Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Balzactól a CNN-ig
Ha nem létezne a sajtó, ki kellene találni – mondta Balzac. Az ő idejében az újságírást már a tárgyilagosság mitológiai fénye övezte, az újságírót pedig az igazság bajnokának és a nép magjának tekintették. Ma, a XX. század végén az újságírók helyzete sokkal bonyolultabb.
Az olvasókat és az újságírókat – szembekerülve a drámai politikai változásokkal – egyre inkább kínozza a kérdés, vajon mit jelent manapság az objektív újságírás. Az amerikai nemzetközi újságírónő-alap nemrégiben lehetőséget adott arra, hogy erről az előbbi fontos kérdésről a washingtoni sajtóházban többórás vita alakuljon ki. A gálaebédek az ünnepi vacsorák közepette, a reflektorok fényében az újságírónőknek alkalmuk nyílt arra, hogy válaszoljanak a naponta fölmerülő dilemmákra, azokra a követelésekre, amelyeket a változó világ és a változó uralkodók támasztanak irányukban.
A tajvani Diana Ying azzal nyitotta meg a vitát, hogy áttekintést adott a tajvani, a dél-koreai és a Fülöp-szigeteki helyzetről. A diktatúrák bukásával ezekben az országokban új távlatokat kapott az újságírás. Elburjánzott az úgynevezett bulvársajtó, és az újságírók szenzációhajhászokká váltak. Szabad a sajtónk – mondta Ying asszonyság, de nem felelősségteljes. Túlságosan felületes, pontatlan, egyoldalú és agresszív.
A másik példát az argentínai Magdaléna Ruiz Guinazu mesélte el, aki szerint az újságírás a politika vizeire hajózott. Mindaddig, amíg diktatúra létezik, az ellenség felismerhető. De mi van a megdöntése után? Vajon támadhatjuk-e ugyanolyan erővel a születő demokráciát is, ha az téved? Vajon lehetünk-e a rendszer védelmezői néha olyképpen is, hogy nem mondjuk el a teljes igazságot? Lépten-nyomon felmerül ez a dilemma Argentínában.
Magdaléna Ruiz szerint minden ilyen esetben újra kell dönteni, és mindegyik döntéshez erkölcsi támaszt kell keresni.
A harmadik példa Dél-Afrikából származik. A sötét bőrű Maud Motanyanne azokról a kétségekről beszélt, amelyek a Nobel-díjas Nelson Mandela feleségének, Winnie asszonyságnak a viselkedése kapcsán merültek fel. Winnie Mandela jómaga is legendává vált, de ez még nem jelenti azt hogy el kell hallgatni: Mandela asszony visszaél az afrikai nemzeti kongresszus pénzével, mértéktelen alkoholfogyasztó, és védelmébe vette az ifjúsági gárda tagjait, akik gaztettektől sem riadnak vissza.
A kelet-európai újságírónők ehhez aztán nem sok újat tehettek hozzá, mert a történelem ismétlődik. Az erkölcsi dilemmák tisztázásához a vendéglátó amerikaiak is hozzájárultak. Igaz ugyan, hogy felszólalásuk a műsorok nézettségéről gyakran emlékeztett a tévéreklámokra, de azért elhangzottak lényeges vélemények is. Norman Pearlstine, a Wall Street Journal egyik igazgatója a gazdaság recessziónak az amerikai újságírókra való kedvezőtlen befolyásáról beszélt. Ez kevesebb pénzt, kevesebb reklámot jelent. Kevesebb pénze lesz tehát a sajtónak és a televíziónak. Új módszereket kell felkutatni a nézősereg mozgósítására. A kilencvenes évek e szempontból nehezek lesznek. A sajtó és a tévéhálózat a szórakoztatóipar felé tolódik, komoly témák helyett inkább a fogyasztóval foglalkozik majd, mint az olvasóval.
Az írországi Mary Holland valóságos leckét adott nyugati kollégáinak hajbókolásból. Szerinte az alapvető kérdés: vajon a szabad sajtó élhet-e a saját szabadságával? Nyugaton mindannyiunkat szorít a tőke, a gazdasági ellenőrzés, és ebben az értelemben az öncenzúra is, de ez a fajta nyomás egészen rejtetten nyilvánul meg.
Sonia Seymur Mikich Németország nyugati részének sajtója kapcsán vetette fel az európai típusú dilemmát: az egyesült Németország győzelmi mámorban él, és nem kívánatosak az olyan kérdések, hogy mi lesz az egykori Kelet-Németország 5000 újságírójának sorsa, ha egyszer kiderül róla, hogy műszaki felesleg.
Mindenkinek van tehát oka az aggodalomra, ha nem is egyformák azok a nehézségek, amelyekkel szembe kell nézni. Nyugaton más, mint Kolumbiában a narkómaffia uralkodása alatt. Az USA-ban a nézettség a legnagyobb gond, míg Tanzániának nincsenek ilyen problémái, ott még televízió sincs, sőt gyakran írógép sem. Külön kérdés a volt szocialista országok esete, ahol új emberek vették át a hatalmat, de ez nem jelent egyben új és másfajta politikát és azt sem, hogy megszűntek volna a kihalt kommunista pártok hatalmi központjai. Transzvesztitából sok van, tevékenységük a romániai bányászlázadás idején teljesedett ki. Ebből az alkalomból Washingtonban a román Florica Ichim újságírónőt kitüntették bátorságáért, ő volt ugyanis a Románia Libera újság főszerkesztője, amelyet az előbb említett esemény során szinte teljesen megsemmisítettek, de a lap ennek ellenére illegalitásban megjelent.
A sötét bőrű afrikai újságírónő számára a kelet-európai problémák megoldhatóknak tűnnek. A kolumbiai Maria Himenduzan számára, akinek egy hajszálon múlott az élete és szintén díjat kapott bátorságáért, a kelet-európai problémák semmisnek tűnnek. De mégsem minden relatív, erre figyelmeztet az újságírói objektivitással szemben fölmerülő dilemma, amely Washingtonban refrénként ismétlődött. És ha már nem lehetünk teljesen pártatlanok és objektívek, mint ahogyan Balzac gondolta, nekünk újságíróknak mégis maradt egy kiutunk: legalább annyi, hogy ne hazudjunk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól
A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >
A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről
Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >
Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus
Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >
Nem rossz, de nem is az igazi
Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >
Bohócorr
Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >
Palotaforradalom a Néppártban
Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >
Putyin pechje
Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >
A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal
„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >
Ha nem Weber, akkor ki?
Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >
Weber helyett Timmermans?
Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >
Putyin: a liberalizmus ideje lejárt
Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >
Mindenki ellenség, de ő még a rákot is kigyógyítja (trumpizmusok)
Amerikában szórakoztatóiparrá vált a politika, de ebben a szakmában csak az maradhat fenn sokáig, aki újra >