Ma Ivett, Frida, Judit névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Hibrid háború
„Oroszország vagy integrálódik Európába, elfogadva annak társadalmi berendezkedését, gazdasági szabályait és biztonsági rendszerét, vagy tönkremegy.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):
A 2008-as grúz–orosz háború tanulságait Moszkva igencsak megszívlelte. Annak a sikernek, amellyel idén oly könnyen kiszakította a Krím-félszigetet Ukrajnából, ebben rejlik az egyik magyarázata. Ma, amikor számosan cikkeznek arról, hogy mind a krími, mind a kelet-ukrajnai orosz katonai fellépés mennyire meglepte a Nyugatot, nem ártana szembenézni a ténnyel, hogy a bukaresti NATO-csúcson (2008) Vlagyimir Putyin a világ szemébe mondta: mind Ukrajnát, mind pedig a Dél-Kaukázust saját geopolitikai befolyási övezetének tekinti. Ezt követően nehéz eldönteni: a nyugati megdöbbenés a mai események láttán mindössze a naivitás következménye lenne-e, vagy pedig a demokráciák hagyományos késleltetett reakciójaként kell tekintenünk rá.
Erre a következtetésre jutott az a minapi konferencia is, melyet Az ukrán válság: NATO és biztonság a globalizált világban címmel rendezett meg a NATO Public Diplomacy részlegének támogatásával a XXI. Század Társaság.
De mi is tulajdonképpen az a bizonyos „hibrid háború”? Az elnevezés már önmaga is több elem kombinációját sejteti. Azt követően, hogy a Majdan lázadása miatt Viktor Janukovics moszkovita elnök menekülésre kényszerült, a Kreml azonnal hozzákezdett a gazdasági, majd katonai nyomásgyakorláshoz. Ezzel egy időben kinyilvánította: az Ukrajnában élő oroszok veszélynek vannak kitéve – ez egyébként nem volt igaz –, megvédésük pedig Moszkva kötelessége. Beindult a propagandagépezet is: az orosz nyelvű médiumok egyrészt valós rettegést váltottak ki a kelet-ukrajnaiak, s főként a krími oroszok körében, az „ukrán fasiszták” potenciális fellépését vizionálva. Később, a Szabadságpárt, illetve a még szélsőségesebb Jobbszektor véres akciói – például Odesszában – tálcán kínálták a lehetőséget, hogy az efféle helyi túlkapásokat országos méretűekre nagyítsa az orosz média.
Külföldön is hasonlóképpen jártak el, az eszközöket a helyi sajátosságokhoz igazítva. A fasisztázás a nyugat-európai baloldalt mozgósította – a német Balpárt (Linke) vezetőiben automatikusan bekapcsoltak a történelmi beidegződések, amelyek eleiket oly sikeresen tették az egykori szovjet célok „hasznos idiótáivá” (Lenin). A kelet-európai szélsőjobb fantáziáját viszont a guruló rubeleken túl Moszkva erőteljes Európa-ellenessége ragadta magával.
Kisvártatva megjelentek a „zöld emberkék”, akik mint helyi lázadó erők – valójában orosz és csecsen diverzánsok – meglepően jó katonai felszereléssel sikeresen ellensúlyozták az ukrán haderő erőfeszítéseit, hogy visszaszerezze a kontrollt Luhanszkban, Kramatorszkban, Szlovjanszkban és egyebütt. A csak elméletileg létező, de senki által nem védett határ mentén nagy hadgyakorlatba kezdő orosz erők légvédelmi segítséget nyújtottak a lázadóknak, akik közel tucatnyi helikoptert lőttek le, ráadásul egy csapatszállító gépet is. Minthogy a nemzetközi neheztelés láttán a Kreml egyelőre nem mert reguláris csapatokat küldeni Ukrajnába, Kijev izolálni tudta az egyes településeket elfoglaló lázadókat, ugyanakkor a harcoknak máris több száz áldozata van, közöttük civilek.
A konferencián hangsúlyt kapott, hogy az ukrán hadsereg a jelenlegi formájában gyakorlatilag nem sokra képes. A központi büdzséből származó ellátottsága minimális, nemcsak új felszerelésre nem futja, de a zsoldok kifizetése hónapok óta szünetel. A biztonsági feltételek még ennél is rosszabbak: az orosz titkosszolgálatok számos ügynöke működik a hadseregben és a rendőri szerveknél, így megbízhatóságuk kétséges. Nem véletlen, hogy a legforróbb területekre teljesen fölösleges a hagyományos erőket küldeni, a hadműveleti tervekről a felkelők hamarabb értesülnek, mint a bevetendő ukrán osztagok parancsnokai; Kijev csak a jól átrostált különleges erőkben bízhat. És persze a Jobbszektor radikális önkénteseiben, akiket viszont nem lehet kontrollálni.
Az egyik előadó felvetette a kérdést: vajon beszélhetünk-e már egy újabb hidegháborúról? Hat-hét kritériumot sorolt fel, melyek alapján ő maga ezt elutasítja. Való igaz, tényleges hidegháborúhoz Oroszországnak globális nagyhatalomnak kellene lennie, de ma már messze nem az, még nukleáris ereje is egyre kevésbé alkalmas az elrettentéshez. Ugyanakkor a magam részéről hajlok rá, hogy egy hidegháború előfeltételeihez ne csak a kapacitásokat, hanem az intenciót is odaszámítsam. Az Egyesült Államoknak Oroszországra mint potenciális ellenségre kell tekintenie 2009 óta. Egyfajta hidegháború realitásaira utal az orosz alvóügynökök jelentős körének felgöngyölítése Amerikában, ami épp abban az évben, 2009-ben következett be. Kulcsfigurája e körnek Anna Kuscsenko – alias Anna Chapman –, akit nem sokkal azt követően küldtek Nyugatra, hogy Putyin belekezdett első elnöki periódusába (2000).
A konferencia előadóit látványosan megosztotta, miként viszonyultak az úgynevezett „orosz érdekekhez”. Az idősebb, az előző rendszerben szocializálódott, javarészt ráadásul a szovjet egyetemeken is tanult előadói kör hajlott rá, hogy kijelentse: a világ nem teheti meg, hogy ne vegye figyelembe Moszkva biztonsági igényeit, érdekeit, elvárásait. A fiatalabbak ugyanakkor rámutattak: ha módja volt rá, Moszkva senkinek az érdekeit nem vette figyelembe soha. Az egypólusú világ kialakulását követően Washingtont azzal vádolta, hogy „felszámolja a nemzetközi rendszert”, ma pedig – hogy megpróbálja helyreállítani az egykori orosz birodalmi befolyást – maga kezdett bele a nemzetközi rendszer felszámolásába.
Ugyanakkor okos megállapításként fogadhatjuk el az egyik fiatal előadó kijelentését: „Oroszország vagy integrálódik Európába, elfogadva annak társadalmi berendezkedését, gazdasági szabályait és biztonsági rendszerét, vagy tönkremegy.” Márpedig, ha ez utóbbi következik be – a putyini rendszer jó úton halad efelé –, az „orosz probléma” Európa számára sem lesz megkerülhető. Már csak ezért is tanácsos, hogy a tényleges orosz érdekeket ne tévesszük össze a putyini rendszer érdekeivel.
Következő cikk: Autonómiázás, mint puszta "nyelvjáték", és valami "más"
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >