2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

A hadüzenet

Engler Lajos
Engler Lajos
A hadüzenet
Jean-François Batellier: Gorbacsov a labirintusban (Le Monde, 1990)

Rövidnek éppen nem mondható hír­magyarázói pálya- és vesszőfutása során e sorok írója még sohasem kívánta olyan tiszta szívből, hogy előrejelzésével mel­léfogjon, mint ezúttal. Amikor papírra vetni készül, hogy azt a napot, amikor Mihail Gorbacsovot, a szovjet és az egész szocialis­ta világ demokratikus átlényegülésének a megalapozóját és mozgatóját klasszikus ka­tonai államcsínnyel megfosztották a legáli­san kapott hatalmától, a világpolitika króni­kásai – ha egyáltalán marad belőlük – egy­kor majd úgy fogják emlegetni, mint a harmadik világháború kezdetét.

Mert ennek az eseménynek a hordereje nem kisebb. Mert ez nemcsak azt jelenti, hogy egy sokat ígérő, világraszóló társadalmi és gazdasági előrelépés a világ egyik legnagyobb és legje­lentősebb országában visszakanyarodott a kezdet kezdetére, hanem azt is, hogy jósze­rével dugába dőlt minden igyekezet, amely a nagyhatalmi fegyverkezési hajszát, a világ felosztásáért folytatott kíméletlen versengést a tárgyalások általi megegyezéssel, az öldök­lést a békével, a pusztító eszközök tömeges gyártását és használatát az emberiség fejlődését biztosító műszaki vívmányok töké­letesítésével igyekezett helyettesíteni.

S hogy semmi kétség se férjen ahhoz, hogy a szovjet színtéren mely erők kere­kedtek felül, arról tanúskodik a Mihail Gorbacsov egészségének a megromlásá­ról szóló klasszikus bolsevista közlemény. Vagy netán sztálinista, ha Gorbi „betegsé­gébe” bele is hal, illetve ha a bíróságon – az előre kimondott halálos ítélet kiérdemelése érdekében – bevallja, hogy való­ban ő a vétkes mindazért, amivel sürgősen megvádolták: „a Szovjetunió széteséséért”, az „anarchiáért, amelyet egyesek demokráciának neveznek”, a fé­kevesztett nacionalista érzelmek elszaba­dulásáért, illetve mindazért, amit a koráb­bi embertelen rendszer megtorlásaival úgy belepalántált az emberekbe, hogy a sza­bad gondolkodás, a visszafojtott érzelmek kifejezésre juttathatásának első jelére megállíthatatlanul elárasztották az önkény alatt sínylődő országokat és népeket.

A Szovjetunió színterén lejátszódó ilyen események láttán Gorbacsov elkövette azt a végzetes hibát, amely végül is Nyikita Szergejevics Hruscsov sorsára juttatta: visszahőkölt, és az okok orvoslása helyett erőteljes sugallatra lecsapott a következ­ményekre. Szövetségeseket keresve ott, ahol a megbuktatói szőtték a múlt rend­szernek, a kiváltságok visszaállításának ál­mait. A hadsereg, amelytől természeténél fogva messze áll a szabad gondolkodás és demokrácia, sőt annak még a légtávo­labbi eszméje is,– a peresztrojka valóra váltása és az anarchia meggátolása érde­kében beindította gépezetét a „szakadá­rok” ellen. Értve ez alatt minden óhajt és követelést, ami az egyenjogúságra, sza­bad szólásra, emberi jogok tiszteletben tartására és a törvényesség betartására vonatkozik. Ami természetszerűen logikus következményként túlkapásokhoz, a szélsőségek felülkerekedéséhez vezetett.

S míg a Nyugat békeszerető körei Gorbacsovot ünnepelték, a békekorszak mindenkori vesztesei, a valódi hatalomtar­tók, a hadiipar dúsgazdag mágnásai s a fegyverkereskedelem nyerészkedői min­dent megtettek, hogy a gorbacsovi reform megbukjon. Gorbacsov „nyugati beállítottságá”-nak magasztalásával párhuzamosan a társadalmi és gazdasági átlényegüléssel járó elkerülhetetlen gazdasági hanyatlás áthidalásához szükséges segélyt addig ha­logatták – lényegében megtagadták –, amíg be nem következett az elkerülhetet­len: a nincstelenségből eredő általános elégedetlenség miatt a peresztrojka meg­bukott, s jó okot szolgáltatott arra, hogy Mihail Gorbacsovot is megbuktassák.

S a Szovjetunióban kihirdetett rendkí­vüli állapotnak, a tüstént kilátásba helye­zett megtorlásoknak és leszámolásoknak nem csupán az egykori „szocialista világ” hátrahúzó erői, nem csak egy életképte­lenségéről a gyakorlatban is ékes bizony­ságot tett rendszer haszonlesői örülhetnek – a saját guberniumaikban esedékes ha­sonló „rendezés”-re várva –, hanem a teli szájjal demokráciát prédikáló nyugati kö­rök is, amelyeknek még a vesztett háború is sokkal inkább győzelmet jelent, a legjobb, békés úton, tárgyalások által kivívott győzelem pedig csupán csúfos – elsősor­ban anyagi – vereséggel egyenlő.

így aztán talán érthető, hogy Gorba­csov leváltása miért (lehet) egyenlő a harmadik világháború kezdetével, a had­üzenettel, amelyet a Kelet és a Nyugat, az Észak és a Dél hátrahúzó erői küldtek az emberiség békeszerető, szabadságot áhító részének.

S ezen mit sem változtathat a tény, hogy sem a Szovjetunió, sem a világ más része a peresztrojka után már nem lehet ugyanaz, mint előtte. Mert a társadalmi átlényegülés már eddig is mély nyomot hagyott mindenütt.

De ez csak az áldozatok számát növel­heti.

Náluk is, nálunk is, másutt is.

1991. augusztus 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább