eredendő rosszhiszeműségét
bizonyítja, hanem azt a gyengeséget is, mely megakadályozza, hogy a nyilvánvalóan előnyös kompromisszumokat a békéért és egy konszolidált államiság létrehozása érdekében megtegye. Épp ezért teljesen értelmetlen arra számítani, hogy Mahmud Abbasszal létrejöjjön bármilyen megállapodás, ám az is teljességgel kizárható, hogy a jelenlegi palesztin elitnek valaha is lesz elég nemzetközi hitele, hogy fenyegetőzéseit – egy palesztin állam kikiáltását Izraellel szemben – komolyan valóra váltsa. Ebből az is következik, hogy az oslói megállapodás felrúgása csak üres fenyegetőzés. Már csak azért is, mert ez az 1993-as megállapodás a maga valójában már nem is létezik. Egyrészt azért, mert a Hamász permanens háborút visel Gázából Izrael ellen, másrészt pedig azért, mert Abbasz kormányának már nincs ereje, hogy a megállapodásban vállalt kötelezettségeinek eleget tegyen.
Az „arab tavasz” utolsó áldozata a palesztin közösség lehet.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >