2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Londonban, Maggie-re várva

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Londonban, Maggie-re várva
A Vaslady

Az öntudatos brit sofőr rendületlen lelki nyugalommal növelte a szakadékot köztem és a táskám között.

1979-et írtunk, Tito halála előtt egy évvel. Már recsegett az önigazgatási rendszertelenség alatt a gazdaság, de a külföldi hitelek még tartották bennünk a lelket. Vajdaságban az autonómia soha nem látott szintre emelkedett, a tartomány a nyolc államalkotó elem egyike volt. És mint ilyennek volt rádiója és televíziója, amely megélt és rohamosan fejlődött a beszedett előfizetésekből. Így juthattam ki tudósítani az Egyesült Királyságban tartandó választásokról. Ez volt az első ilyen külföldi kiküldetésem.

Április vége volt és esett az eső. Londonban is. Emlékszem egy Y nevű szállóban foglaltunk szobákat, Duško Bogdanović kollegámmal. A British Museum környékén volt, de most nem sikerült megtalálnom a különböző keresőkön. Lehet, hogy lebontották azóta, de lehet, hogy csak ügyetlen vagyok.

Mindenek előtt vettem egy kézi könyvet: Vote 1979. Ebben részletesen leírták a brit választási rendszer lényegét. Mint egy túlbuzgó kezdő. Sokat nem segített a tudósításban, de emlékül megmaradt.

A szállodát előre ki kellett fizetnünk, ez volt a szerencsém.

Első utunk a BBC új épületébe vezetett, amely néhány kilométerre volt, mondjuk a Citytől. Nem összetévesztendő a legendás Bush House-al, ahol a BBC World működött és ahova egy évtizeddel később kerültem be. Munkát keresni. Majd később látogatóban Sándorov Péternél, aki igazgatóhelyettes volt a magyar osztályon. De vissza 1979-be.

Taxiba ültünk, olyan régi londoniba. Azóta azokat is lecserélték. Behajtott a kocsi a BBC külső kapuján és megállt a főépület előtt. Fizettünk és kiszálltunk.

Elindultunk a bejárati ajtó felé és sajnos, elindult a taxi is. Abban a pillanatban, amikor a kilincsre tettem a kezem, belém nyílalt: a táskámat a taxi hátsó ülésén felejtettem. Nem sok minden volt benne: az útlevelem, a hitelkártyáim, a jogosítványom (ugyan minek volt nálam?), a szállodai költségek után maradt pénzem és minden azonosításra használható dokumentum. Meg a repülőjegy. Így mulat egy vajdasági magyar.

Az emlékeim ettől a pillanattól kezdve egy lassított film formájában rögzültek bennem. A kilincsről elrántva a kezem a lassan, de állhatatosan távozó fekete doboz után vetettem magam. Vagy csak  cammogtam? Kiabáltan, fütyültem és hadonásztam. Mindhiába. Az öntudatos brit sofőr rendületlen lelki nyugalommal növelte a szakadékot köztem és a táskám között. Nem vette észre kétségbeesett kísérletemet. Majd kigördült a külső kapun.

Talán fölösleges megemlítenem, hogy a BBC-ben lezajlott technika eligazítást nem követtem megfeszített figyelemmel. Meg sem vártuk a végét és egy, természetesen másik taxiba vágtuk magunkat. Ezúttal Duško fizetett, a jól ismert előzmények miatt. Az első utunk a Lost Property Office-ba (Eltűnt Tárgyak Hivatala) vezetett. A sok száz éves gyarmati múlt okán méltán halvérű irodista szenvtelenül felvette az adatokat és – ennyi. Kétségbeesetten kérdeztem: „De uram, mennyi esélyem van, hogy megtalálják a dolgaimat?”. Rám nézett biztatósan és megnyugtatott: „Uram,én tizenöt éve dolgozom itt és még soha nem hoztak vissza semmit!”

Vissza a szállodába, nemzetközi vonalakon letiltani a hitelkártyákat. Majd rohanás a jugoszláv nagykövetségre. Ahol a nagykövet éppen a vajdasági (és még a mai napig is aktívan politizáló) Žika Berisavljević volt. Elintéztük, hogy a visszautazáskor kapok egy fényképes dokumentumot, és ezzel felszállhatok a repülőre. És Belgrádban le is szállhatok. Utána már csak a jegyet kellett elintézni.

Holt fáradtan értem vissza a Y szállodába. A minibár hathatós segítségével lenyugodtam egy kissé, és bekapcsoltam a BBC-t. A televíziót, ahol már javában folyt a választási műsor. Mondanom sem kell, a legkedvesebb műsorom. A liberális demokrácia legizgalmasabb pillanatai. És 1979-ben nem akármiről volt szó, hanem egy korszak kezdetéről. Amit akkor nemcsak azért nem tudtam, mert pattanásig feszültek az idegeim azokban az órákban.

És ekkor következett be a személyes tragédiám, de nagyvonalúan emiatt nem Margaret Thatchert teszem felelőssé. Elaludtam a tévé előtt! Amikor reggel felriadta, már mindennek vége volt. Mindenki tudta régóta, hogy a későbbi Vaslady megnyerte a választásokat. Már régen elhangzott a győztes hajnali beszéde, a kampánystábok szedelőzködtek, a Downing Street 10-et pedig elkezdték takarítani. Új lakó érkezik, aki azután a tengerentúli kollegájával, Ronald Reagennel megmentették a kapitalizmust.

Én meg úgy éreztem magam mint a hosszútáv futó, aki a cél előtt bukik el. Azonosító szám nélkül. Mert azt már a rajtnál elveszítette.

2013. április 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább

Mindenki ellenség, de ő még a rákot is kigyógyítja (trumpizmusok)

Amerikában szórakoztatóiparrá vált a politika, de ebben a szakmában csak az maradhat fenn sokáig, aki újra >

Tovább