2019. augusztus 24. szombat
Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Balzactól a CNN-ig

Ljubica Marković
Balzactól a CNN-ig

Ha nem létezne a sajtó, ki kellene találni – mondta Balzac. Az ő idejében az újságí­rást már a tárgyilagosság mitológiai fénye övezte, az újságírót pedig az igazság bajno­kának és a nép magjának tekintették. Ma, a XX. század végén az újságírók helyzete sokkal bonyolultabb.

Az olvasókat és az újságírókat – szembekerülve a drámai politikai változásokkal – egyre inkább kínozza a kérdés, vajon mit jelent manapság az objektív újságírás. Az amerikai nemzetközi újságírónő-alap nem­régiben lehetőséget adott arra, hogy erről az előbbi fontos kérdésről a washingtoni sajtóházban többórás vita alakuljon ki. A gálaebédek az ünnepi vacsorák közepette, a reflektorok fényében az újságírónőknek alkalmuk nyílt arra, hogy válaszoljanak a naponta fölmerülő dilemmákra, azokra a követelésekre, amelyeket a változó világ és a változó uralkodók támasztanak irányuk­ban.

A tajvani Diana Ying azzal nyitotta meg a vitát, hogy áttekintést adott a tajvani, a dél-koreai és a Fülöp-szigeteki helyzetről. A diktatúrák bukásával ezekben az országok­ban új távlatokat kapott az újságírás. El­burjánzott az úgynevezett bulvársajtó, és az újságírók szenzációhajhászokká váltak. Sza­bad a sajtónk – mondta Ying asszonyság, de nem felelősségteljes. Túlságosan fe­lületes, pontatlan, egyoldalú és agresszív.

A másik példát az argentínai Magdaléna Ruiz Guinazu mesélte el, aki szerint az újságírás a politika vizeire hajózott. Mind­addig, amíg diktatúra létezik, az ellenség felismerhető. De mi van a megdöntése után? Vajon támadhatjuk-e ugyanolyan erővel a születő demokráciát is, ha az téved? Vajon lehetünk-e a rendszer védelmezői néha olyképpen is, hogy nem mondjuk el a teljes igazságot? Lépten-nyo­mon felmerül ez a dilemma Argentínában.

Magdaléna Ruiz szerint minden ilyen eset­ben újra kell dönteni, és mindegyik döntés­hez erkölcsi támaszt kell keresni.

A harmadik példa Dél-Afrikából szár­mazik. A sötét bőrű Maud Motanyanne azokról a kétségekről beszélt, amelyek a Nobel-díjas Nelson Mandela feleségének, Winnie asszonyságnak a viselkedése kapcsán merültek fel. Winnie Mandela jómaga is legendává vált, de ez még nem jelenti azt hogy el kell hallgatni: Mandela asszony visszaél az afrikai nemzeti kongresszus pénzével, mértéktelen alkoholfogyasztó, és védelmébe vette az ifjúsági gárda tagjait, akik gaztettektől sem riadnak vissza.

A kelet-európai újságírónők ehhez aztán nem sok újat tehettek hozzá, mert a törté­nelem ismétlődik. Az erkölcsi dilemmák tisztázásához a vendéglátó amerikaiak is hozzájárultak. Igaz ugyan, hogy felszólalá­suk a műsorok nézettségéről gyakran em­lékeztett a tévéreklámokra, de azért el­hangzottak lényeges vélemények is. Norman Pearlstine, a Wall Street Journal egyik igazgatója a gazdaság recessziónak az amerikai újságírókra való kedvezőtlen befo­lyásáról beszélt. Ez kevesebb pénzt, keve­sebb reklámot jelent. Kevesebb pénze lesz tehát a sajtónak és a televíziónak. Új mód­szereket kell felkutatni a nézősereg mozgó­sítására. A kilencvenes évek e szempontból nehezek lesznek. A sajtó és a tévéhálózat a szórakoztatóipar felé tolódik, komoly té­mák helyett inkább a fogyasztóval foglalko­zik majd, mint az olvasóval.

Az írországi Mary Holland valóságos lec­két adott nyugati kollégáinak hajbókolásból. Szerinte az alapvető kérdés: vajon a szabad sajtó élhet-e a saját szabadságával? Nyugaton mindannyiunkat szorít a tőke, a gazdasági ellenőrzés, és ebben az értelem­ben az öncenzúra is, de ez a fajta nyomás egészen rejtetten nyilvánul meg.

Sonia Seymur Mikich Németország nyu­gati részének sajtója kapcsán vetette fel az európai típusú dilemmát: az egyesült Né­metország győzelmi mámorban él, és nem kívánatosak az olyan kérdések, hogy mi lesz az egykori Kelet-Németország 5000 újságírójának sorsa, ha egyszer kiderül ró­la, hogy műszaki felesleg.

Mindenkinek van tehát oka az aggoda­lomra, ha nem is egyformák azok a nehézségek, amelyekkel szembe kell nézni. Nyu­gaton más, mint Kolumbiában a narkómaffia uralkodása alatt. Az USA-ban a nézettség a legnagyobb gond, míg Tanzá­niának nincsenek ilyen problémái, ott még televízió sincs, sőt gyakran írógép sem. Külön kérdés a volt szocialista országok esete, ahol új emberek vették át a hatal­mat, de ez nem jelent egyben új és másfajta politikát és azt sem, hogy megszűntek volna a kihalt kommunista pártok hatalmi központjai. Transzvesztitából sok van, tevé­kenységük a romániai bányászlázadás ide­jén teljesedett ki. Ebből az alkalomból Washingtonban a román Florica Ichim újságírónőt kitüntették bátorságáért, ő volt ugyanis a Románia Libera újság főszer­kesztője, amelyet az előbb említett ese­mény során szinte teljesen megsemmisítet­tek, de a lap ennek ellenére illegalitásban megjelent.

A sötét bőrű afrikai újságírónő számára a kelet-európai problémák megoldhatóknak tűnnek. A kolumbiai Maria Himenduzan számára, akinek egy hajszálon múlott az élete és szintén díjat kapott bátorságá­ért, a kelet-európai problémák semmisnek tűnnek. De mégsem minden relatív, erre figyelmeztet az újságírói objektivitással szemben fölmerülő dilemma, amely Was­hingtonban refrénként ismétlődött. És ha már nem lehetünk teljesen pártatlanok és objektívek, mint ahogyan Balzac gondolta, nekünk újságíróknak mégis maradt egy kiutunk: legalább annyi, hogy ne hazud­junk.

1991. január 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább

Mindenki ellenség, de ő még a rákot is kigyógyítja (trumpizmusok)

Amerikában szórakoztatóiparrá vált a politika, de ebben a szakmában csak az maradhat fenn sokáig, aki újra >

Tovább