2019. november 17. vasárnap
Ma Hortenzia, Gergő, Dénes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Balzactól a CNN-ig

Ljubica Marković
Balzactól a CNN-ig

Ha nem létezne a sajtó, ki kellene találni – mondta Balzac. Az ő idejében az újságí­rást már a tárgyilagosság mitológiai fénye övezte, az újságírót pedig az igazság bajno­kának és a nép magjának tekintették. Ma, a XX. század végén az újságírók helyzete sokkal bonyolultabb.

Az olvasókat és az újságírókat – szembekerülve a drámai politikai változásokkal – egyre inkább kínozza a kérdés, vajon mit jelent manapság az objektív újságírás. Az amerikai nemzetközi újságírónő-alap nem­régiben lehetőséget adott arra, hogy erről az előbbi fontos kérdésről a washingtoni sajtóházban többórás vita alakuljon ki. A gálaebédek az ünnepi vacsorák közepette, a reflektorok fényében az újságírónőknek alkalmuk nyílt arra, hogy válaszoljanak a naponta fölmerülő dilemmákra, azokra a követelésekre, amelyeket a változó világ és a változó uralkodók támasztanak irányuk­ban.

A tajvani Diana Ying azzal nyitotta meg a vitát, hogy áttekintést adott a tajvani, a dél-koreai és a Fülöp-szigeteki helyzetről. A diktatúrák bukásával ezekben az országok­ban új távlatokat kapott az újságírás. El­burjánzott az úgynevezett bulvársajtó, és az újságírók szenzációhajhászokká váltak. Sza­bad a sajtónk – mondta Ying asszonyság, de nem felelősségteljes. Túlságosan fe­lületes, pontatlan, egyoldalú és agresszív.

A másik példát az argentínai Magdaléna Ruiz Guinazu mesélte el, aki szerint az újságírás a politika vizeire hajózott. Mind­addig, amíg diktatúra létezik, az ellenség felismerhető. De mi van a megdöntése után? Vajon támadhatjuk-e ugyanolyan erővel a születő demokráciát is, ha az téved? Vajon lehetünk-e a rendszer védelmezői néha olyképpen is, hogy nem mondjuk el a teljes igazságot? Lépten-nyo­mon felmerül ez a dilemma Argentínában.

Magdaléna Ruiz szerint minden ilyen eset­ben újra kell dönteni, és mindegyik döntés­hez erkölcsi támaszt kell keresni.

A harmadik példa Dél-Afrikából szár­mazik. A sötét bőrű Maud Motanyanne azokról a kétségekről beszélt, amelyek a Nobel-díjas Nelson Mandela feleségének, Winnie asszonyságnak a viselkedése kapcsán merültek fel. Winnie Mandela jómaga is legendává vált, de ez még nem jelenti azt hogy el kell hallgatni: Mandela asszony visszaél az afrikai nemzeti kongresszus pénzével, mértéktelen alkoholfogyasztó, és védelmébe vette az ifjúsági gárda tagjait, akik gaztettektől sem riadnak vissza.

A kelet-európai újságírónők ehhez aztán nem sok újat tehettek hozzá, mert a törté­nelem ismétlődik. Az erkölcsi dilemmák tisztázásához a vendéglátó amerikaiak is hozzájárultak. Igaz ugyan, hogy felszólalá­suk a műsorok nézettségéről gyakran em­lékeztett a tévéreklámokra, de azért el­hangzottak lényeges vélemények is. Norman Pearlstine, a Wall Street Journal egyik igazgatója a gazdaság recessziónak az amerikai újságírókra való kedvezőtlen befo­lyásáról beszélt. Ez kevesebb pénzt, keve­sebb reklámot jelent. Kevesebb pénze lesz tehát a sajtónak és a televíziónak. Új mód­szereket kell felkutatni a nézősereg mozgó­sítására. A kilencvenes évek e szempontból nehezek lesznek. A sajtó és a tévéhálózat a szórakoztatóipar felé tolódik, komoly té­mák helyett inkább a fogyasztóval foglalko­zik majd, mint az olvasóval.

Az írországi Mary Holland valóságos lec­két adott nyugati kollégáinak hajbókolásból. Szerinte az alapvető kérdés: vajon a szabad sajtó élhet-e a saját szabadságával? Nyugaton mindannyiunkat szorít a tőke, a gazdasági ellenőrzés, és ebben az értelem­ben az öncenzúra is, de ez a fajta nyomás egészen rejtetten nyilvánul meg.

Sonia Seymur Mikich Németország nyu­gati részének sajtója kapcsán vetette fel az európai típusú dilemmát: az egyesült Né­metország győzelmi mámorban él, és nem kívánatosak az olyan kérdések, hogy mi lesz az egykori Kelet-Németország 5000 újságírójának sorsa, ha egyszer kiderül ró­la, hogy műszaki felesleg.

Mindenkinek van tehát oka az aggoda­lomra, ha nem is egyformák azok a nehézségek, amelyekkel szembe kell nézni. Nyu­gaton más, mint Kolumbiában a narkómaffia uralkodása alatt. Az USA-ban a nézettség a legnagyobb gond, míg Tanzá­niának nincsenek ilyen problémái, ott még televízió sincs, sőt gyakran írógép sem. Külön kérdés a volt szocialista országok esete, ahol új emberek vették át a hatal­mat, de ez nem jelent egyben új és másfajta politikát és azt sem, hogy megszűntek volna a kihalt kommunista pártok hatalmi központjai. Transzvesztitából sok van, tevé­kenységük a romániai bányászlázadás ide­jén teljesedett ki. Ebből az alkalomból Washingtonban a román Florica Ichim újságírónőt kitüntették bátorságáért, ő volt ugyanis a Románia Libera újság főszer­kesztője, amelyet az előbb említett ese­mény során szinte teljesen megsemmisítet­tek, de a lap ennek ellenére illegalitásban megjelent.

A sötét bőrű afrikai újságírónő számára a kelet-európai problémák megoldhatóknak tűnnek. A kolumbiai Maria Himenduzan számára, akinek egy hajszálon múlott az élete és szintén díjat kapott bátorságá­ért, a kelet-európai problémák semmisnek tűnnek. De mégsem minden relatív, erre figyelmeztet az újságírói objektivitással szemben fölmerülő dilemma, amely Was­hingtonban refrénként ismétlődött. És ha már nem lehetünk teljesen pártatlanok és objektívek, mint ahogyan Balzac gondolta, nekünk újságíróknak mégis maradt egy kiutunk: legalább annyi, hogy ne hazud­junk.

1991. január 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább