Ma Zelma, Rajmund, Emerencia, Emese névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Sziriza a kalapból
Válasz Tamás Gáspár Miklósnak
„Még nem egészen értjük, hogy került ide a Sziriza mint a humanizmus görög fáklyája.“ Iványi György (hvg.hu):
Tamás Gáspár Miklós szokása szerint zavarba hoz. Legújabb írása indításként tiszteletre méltó lendülettel és cseppet sem alaptalanul támadja az európai/északi/fehér (nem kívánt törlendő) képmutatást. Kissé ugyan túlturbózza az európai polgári rendszerekkel (és a fehér világgal) szembeni utálatát; nem sok helyet hagy a következményeken rágódó bizonytalankodásnak (miszerint a menekültáradat mégis csak egy kihívás, ha nem is akkora, mint amekkorává politikai kalandorok gerjesztik és/vagy paranoiás lelkünk súgja), és enyhén szólva nem túl méltányos az európai haditengerészekkel szemben. Akik alkalmasint vagy félszázezer menekülőt mentettek ki idén a Földközi-tenger vizéből, viszont egyet se fojtottak bele.
Hát istenem. TGM utálja a létező kapitalizmust, ez az írás pedig nem okadatolt tanulmány, hanem érzelmeket fűtő publicisztika. A xenofóbiát és rasszizmust rejtő és mentegető képmutatás tényleg undorító, az aljas ösztönökre építő agitprop pláne. Ha ennek a jobboldal lelkesen, a baloldal pedig saját és választói vélt, vagy valós idegengyűlölete és félelmei okán alájátszik, nopláne.
S akkor előkerül, mint nyuszi a kalapból, a Sziriza. Amely – bölcsessége és toleranciája bizonyítékaként – rövidke uralma alatt olyan törvényt fogadtatott el, amely számos (undorító) polgári demokráciában rég érvényben van. Mindazokban ahol nem a vérségi-leszármazási, hanem a területi elv a megszületett gyermek állampolgárságának iránytűje. Ezért ír állampolgár ír törvények szerint a fiam, aki három évtizede a kies Corkban született. Pedig csak időnek előtte indult a szülés, így anyukája nem érte el a hazatartó repülőgépet.
Még nem egészen értjük, hogy került ide a Sziriza mint a humanizmus görög fáklyája, mert átmenetileg előkerül egy másik, bizonyos Orbán Viktor, aki – hiába az európai bal- és jobboldal zajos orbánozása, a radikális jobboldali magyar állam megbélyegzése – a liberális képmutatástól megszabaduló, őszintén imperialista Európa lángoszlopa leend. (Miért is jobboldali? Autokrata, oligarchikus, etatista, antiliberális, nacionalista, populista… Akadt ilyen állam elég, amely baloldalinak nevezte magát. Most is akad. Ellenpontja nem „balra”, vagy „jobbra” van, hanem a liberális-libertárius mezőben. De ez itt mellékvonal.)
Ám mint kiderül nem a Sziriza a kitérő, hanem az orbánozás. Eljutunk a konklúzióhoz: Alexisz Tsziprasz népszavazásának lelkes dicséretéig. Amely népszavazás – miként a toleranciáé és együttérzésé a területi elv érvényesítése a görög állampolgársági törvényben – a demokrácia fáklyája lenne az európai imperializmus aljas diktátumával szemben.
Pedig ennek a népszavazásnak Tsziprasz kormánya, minden hangos „nem” propaganda ellenére, az elvesztésében érdekelt. Hiszen az „európai diktátumra” mondott igen jelent számára felhatalmazást, a nem győzelme esetén a mozgástere zéró.
Kedves leftist barátaim!
Tényleg nem tetszenek emlékezni a „szociális népszavazásra” (mindössze hét éve történt!), elmúlt harminc évünk legkártékonyabb eseményére?
Tényleg el tetszik hinni a pénzügyi ezotériák guruinak, hogy a van és a nincs közötti különbség csak mindenható gonoszok (IMF, EKB, Junkers, Lagarde, Merkel, bankárok, sorosok, biciklisták) akaratán múlik?
Vajon bárki akaratán múlna, hogy egy ország, amely évtizedek óta kevesebb értéket termel, mint amennyit felél, a nagyobb teljesítményű népek adományaiból és hiteleiből a végtelenségig fenntartható legyen?
Eszetekbe se jut, hogy Görögország hitelezőinek csak töredéke, a görög állampapírok tulajdonosainak is csak kisebbik fele (az IMF és az EKB) ül a tárgyalóasztalnál és próbálja foggal-körömmel fenntartani a valódi pénz, a piaci hitelezők bizalmát? Akik nem tárgyalnak, nem alkudoznak, csak vesznek és eladnak. Amíg némi növekvő kockázati felárral hajlandóak megvenni a görög kötelezvényeket, tovább foroghat a kerék. Ha menekülni kezdenek, akkor az IMF, az EKB és az Úristen pénze sem elég, hogy betömje a lyukakat. Akkor már nincs miről tárgyalni, Görögországnak annyi.
„Az Európai Unió (meg a közszeretetnek örvendő Nemzetközi Valutaalap) éppen most közölte a dologtalan görög néppel, hogy ha nem hajlandó éhezni, akkor éhen fog dögölni” – írja TGM. Görögország nem fog éhen dögleni, nagyon messze van a világ valóban szegény országaitól. Fantasztikus természeti kincsei vannak, elképesztő kulturális öröksége, ipara és virágzó szolgáltatóágazatai. S bár sok lábát békésen lógató polgárral találkoztam görögországi csavargásaim során, a görög nép nem dologtalan. Csak éppen a dolog nem egyenlő a munkával. A munka az a tevékenység, amelynek során az ember több értéket termel, mint amennyit felél. Többek között azért, hogy erre képtelen embertársait (gyerekeit, öregeit, betegeit, elesettjeit) is el tudja tartani. Ugye, baloldali barátaim?
Görögország nem fog éhen dögleni, de olyan évtizedes recesszióba zuhanhat, amelynek következményeihez képest a népszerűen „megszorításnak” nevezett intézkedéscsomag csak múló kellemetlenség. Akár Argentína, amelyet a külvilág (a közszeretetnek örvendő IMF vezetésével) rendszeresen kihúz a kátyúból, hogy aztán visszameneküljön saját populistái karjaiba és a hanyatlásba.
(Görögországot, ami azt illeti, várja egy másik ölelő kar is: egy természeti kincsei kizsákmányolásától eltekintve nullához konvergáló teljesítményű, szegény, de saját fegyverei árnyékában mégis éledező birodalomé. Ám ez itt szintén mellékvonal.)
Kedves Gazsi!
Elég régen ismerjük egymást, hogy így és közvetlenül megszólíthassalak. Nem kellene meghagyni ezt az érvelési technikát a lángoszlopok kommunikátorainak?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen
Ezt a kérdést teszi fel a Politico amerikai portál európai kiadásában. „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >