Ma Sára, Márta, Márió névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Thatcher halála és egy világkorszak vége
Bódis Gábor
„A történelem pedig őt igazolta: a Szovjetunió szétesett, a japán gazdasági csoda húsz éves stagnálásba fordult, miközben a Nyugat mintegy harminc éves reneszánsza kezdődött meg.” A Véleményvezér blogjából:
„Margaret Thatchert nem lehet megérteni anélkül, hogy értenénk, milyen helyzetbe is került a nyugati civilizáció a '70-es évek végére.
Egyrészt általánossá vált a kultúrpesszimizmus: minden magára valamit is adó szerző a Nyugat alkonyát vizionálta. Egyesek a Szovjetunióban, mások Japánban látták azt az erőt, mely zárójelbe teszi a Nyugat jelentőségét. Másrészt – és nem függetlenül a két említett ország vélt vagy valós sikereitől – az államkapitalizmus különböző fajtái voltak csúcsra járatva Németországtól Nagy-Britannián át az Egyesült Államokig (utóbbi esetében természetesen a többiekhez képest visszafogottabb módon). A magas munkanélküliség és az általános kilátástalanság következtében a hatalomba került baloldali pártok újabb és újabb szabályozásokkal és adókkal próbálták irányítani az egyre inkább fuldokló nyugati gazdaságokat.”
„Egy ilyen világban valóságos forradalomnak számított Margaret Thatcher kormányra kerülése. A brit kormányfő ugyanis az elsők között látta meg azt, hogy abban a helyzetben a probléma maga az állam volt. Az állam, amelyik elhitte magáról, hogy minden ügyletben, minden kontraktusban részt kell vennie. Ráadásul azzal, hogy az állam és az egyén közötti viszonyt helyezte politikájának középpontjába, Thatcher egyben megtalálta a nyugatival versengő gazdasági modellek gyenge pontját is.” (…)
„Mindaz, amit ő és egyes számú politikai harcostársa, Ronald Reagan véghezvittek, korszakalkotó volt a szó szoros értelmében. Az általuk felvázolt ideológiai keretek évtizedekre meghatározták a nyugati civilizáción belüli közpolitikai diskurzust.”
„Annyira sikeresek voltak, hogy elveik alig két évtized alatt dogmává merevedtek az utódok szemében. Míg például Thatcher a józan észre apellálva tűzhette célul a 70%-os felső szja-kulcs csökkentését, addig utódai kezében az adókulcs egyre további és további csökkentése már nem a józan megfontolás eredménye, hanem hittétel lett. De ugyanez elmondható a bármilyen típusú állami szabályozáshoz, vagy éppen a szakszervezetekhez való viszonyról is.”
„A dogmatizálódás pedig lassan aláásta a korábbi sikert, hogy aztán a 2008-ban kezdődő globális pénzügyi válság elhozza a Margaret Thatcherrel útjára indult gazdasági és politikai világkép végét is.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme
Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >
Már nem az én városaim
De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >
„A rezsimnek vége van”!
A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >
Az inga kileng a szélsőjobb fele
Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (2.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
Remény és félelem
Ezekben a zűrzavaros napokban kéz a kézben jár a remény és a félelem. Az egyik nap >
A 2024-es év magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (1.)
Ilyenkor, év elején szokásos számot vetni az elmúlt év eseményeivel, értékelni azokat és megfogalmazni az újévtől >
Leleplezték az eltitkolt félelmet
Az értelmiségiek nem győzték hangoztatni, hogy őket nem érdekli a politika. Most pedig az egyetemisták kimondták >
Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk
Valamiképpen így volt ez 1968-ban is, az egyetemista tüntetések idején. Csakhogy akkor akadt egy Bosnyák István, >