Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Grexit, but No Exits!
„A számtalan módon félreértett Európa-utópia kijárat nélküli, csak beléptető rendszer van.“ Magyari Nándor László (Systemcritic):
A görög válság – mely leginkább nem is gazdasági hanem, és mindenekelőtt, politikai krízis – beigazolni látszik a körkörös időről való filozófiai elmélkedéseket, most már csak az kérdés, hogy annak Platon-i, Marcus Aurelius-i, vagy esetleg Nietzsche-i változata írja le jobban az (Borges által fölvetett) „örökkévalóság ciklikus jellegét”. A vasárnapra tervezett görög népszavazás a leginkább Európáról szól, annak jövőjéről, és nem egyszerűen egy bonyolult és szövevényes, mégis partikuláris, sajátosan görög dráma egyelőre katarzismentes (végső?) felvonása, hanem az „európai globalizáció” – lánykori nevén integráció – történetének mérföldköve. Az athéni kormány (radikálisan baloldali, sőt rendszerellenes párt és adminisztráció) által megfogalmazott kérdés csak látszólag szól a hitelezőkkel való tárgyalásokon fölmerült konkrét feltételek és várható eredményeik elfogadásáról vagy elvetéséről, a kormány felhatalmazásáról, és legitimálásáról, és valójában – ismét csak a médiapolitizálás logikájának megfelelően, hiszen ez a szélesebb és ugyanakkor mélyebb jelentőségű tét, nem kis mértékben, a médiák interpretációjának eredményeként került napirendre! –, Görögországnak az euróövezethez és végső soron a EU-hoz való tartozásáról határoz. És ezzel példátlan előzménnyel szolgálhat, mintegy modellt nyújthat arra, hogy mi történhet az EU-val, hiszen az eurózónából való kiválásnak nincs forgatókönyve (Grexit, but no exits?), a számtalan módon félreértett Európa-utópia kijárat nélküli, csak beléptető rendszer van. A belépés feltételeit (acquis communautaire) akkurátusan meghatározták és legalábbis látszólag sokszorosan (a gond többek között az, hogy Görögország, „mint ó-demokrácia”, alapító tag, stb., stb. esetében, az euróhoz való csatlakozáskor sem tartották be a feltételeket! – a kettős, illetve többes mérce bájosan szép példájaként) ellenőrzik, a kilépés viszont ugrás a semmibe, nem tudja senki, hogy mivel is jár, nemcsak a kilépő, hanem a (még?) „maradók” számára sem. A görög válság, és a népszavazás tétje, éppen ezért az európai-, sőt a világméretű globalizáció próbaköve, amely a jelenlegi világrendszer legsebezhetőbb metszéspontján keletkezett, hiszen megjelennek benne mind az Észak-Dél, a Kelet-Nyugat, (-Balkán), közötti ellentétek. A válság ugyanakkor a globalizáció tektonikus lemezeinek surlódási vonalán türemkedett ki: fölveti és megjeleníti a nemzeti és/vagy jóléti állam, illetve a nemzetek Európája és/vagy az „Európai Egyesült Államok”, a föderális Európa, a liberális, illetve illiberális demokrácia, stb., kérdéskörét. És mindenekelőtt megmutatja azt a paradoxont, hogy az EU egyfelől globalizációs termék (pontosabban neoliberális filozófián szerveződött vállalkozás, azaz részvénytársaság), másfelől és ugyanakkor a világméretű globalizáció (úgy is, mint deterritorializáció) ellensúlyozásának érdekében lett kitalálva. Nemzetállamok fölöttisége éppen a globalizáció egy szélesebb, népesebb, és gazdaságilag ütőképesebb, stb., sajátos területiségének a kijelölésére, és a globális piacokon való esélynövelés érdekében jött létre. A globalizáció-ellenesek, akik „nemzeti” (azaz esszencialista, etno-nacionalista, monokulturális homogenitáson, identitáspolitikai kérdésként értelmezett /Zygmund Bauman – Identitás és globalizáció/, stb.) alapon, de végső soron a liberális demokráciát és egyenlőséget xenofób és etnocentrikus eszmék nevében megkérdőjelezve lépnek föl, Európa szerte jól ismertek. A fundamentalista, nemzeti bezárkózást képviselő, idegengyűlölő (Jürgen Habermas – Az európai nemzetállam és a globalizáció hatásai), stb. populista pártok, rendszerint jobboldaliak, és Magyarország figyelemre méltó kivételétől eltekintve – egyelőre! – mindenfele ellenzékiek, ezért (még!) nem képesek hatalmi pozícióból „diktálni” a „nemzetek Európájának” önmagában is ellentmondásos, és láthatóan illiberális demokráciához vezető, eszméit. Ezzel szemben – akárhogyan is értékeljük a Szyriza és Alexis Tsziprász politikai stílusát alku- és tárgyalókészségét, és politikai alkalmasságát, stb. – a hivatalos görög álláspont lényegét tekintve baloldali, a jóléti állam védelmét, az európai szolidarítás kiterjesztését célozza. Az ellen lép fel, amit a tragikus hirtelenséggel nemrég elhúnyt kiváló német szociológus Ulrich Beck, a történelem fintorának nevez, hogy „a globalizáció veszteseinek kell a jövőben mind a jóléti állam, mind a működő demokráciáért megfizetni, miközben a globalizáció nyertesei óriási haszonra tesznek szert, kibújnak a jövő demokráciájáért viselendő felelősség alól” (Ulrich Beck – Mi a globalizáció?). A görög kormány a jóléti állam leépítése ellen, az európai szolidarítás és szociális biztonság mellett lép fel, és ezzel homlokegyenest ellentétes oldalon áll a magyar kormányhoz képest, amelyik a maga során „szigorúan nemzeti” (sőt kurucos-szabadságharcos, gőgösen Európa-ellenes, etno-nacionalista és nemzeti oligarchista, stb.) alapon számolja föl – az amúgy is halovány – meglévő magyar jóléti rendszert (és ne feledjük, hogy ebben Băsescu ex-elnök hű követője, aki egységesen 25%-al vágta vissza a fizetéseket és emelte meg 5%-al az áfát, és aki már öt éve kifejtette, hogy „Az állam nem felelős minden állampolgár/jólétéért/-ért.”) Ma a görög kormány a radikális „baloldaliság”, a magyar pedig a radikális „jobboldaliság” nevében (ha értelme van még eszerint a klasszikus ideológiai besorolás alapján osztályozni a minden oldalon merőben populista és demagóg politizálást!), rombolják az európai eszmét, a föderális európai globalizációs modellt és/vagy utópiát, és természetesen követőik is akadnak (többek között a spanyol Podemos a Szyriza föltétel nélküli támogatója, míg a brit UKIP pedig, a magyar kormány igaz, csupán föltételes, drukkere, de hasonlóan lép föl az éppen görög, „Arany Hajnal” is, stb.).
A politikában (és különösképpen a nemzetköziben, melyben mindig nagymértékben közrejátszik a „közvetett-politika”/Subpolitik – Ulrich Beck/, amit ez esetben egyfelől a pénzügyi hitelezők tárgyaló-trojkája fejez ki, amely a globális pénz- és hiteltőke érdekeit képviseli, másfelől pedig a maga során, a Szyriza csak folytatója a korrupt/klienteláris görög politikai kurzusnak, és mint örökös, paradox módon nem is elsősorban a szegények, hanem a hitelbizniszen és túlköltekezésen meggazdagodott oligarchák érdekeit (is) képviseli, stb.) soha nincsenek igazán „tiszta, és átlátható döntési helyzetek”, a válság hátterében nyugat felől fölsejlik Angela Merkel elnyújtott és ironikus félmosolya, míg keleten Putyin kimerevített és agyarvillantó vigyora rémlik!
A görög kérdés végül is az, hogy a kétféle ellenhatás metszéspontján, képes lesz-e egyben maradni az EU-nak, vagy a disszolúció, a szétesés következik? Mi európaiak (bármit is jelentsen ez) mindnyájan és újfent görögök vagyunk, és borzongva-bizakodva figyeljük, hogy mit dönt az Agora: az Olümposziak legyenek velünk!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >