2019. október 19. szombat
Ma Nándor, János, Pál névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Londonban, Maggie-re várva

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Londonban, Maggie-re várva
A Vaslady

Az öntudatos brit sofőr rendületlen lelki nyugalommal növelte a szakadékot köztem és a táskám között.

1979-et írtunk, Tito halála előtt egy évvel. Már recsegett az önigazgatási rendszertelenség alatt a gazdaság, de a külföldi hitelek még tartották bennünk a lelket. Vajdaságban az autonómia soha nem látott szintre emelkedett, a tartomány a nyolc államalkotó elem egyike volt. És mint ilyennek volt rádiója és televíziója, amely megélt és rohamosan fejlődött a beszedett előfizetésekből. Így juthattam ki tudósítani az Egyesült Királyságban tartandó választásokról. Ez volt az első ilyen külföldi kiküldetésem.

Április vége volt és esett az eső. Londonban is. Emlékszem egy Y nevű szállóban foglaltunk szobákat, Duško Bogdanović kollegámmal. A British Museum környékén volt, de most nem sikerült megtalálnom a különböző keresőkön. Lehet, hogy lebontották azóta, de lehet, hogy csak ügyetlen vagyok.

Mindenek előtt vettem egy kézi könyvet: Vote 1979. Ebben részletesen leírták a brit választási rendszer lényegét. Mint egy túlbuzgó kezdő. Sokat nem segített a tudósításban, de emlékül megmaradt.

A szállodát előre ki kellett fizetnünk, ez volt a szerencsém.

Első utunk a BBC új épületébe vezetett, amely néhány kilométerre volt, mondjuk a Citytől. Nem összetévesztendő a legendás Bush House-al, ahol a BBC World működött és ahova egy évtizeddel később kerültem be. Munkát keresni. Majd később látogatóban Sándorov Péternél, aki igazgatóhelyettes volt a magyar osztályon. De vissza 1979-be.

Taxiba ültünk, olyan régi londoniba. Azóta azokat is lecserélték. Behajtott a kocsi a BBC külső kapuján és megállt a főépület előtt. Fizettünk és kiszálltunk.

Elindultunk a bejárati ajtó felé és sajnos, elindult a taxi is. Abban a pillanatban, amikor a kilincsre tettem a kezem, belém nyílalt: a táskámat a taxi hátsó ülésén felejtettem. Nem sok minden volt benne: az útlevelem, a hitelkártyáim, a jogosítványom (ugyan minek volt nálam?), a szállodai költségek után maradt pénzem és minden azonosításra használható dokumentum. Meg a repülőjegy. Így mulat egy vajdasági magyar.

Az emlékeim ettől a pillanattól kezdve egy lassított film formájában rögzültek bennem. A kilincsről elrántva a kezem a lassan, de állhatatosan távozó fekete doboz után vetettem magam. Vagy csak  cammogtam? Kiabáltan, fütyültem és hadonásztam. Mindhiába. Az öntudatos brit sofőr rendületlen lelki nyugalommal növelte a szakadékot köztem és a táskám között. Nem vette észre kétségbeesett kísérletemet. Majd kigördült a külső kapun.

Talán fölösleges megemlítenem, hogy a BBC-ben lezajlott technika eligazítást nem követtem megfeszített figyelemmel. Meg sem vártuk a végét és egy, természetesen másik taxiba vágtuk magunkat. Ezúttal Duško fizetett, a jól ismert előzmények miatt. Az első utunk a Lost Property Office-ba (Eltűnt Tárgyak Hivatala) vezetett. A sok száz éves gyarmati múlt okán méltán halvérű irodista szenvtelenül felvette az adatokat és – ennyi. Kétségbeesetten kérdeztem: „De uram, mennyi esélyem van, hogy megtalálják a dolgaimat?”. Rám nézett biztatósan és megnyugtatott: „Uram,én tizenöt éve dolgozom itt és még soha nem hoztak vissza semmit!”

Vissza a szállodába, nemzetközi vonalakon letiltani a hitelkártyákat. Majd rohanás a jugoszláv nagykövetségre. Ahol a nagykövet éppen a vajdasági (és még a mai napig is aktívan politizáló) Žika Berisavljević volt. Elintéztük, hogy a visszautazáskor kapok egy fényképes dokumentumot, és ezzel felszállhatok a repülőre. És Belgrádban le is szállhatok. Utána már csak a jegyet kellett elintézni.

Holt fáradtan értem vissza a Y szállodába. A minibár hathatós segítségével lenyugodtam egy kissé, és bekapcsoltam a BBC-t. A televíziót, ahol már javában folyt a választási műsor. Mondanom sem kell, a legkedvesebb műsorom. A liberális demokrácia legizgalmasabb pillanatai. És 1979-ben nem akármiről volt szó, hanem egy korszak kezdetéről. Amit akkor nemcsak azért nem tudtam, mert pattanásig feszültek az idegeim azokban az órákban.

És ekkor következett be a személyes tragédiám, de nagyvonalúan emiatt nem Margaret Thatchert teszem felelőssé. Elaludtam a tévé előtt! Amikor reggel felriadta, már mindennek vége volt. Mindenki tudta régóta, hogy a későbbi Vaslady megnyerte a választásokat. Már régen elhangzott a győztes hajnali beszéde, a kampánystábok szedelőzködtek, a Downing Street 10-et pedig elkezdték takarítani. Új lakó érkezik, aki azután a tengerentúli kollegájával, Ronald Reagennel megmentették a kapitalizmust.

Én meg úgy éreztem magam mint a hosszútáv futó, aki a cél előtt bukik el. Azonosító szám nélkül. Mert azt már a rajtnál elveszítette.

2013. április 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább