Ma Ferenc, Olívia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
A hadüzenet
Engler Lajos
Rövidnek éppen nem mondható hírmagyarázói pálya- és vesszőfutása során e sorok írója még sohasem kívánta olyan tiszta szívből, hogy előrejelzésével melléfogjon, mint ezúttal. Amikor papírra vetni készül, hogy azt a napot, amikor Mihail Gorbacsovot, a szovjet és az egész szocialista világ demokratikus átlényegülésének a megalapozóját és mozgatóját klasszikus katonai államcsínnyel megfosztották a legálisan kapott hatalmától, a világpolitika krónikásai – ha egyáltalán marad belőlük – egykor majd úgy fogják emlegetni, mint a harmadik világháború kezdetét.
Mert ennek az eseménynek a hordereje nem kisebb. Mert ez nemcsak azt jelenti, hogy egy sokat ígérő, világraszóló társadalmi és gazdasági előrelépés a világ egyik legnagyobb és legjelentősebb országában visszakanyarodott a kezdet kezdetére, hanem azt is, hogy jószerével dugába dőlt minden igyekezet, amely a nagyhatalmi fegyverkezési hajszát, a világ felosztásáért folytatott kíméletlen versengést a tárgyalások általi megegyezéssel, az öldöklést a békével, a pusztító eszközök tömeges gyártását és használatát az emberiség fejlődését biztosító műszaki vívmányok tökéletesítésével igyekezett helyettesíteni.
S hogy semmi kétség se férjen ahhoz, hogy a szovjet színtéren mely erők kerekedtek felül, arról tanúskodik a Mihail Gorbacsov egészségének a megromlásáról szóló klasszikus bolsevista közlemény. Vagy netán sztálinista, ha Gorbi „betegségébe” bele is hal, illetve ha a bíróságon – az előre kimondott halálos ítélet kiérdemelése érdekében – bevallja, hogy valóban ő a vétkes mindazért, amivel sürgősen megvádolták: „a Szovjetunió széteséséért”, az „anarchiáért, amelyet egyesek demokráciának neveznek”, a fékevesztett nacionalista érzelmek elszabadulásáért, illetve mindazért, amit a korábbi embertelen rendszer megtorlásaival úgy belepalántált az emberekbe, hogy a szabad gondolkodás, a visszafojtott érzelmek kifejezésre juttathatásának első jelére megállíthatatlanul elárasztották az önkény alatt sínylődő országokat és népeket.
A Szovjetunió színterén lejátszódó ilyen események láttán Gorbacsov elkövette azt a végzetes hibát, amely végül is Nyikita Szergejevics Hruscsov sorsára juttatta: visszahőkölt, és az okok orvoslása helyett erőteljes sugallatra lecsapott a következményekre. Szövetségeseket keresve ott, ahol a megbuktatói szőtték a múlt rendszernek, a kiváltságok visszaállításának álmait. A hadsereg, amelytől természeténél fogva messze áll a szabad gondolkodás és demokrácia, sőt annak még a légtávolabbi eszméje is,– a peresztrojka valóra váltása és az anarchia meggátolása érdekében beindította gépezetét a „szakadárok” ellen. Értve ez alatt minden óhajt és követelést, ami az egyenjogúságra, szabad szólásra, emberi jogok tiszteletben tartására és a törvényesség betartására vonatkozik. Ami természetszerűen logikus következményként túlkapásokhoz, a szélsőségek felülkerekedéséhez vezetett.
S míg a Nyugat békeszerető körei Gorbacsovot ünnepelték, a békekorszak mindenkori vesztesei, a valódi hatalomtartók, a hadiipar dúsgazdag mágnásai s a fegyverkereskedelem nyerészkedői mindent megtettek, hogy a gorbacsovi reform megbukjon. Gorbacsov „nyugati beállítottságá”-nak magasztalásával párhuzamosan a társadalmi és gazdasági átlényegüléssel járó elkerülhetetlen gazdasági hanyatlás áthidalásához szükséges segélyt addig halogatták – lényegében megtagadták –, amíg be nem következett az elkerülhetetlen: a nincstelenségből eredő általános elégedetlenség miatt a peresztrojka megbukott, s jó okot szolgáltatott arra, hogy Mihail Gorbacsovot is megbuktassák.
S a Szovjetunióban kihirdetett rendkívüli állapotnak, a tüstént kilátásba helyezett megtorlásoknak és leszámolásoknak nem csupán az egykori „szocialista világ” hátrahúzó erői, nem csak egy életképtelenségéről a gyakorlatban is ékes bizonyságot tett rendszer haszonlesői örülhetnek – a saját guberniumaikban esedékes hasonló „rendezés”-re várva –, hanem a teli szájjal demokráciát prédikáló nyugati körök is, amelyeknek még a vesztett háború is sokkal inkább győzelmet jelent, a legjobb, békés úton, tárgyalások által kivívott győzelem pedig csupán csúfos – elsősorban anyagi – vereséggel egyenlő.
így aztán talán érthető, hogy Gorbacsov leváltása miért (lehet) egyenlő a harmadik világháború kezdetével, a hadüzenettel, amelyet a Kelet és a Nyugat, az Észak és a Dél hátrahúzó erői küldtek az emberiség békeszerető, szabadságot áhító részének.
S ezen mit sem változtathat a tény, hogy sem a Szovjetunió, sem a világ más része a peresztrojka után már nem lehet ugyanaz, mint előtte. Mert a társadalmi átlényegülés már eddig is mély nyomot hagyott mindenütt.
De ez csak az áldozatok számát növelheti.
Náluk is, nálunk is, másutt is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Putyin visszahozza a szovjet típusú ideológiát, hogy eladja a népnek a háborút
Megtiltotta a nem heteroszexuális kapcsolatok nyilvános bemutatását, célja ezzel is az, hogy elfedje a valóságot. Miközben >
Meloni védekező hadállásban
A főnökasszony nem tudja leplezni ellenszenvét a nemszeretem médiával szemben, amely nem éri be az első >
Bajban van a nagyobbik osztrák kormánypárt
Ezért próbálja magyar-szerb segédlettel Brüsszelre tolni a felelősséget a migrációért. Karl Nehammer kancellár szerint az Orbán >
Trumpot nem a második elnökség vagy Amerika érdekli, hanem az, hogy magára vonja a figyelmet
A Guardian kommentátora, Simon Tisdall ítéli ezt így meg. Azt állítja ugyan, hogy képes nyerni 2024-ben, >
A kert és az őserdő
Teljesen jogos a foci VB kapcsán a bírálat Katarral szemben, ám gyakran önteltség van mögötte – >
Mire szavazott félidőben Amerika?
A várakozásokkal ellentétben november 8-án az amerikai választókat nem csak a pénztárcájuk érdekelte. Fontos volt számukra >
Joe Biden Ukrajna-politikája mesteri és megérdemli a támogatást
Most meg kell őriznie ezt a kiegyensúlyozott megközelítést. El kell hárítania az ukrán államfő heveskedését, mert >
A republikánusoknak lőttek
A Süddeutsche Zeitung a legnépszerűbb német lap elemzése úgy ítéli meg, hogy a végét járja Amerikában >
A választás után erősebbnek látszik Amerika és a demokrácia
Közben Trump azzal tetézi korábbi melléfogásait, hogy sorozatban veszít. A legfontosabb fejlemény éppen az, hogy a >
Herszon – Putyin legmegalázóbb veresége
Kijev és Harkiv után Moszkva már harmadszor szerepel le, csak ez most minden eddiginél fájóbb Putyin >
A holnapi választás nemcsak Bidenről, hanem a demokráciáról is szól
A Guardian szerkesztőségi véleménye szerint az amerikai időközi választások nem csupán arról határoznak, mit tehet az >
Vége annak az Izraelnek, amelyet idáig ismertünk
Ezt állapítja meg Thomas Friedland, a New York Times külpolitikai elemzője, aki 40 éve foglalkozik a >