Ma Boglárka,Nimród, Alfonz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Balzactól a CNN-ig
Ha nem létezne a sajtó, ki kellene találni – mondta Balzac. Az ő idejében az újságírást már a tárgyilagosság mitológiai fénye övezte, az újságírót pedig az igazság bajnokának és a nép magjának tekintették. Ma, a XX. század végén az újságírók helyzete sokkal bonyolultabb.
Az olvasókat és az újságírókat – szembekerülve a drámai politikai változásokkal – egyre inkább kínozza a kérdés, vajon mit jelent manapság az objektív újságírás. Az amerikai nemzetközi újságírónő-alap nemrégiben lehetőséget adott arra, hogy erről az előbbi fontos kérdésről a washingtoni sajtóházban többórás vita alakuljon ki. A gálaebédek az ünnepi vacsorák közepette, a reflektorok fényében az újságírónőknek alkalmuk nyílt arra, hogy válaszoljanak a naponta fölmerülő dilemmákra, azokra a követelésekre, amelyeket a változó világ és a változó uralkodók támasztanak irányukban.
A tajvani Diana Ying azzal nyitotta meg a vitát, hogy áttekintést adott a tajvani, a dél-koreai és a Fülöp-szigeteki helyzetről. A diktatúrák bukásával ezekben az országokban új távlatokat kapott az újságírás. Elburjánzott az úgynevezett bulvársajtó, és az újságírók szenzációhajhászokká váltak. Szabad a sajtónk – mondta Ying asszonyság, de nem felelősségteljes. Túlságosan felületes, pontatlan, egyoldalú és agresszív.
A másik példát az argentínai Magdaléna Ruiz Guinazu mesélte el, aki szerint az újságírás a politika vizeire hajózott. Mindaddig, amíg diktatúra létezik, az ellenség felismerhető. De mi van a megdöntése után? Vajon támadhatjuk-e ugyanolyan erővel a születő demokráciát is, ha az téved? Vajon lehetünk-e a rendszer védelmezői néha olyképpen is, hogy nem mondjuk el a teljes igazságot? Lépten-nyomon felmerül ez a dilemma Argentínában.
Magdaléna Ruiz szerint minden ilyen esetben újra kell dönteni, és mindegyik döntéshez erkölcsi támaszt kell keresni.
A harmadik példa Dél-Afrikából származik. A sötét bőrű Maud Motanyanne azokról a kétségekről beszélt, amelyek a Nobel-díjas Nelson Mandela feleségének, Winnie asszonyságnak a viselkedése kapcsán merültek fel. Winnie Mandela jómaga is legendává vált, de ez még nem jelenti azt hogy el kell hallgatni: Mandela asszony visszaél az afrikai nemzeti kongresszus pénzével, mértéktelen alkoholfogyasztó, és védelmébe vette az ifjúsági gárda tagjait, akik gaztettektől sem riadnak vissza.
A kelet-európai újságírónők ehhez aztán nem sok újat tehettek hozzá, mert a történelem ismétlődik. Az erkölcsi dilemmák tisztázásához a vendéglátó amerikaiak is hozzájárultak. Igaz ugyan, hogy felszólalásuk a műsorok nézettségéről gyakran emlékeztett a tévéreklámokra, de azért elhangzottak lényeges vélemények is. Norman Pearlstine, a Wall Street Journal egyik igazgatója a gazdaság recessziónak az amerikai újságírókra való kedvezőtlen befolyásáról beszélt. Ez kevesebb pénzt, kevesebb reklámot jelent. Kevesebb pénze lesz tehát a sajtónak és a televíziónak. Új módszereket kell felkutatni a nézősereg mozgósítására. A kilencvenes évek e szempontból nehezek lesznek. A sajtó és a tévéhálózat a szórakoztatóipar felé tolódik, komoly témák helyett inkább a fogyasztóval foglalkozik majd, mint az olvasóval.
Az írországi Mary Holland valóságos leckét adott nyugati kollégáinak hajbókolásból. Szerinte az alapvető kérdés: vajon a szabad sajtó élhet-e a saját szabadságával? Nyugaton mindannyiunkat szorít a tőke, a gazdasági ellenőrzés, és ebben az értelemben az öncenzúra is, de ez a fajta nyomás egészen rejtetten nyilvánul meg.
Sonia Seymur Mikich Németország nyugati részének sajtója kapcsán vetette fel az európai típusú dilemmát: az egyesült Németország győzelmi mámorban él, és nem kívánatosak az olyan kérdések, hogy mi lesz az egykori Kelet-Németország 5000 újságírójának sorsa, ha egyszer kiderül róla, hogy műszaki felesleg.
Mindenkinek van tehát oka az aggodalomra, ha nem is egyformák azok a nehézségek, amelyekkel szembe kell nézni. Nyugaton más, mint Kolumbiában a narkómaffia uralkodása alatt. Az USA-ban a nézettség a legnagyobb gond, míg Tanzániának nincsenek ilyen problémái, ott még televízió sincs, sőt gyakran írógép sem. Külön kérdés a volt szocialista országok esete, ahol új emberek vették át a hatalmat, de ez nem jelent egyben új és másfajta politikát és azt sem, hogy megszűntek volna a kihalt kommunista pártok hatalmi központjai. Transzvesztitából sok van, tevékenységük a romániai bányászlázadás idején teljesedett ki. Ebből az alkalomból Washingtonban a román Florica Ichim újságírónőt kitüntették bátorságáért, ő volt ugyanis a Románia Libera újság főszerkesztője, amelyet az előbb említett esemény során szinte teljesen megsemmisítettek, de a lap ennek ellenére illegalitásban megjelent.
A sötét bőrű afrikai újságírónő számára a kelet-európai problémák megoldhatóknak tűnnek. A kolumbiai Maria Himenduzan számára, akinek egy hajszálon múlott az élete és szintén díjat kapott bátorságáért, a kelet-európai problémák semmisnek tűnnek. De mégsem minden relatív, erre figyelmeztet az újságírói objektivitással szemben fölmerülő dilemma, amely Washingtonban refrénként ismétlődött. És ha már nem lehetünk teljesen pártatlanok és objektívek, mint ahogyan Balzac gondolta, nekünk újságíróknak mégis maradt egy kiutunk: legalább annyi, hogy ne hazudjunk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hogyan kezelni Netanjahu mérgező örökségét
A Financial Times vezércikk szerint az új izraeli kormány legsürgősebb teendője az, hogy megszabaduljon Netanjahu mérgező >
Maradhat-e kancellár Kurz?
A miniszterelnök drámai botrány kereszttüzébe került, egyértelmű, hogy ő és klikkje, a felkapaszkodók, célzatosan meghódították a >
Putyin önkényuralma meggátol minden változást Oroszországban
Meg kell érteni, hogy Moszkva a gazdaságot a politika eszközének tekinti. Az üzleti életben csak az >
Ózdon az állapotok rosszabbak, mint Bergamóban tavaly tavasszal?
Egész Közép- és Kelet-Európa tovább szigorít, csak Magyarország nem, noha igen súlyosan érinti a koronaválság. A >
Valami bűzlik Ausztriában
Már látszik, hogy nem csupán a szélsőjobbos FPÖ, hanem a nagyobbik kormánypárt is erősen hajlik a >
Kinek kell európai diplomácia
Navalnij ügye is jól mutatta, hogy szavakban nincs hiány, az ellenzéki vezető bebörtönzését egyöntetűen elítélték a >
„Miért veszített Donald Trump”
Ezzel a címmel közölte a CNN vezető elemzője, David Axelrod elemzését, amelyet igen sok amerikai orgánum >
Európa jövője dőlhet el a lengyel elnökválasztáson
Ha Trzaskowski kerekedik felül, akkor ő testesítheti meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, amelyet Kaczynski javában >
Vučić már nem tartja fontosnak az EU-tagságot
Vučić viszonya az EU-hoz gyakran ellenmondásos, időnként teljesen ellenséges. Az unió az eltelt két évtizedben 3,6 >
Putyin mint kockázat
A közvélemény kutatások azt igazolják, hogy fokozódik az elégedetlenség, és egyre többen készek tiltakozni. Egy elemző >
Trump és a kisördög
A rasszista populizmus olyan ősi, mint maga az emberi civilizáció. Evolúciós kihívást jelent, hogy túl tudjuk-e >
Pánikreakció
A világtól való félelmükben fegyverükbe kapaszkodó demonstrálók megpróbálnak jogvédő demokratának látszani, de ez elég nehezen megy >