2024. december 4. Szerda
Ma Borbála, Barbara, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

A hadüzenet

Engler Lajos
Engler Lajos
A hadüzenet
Jean-François Batellier: Gorbacsov a labirintusban (Le Monde, 1990)

Rövidnek éppen nem mondható hír­magyarázói pálya- és vesszőfutása során e sorok írója még sohasem kívánta olyan tiszta szívből, hogy előrejelzésével mel­léfogjon, mint ezúttal. Amikor papírra vetni készül, hogy azt a napot, amikor Mihail Gorbacsovot, a szovjet és az egész szocialis­ta világ demokratikus átlényegülésének a megalapozóját és mozgatóját klasszikus ka­tonai államcsínnyel megfosztották a legáli­san kapott hatalmától, a világpolitika króni­kásai – ha egyáltalán marad belőlük – egy­kor majd úgy fogják emlegetni, mint a harmadik világháború kezdetét.

Mert ennek az eseménynek a hordereje nem kisebb. Mert ez nemcsak azt jelenti, hogy egy sokat ígérő, világraszóló társadalmi és gazdasági előrelépés a világ egyik legnagyobb és legje­lentősebb országában visszakanyarodott a kezdet kezdetére, hanem azt is, hogy jósze­rével dugába dőlt minden igyekezet, amely a nagyhatalmi fegyverkezési hajszát, a világ felosztásáért folytatott kíméletlen versengést a tárgyalások általi megegyezéssel, az öldök­lést a békével, a pusztító eszközök tömeges gyártását és használatát az emberiség fejlődését biztosító műszaki vívmányok töké­letesítésével igyekezett helyettesíteni.

S hogy semmi kétség se férjen ahhoz, hogy a szovjet színtéren mely erők kere­kedtek felül, arról tanúskodik a Mihail Gorbacsov egészségének a megromlásá­ról szóló klasszikus bolsevista közlemény. Vagy netán sztálinista, ha Gorbi „betegsé­gébe” bele is hal, illetve ha a bíróságon – az előre kimondott halálos ítélet kiérdemelése érdekében – bevallja, hogy való­ban ő a vétkes mindazért, amivel sürgősen megvádolták: „a Szovjetunió széteséséért”, az „anarchiáért, amelyet egyesek demokráciának neveznek”, a fé­kevesztett nacionalista érzelmek elszaba­dulásáért, illetve mindazért, amit a koráb­bi embertelen rendszer megtorlásaival úgy belepalántált az emberekbe, hogy a sza­bad gondolkodás, a visszafojtott érzelmek kifejezésre juttathatásának első jelére megállíthatatlanul elárasztották az önkény alatt sínylődő országokat és népeket.

A Szovjetunió színterén lejátszódó ilyen események láttán Gorbacsov elkövette azt a végzetes hibát, amely végül is Nyikita Szergejevics Hruscsov sorsára juttatta: visszahőkölt, és az okok orvoslása helyett erőteljes sugallatra lecsapott a következ­ményekre. Szövetségeseket keresve ott, ahol a megbuktatói szőtték a múlt rend­szernek, a kiváltságok visszaállításának ál­mait. A hadsereg, amelytől természeténél fogva messze áll a szabad gondolkodás és demokrácia, sőt annak még a légtávo­labbi eszméje is,– a peresztrojka valóra váltása és az anarchia meggátolása érde­kében beindította gépezetét a „szakadá­rok” ellen. Értve ez alatt minden óhajt és követelést, ami az egyenjogúságra, sza­bad szólásra, emberi jogok tiszteletben tartására és a törvényesség betartására vonatkozik. Ami természetszerűen logikus következményként túlkapásokhoz, a szélsőségek felülkerekedéséhez vezetett.

S míg a Nyugat békeszerető körei Gorbacsovot ünnepelték, a békekorszak mindenkori vesztesei, a valódi hatalomtar­tók, a hadiipar dúsgazdag mágnásai s a fegyverkereskedelem nyerészkedői min­dent megtettek, hogy a gorbacsovi reform megbukjon. Gorbacsov „nyugati beállítottságá”-nak magasztalásával párhuzamosan a társadalmi és gazdasági átlényegüléssel járó elkerülhetetlen gazdasági hanyatlás áthidalásához szükséges segélyt addig ha­logatták – lényegében megtagadták –, amíg be nem következett az elkerülhetet­len: a nincstelenségből eredő általános elégedetlenség miatt a peresztrojka meg­bukott, s jó okot szolgáltatott arra, hogy Mihail Gorbacsovot is megbuktassák.

S a Szovjetunióban kihirdetett rendkí­vüli állapotnak, a tüstént kilátásba helye­zett megtorlásoknak és leszámolásoknak nem csupán az egykori „szocialista világ” hátrahúzó erői, nem csak egy életképte­lenségéről a gyakorlatban is ékes bizony­ságot tett rendszer haszonlesői örülhetnek – a saját guberniumaikban esedékes ha­sonló „rendezés”-re várva –, hanem a teli szájjal demokráciát prédikáló nyugati kö­rök is, amelyeknek még a vesztett háború is sokkal inkább győzelmet jelent, a legjobb, békés úton, tárgyalások által kivívott győzelem pedig csupán csúfos – elsősor­ban anyagi – vereséggel egyenlő.

így aztán talán érthető, hogy Gorba­csov leváltása miért (lehet) egyenlő a harmadik világháború kezdetével, a had­üzenettel, amelyet a Kelet és a Nyugat, az Észak és a Dél hátrahúzó erői küldtek az emberiség békeszerető, szabadságot áhító részének.

S ezen mit sem változtathat a tény, hogy sem a Szovjetunió, sem a világ más része a peresztrojka után már nem lehet ugyanaz, mint előtte. Mert a társadalmi átlényegülés már eddig is mély nyomot hagyott mindenütt.

De ez csak az áldozatok számát növel­heti.

Náluk is, nálunk is, másutt is.

1991. augusztus 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen

Ezt a kérdést teszi fel a Politico  amerikai portál európai kiadásában.  „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >

Tovább

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább