2019. augusztus 24. szombat
Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

A hadüzenet

Engler Lajos
Engler Lajos
A hadüzenet
Jean-François Batellier: Gorbacsov a labirintusban (Le Monde, 1990)

Rövidnek éppen nem mondható hír­magyarázói pálya- és vesszőfutása során e sorok írója még sohasem kívánta olyan tiszta szívből, hogy előrejelzésével mel­léfogjon, mint ezúttal. Amikor papírra vetni készül, hogy azt a napot, amikor Mihail Gorbacsovot, a szovjet és az egész szocialis­ta világ demokratikus átlényegülésének a megalapozóját és mozgatóját klasszikus ka­tonai államcsínnyel megfosztották a legáli­san kapott hatalmától, a világpolitika króni­kásai – ha egyáltalán marad belőlük – egy­kor majd úgy fogják emlegetni, mint a harmadik világháború kezdetét.

Mert ennek az eseménynek a hordereje nem kisebb. Mert ez nemcsak azt jelenti, hogy egy sokat ígérő, világraszóló társadalmi és gazdasági előrelépés a világ egyik legnagyobb és legje­lentősebb országában visszakanyarodott a kezdet kezdetére, hanem azt is, hogy jósze­rével dugába dőlt minden igyekezet, amely a nagyhatalmi fegyverkezési hajszát, a világ felosztásáért folytatott kíméletlen versengést a tárgyalások általi megegyezéssel, az öldök­lést a békével, a pusztító eszközök tömeges gyártását és használatát az emberiség fejlődését biztosító műszaki vívmányok töké­letesítésével igyekezett helyettesíteni.

S hogy semmi kétség se férjen ahhoz, hogy a szovjet színtéren mely erők kere­kedtek felül, arról tanúskodik a Mihail Gorbacsov egészségének a megromlásá­ról szóló klasszikus bolsevista közlemény. Vagy netán sztálinista, ha Gorbi „betegsé­gébe” bele is hal, illetve ha a bíróságon – az előre kimondott halálos ítélet kiérdemelése érdekében – bevallja, hogy való­ban ő a vétkes mindazért, amivel sürgősen megvádolták: „a Szovjetunió széteséséért”, az „anarchiáért, amelyet egyesek demokráciának neveznek”, a fé­kevesztett nacionalista érzelmek elszaba­dulásáért, illetve mindazért, amit a koráb­bi embertelen rendszer megtorlásaival úgy belepalántált az emberekbe, hogy a sza­bad gondolkodás, a visszafojtott érzelmek kifejezésre juttathatásának első jelére megállíthatatlanul elárasztották az önkény alatt sínylődő országokat és népeket.

A Szovjetunió színterén lejátszódó ilyen események láttán Gorbacsov elkövette azt a végzetes hibát, amely végül is Nyikita Szergejevics Hruscsov sorsára juttatta: visszahőkölt, és az okok orvoslása helyett erőteljes sugallatra lecsapott a következ­ményekre. Szövetségeseket keresve ott, ahol a megbuktatói szőtték a múlt rend­szernek, a kiváltságok visszaállításának ál­mait. A hadsereg, amelytől természeténél fogva messze áll a szabad gondolkodás és demokrácia, sőt annak még a légtávo­labbi eszméje is,– a peresztrojka valóra váltása és az anarchia meggátolása érde­kében beindította gépezetét a „szakadá­rok” ellen. Értve ez alatt minden óhajt és követelést, ami az egyenjogúságra, sza­bad szólásra, emberi jogok tiszteletben tartására és a törvényesség betartására vonatkozik. Ami természetszerűen logikus következményként túlkapásokhoz, a szélsőségek felülkerekedéséhez vezetett.

S míg a Nyugat békeszerető körei Gorbacsovot ünnepelték, a békekorszak mindenkori vesztesei, a valódi hatalomtar­tók, a hadiipar dúsgazdag mágnásai s a fegyverkereskedelem nyerészkedői min­dent megtettek, hogy a gorbacsovi reform megbukjon. Gorbacsov „nyugati beállítottságá”-nak magasztalásával párhuzamosan a társadalmi és gazdasági átlényegüléssel járó elkerülhetetlen gazdasági hanyatlás áthidalásához szükséges segélyt addig ha­logatták – lényegében megtagadták –, amíg be nem következett az elkerülhetet­len: a nincstelenségből eredő általános elégedetlenség miatt a peresztrojka meg­bukott, s jó okot szolgáltatott arra, hogy Mihail Gorbacsovot is megbuktassák.

S a Szovjetunióban kihirdetett rendkí­vüli állapotnak, a tüstént kilátásba helye­zett megtorlásoknak és leszámolásoknak nem csupán az egykori „szocialista világ” hátrahúzó erői, nem csak egy életképte­lenségéről a gyakorlatban is ékes bizony­ságot tett rendszer haszonlesői örülhetnek – a saját guberniumaikban esedékes ha­sonló „rendezés”-re várva –, hanem a teli szájjal demokráciát prédikáló nyugati kö­rök is, amelyeknek még a vesztett háború is sokkal inkább győzelmet jelent, a legjobb, békés úton, tárgyalások által kivívott győzelem pedig csupán csúfos – elsősor­ban anyagi – vereséggel egyenlő.

így aztán talán érthető, hogy Gorba­csov leváltása miért (lehet) egyenlő a harmadik világháború kezdetével, a had­üzenettel, amelyet a Kelet és a Nyugat, az Észak és a Dél hátrahúzó erői küldtek az emberiség békeszerető, szabadságot áhító részének.

S ezen mit sem változtathat a tény, hogy sem a Szovjetunió, sem a világ más része a peresztrojka után már nem lehet ugyanaz, mint előtte. Mert a társadalmi átlényegülés már eddig is mély nyomot hagyott mindenütt.

De ez csak az áldozatok számát növel­heti.

Náluk is, nálunk is, másutt is.

1991. augusztus 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább

Mindenki ellenség, de ő még a rákot is kigyógyítja (trumpizmusok)

Amerikában szórakoztatóiparrá vált a politika, de ebben a szakmában csak az maradhat fenn sokáig, aki újra >

Tovább