2019. november 23. szombat
Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Nagy József párizsi bemutatója

Tolnai Ottó
Tolnai Ottó
Nagy József párizsi bemutatója

Már a repülőn átlapozott újságokból is kitet­szik: Nagy József harmadik kreációjának, a Kor­mányzó halálának estéli párizsi bemutatója ese­ménynek ígérkezik.

A Liberation majd féloldalas képet közöl, de a többi újság is mind jelez valamit az előadás kapcsán. A légikisasszonyok azt gondol­hatták, kihúzták lottó-számukat és nem akarunk hinni a szemünknek, minden újságban le akarjuk ellenőrizni. Aztán pedig a Theatre de la Ville-ig loholva azt kell megállapítanunk: Párizs nagyméretű de Gaulle-ünnepségek előtt áll. Lepedőnyi plaká­tokról néz ránk a tábornok patetikus, nyakigláb alakja. De Gaulle-t kultuszminiszterén, Malraux-on keresztül ismertem meg, tehát még tovább fokozva, mitizálva. Malraux tiltakozik, noha nem túlságosan, a Goethe-Napóleon párhuzam miatt; főműve, az Ellenemlékiratok, mint a tábornoknak emelt piramisméretű emlékmű is szemlélhető. A Malraux által leírt politikusok közül, de hát különben is csupán Gandhi nevezhető igazán nagy jelenségnek (rá sem az államfő, sem az uralkodó kifejezés nem illik), Mao és Csou En-Lai semmi esetre sem, tőlük de Gaulle valóban nagyobb, méghozzá éppen abban, hogy tulajdonképpen csak játszotta a hadvezért, végső soron tehát tisztakezű. Különös tapasztalni, az idő az ő nemzeti és európai koncepcióját igazol­ta – nyugodtan hozzátehetjük – látványosan. Mégis különös véletlen, kapom fel a fejem a metró folyo­sóján, hogy e patetikus képeket, e nagy buzgalom­mal feltámasztott időzített mítoszt, mitikus figurát egy-két napig – legalábbis az én szememben – éppen a La mort de l'empereur plakátjai ellenpon­tozzák. Mert ha van valami előrebocsájtható tanul­sága az előadásnak, akkor az éppen az, hogy a véreskezű, a rossz uralkodó után nem a másik, a valójában csak másképpen rossz, nem a jobb és még csak nem is a jó ural­kodót hívja, hanem valami egészen más eljöveteléért sóhajt: „Jöjjön valami – Boldogasszony!”

Noha, mint mondtam, már a színházig érve is ta­pasztalhattuk, valamiféle esemény elébe megyünk, mégis meglepődve láttam, nem egy szekta összejövete­léről és még csak nem is kamaraelőadásról van szó. Szinte pánikban kerestem a helyem a tömegben. Az ezer férőhelyes teremben estéről estére mind többen álltak a falak mellett, ültek a lépcsőkön. A városháza és a Szajna között épült Theatre de la Ville az Odeon után, a Bastille-jal és Brook Theatre des Bouffes du Nord-jával a legfontosabb párizsi színházak egyike – ami a táncot és a modem mozgás-tendenciákat illeti minden bizonnyal a legfontosabb európai központ, Pina Bausch, Cunningham és a japánok is itt lépnek fel.

Négyszer néztem meg az előadást, volt időm ismerkedni a közönséggel. Akik estéről estére leg­jobban ünnepelték a creationt, Nagy Józsefet, minden bizonnyal a szakma emberei voltak, táncosok, a kísérleti szín­ház hívei, meg hát a muzsikusok, köz­tük ismert néger jazz-zenészek, aki­ket viszont az előadás másik szerzőjének, Szaba­dos Györgynek a zenéje, intenzív kar­mesteri jelenléte nyűgözött le. De aztán meggyőződhettem, hogy egy állandó, értő közönséggel van dolgunk, amely évtizedek óta kíséri a Theatre de la Ville műsorát. Egyik este pl. a Párizsban élő jugoszláv festővel, Veličkovićtyal találkoztam. Mint mondotta, ő is rendszeres látogatója e színháznak, meglepően so­kat tud a táncszínházról, és persze Nagy József előző darabját, a Rinocéroszt is látta…

Másnap-harmadnap várjuk a kritikákat. Kérde­zem, függ-e a jövője, anyagi biztonsága a kritikák­tól? Eddig, mondja, igen, összegyűjtötték, kiértékel­ték a kritikákat a minisztériumban, de ma már állandó anyagi juttatást kapnak, állandó próbatermük van. Persze, teszi hozzá, a kritikák egyáltalán nem mellékesek. Tanulmányozzuk a Le Monde írását: Voyage fantastique – hangzik a cím, és az egész ilyen stílusban íródott, felettébb lelkes és pozitív.

Az első este számomra döbbenetes vizuális élményt jelentett. A nagyjózsefi esztétikum, izomtó­nus, misztikusmód az egész látványt képes megha­tározni, leheletnyi dolgokkal monumentálissá emel­ni. E vizualitás kapcsán Paradzsanovot említi a francia kritika, én viszont Dobó Tihamérra gondoltam, aki Nagy József egész nemzedékére hatott motívumaitól független tónusával. Dobó tónusát Nagy József Marcell Marceau-nál tanulta meg szín­házi tónussá átminősíteni.

Nincs vázlat, üresbe futó gesztus. Képes min­den kiszabadított és elszabadított energiát vissza­fogni – visszazsugorítani. Mint pl. a markáns uralko­dót ellenpontjának, a Szentecskének a helyére, a bársonnyal, csipkével bélelt Iádába, ereklyetartóba. Hogy aztán újra kezdődhessen minden, még na­gyobb lendülettel, még nagyobb akrobációval. Újra a végtelen küzdelem, a végtelen halódás, amely hol Ionesco halódó királyát, hol meg Marquez pátriárkájának időtlen széthullását juttathatja eszünkbe, Igen, ez a halál, az uralkodó halála nem csak a császárok és imperátorok korában tudott végtelenné tágulni, a mi térségünkben is metafizikus dimenziókat kapott. Végtelen rítussá lett, végtelen ismétlésekkel, fantomokkal, dublőrökkel, végtelen­né még az uralkodó életében, majd ismét végtelen­né halálában és halála után is. Noha semmi konk­rét utalás, és a külső is egyértelműen a távolkeletet Idézi, mégis úgy érezzük: a mi játékterünkről, a mi figuráinkról, mozdulatainkról van szó. A mi ese­tünkről az uralkodóval. Aki, pontosan úgy, mint a darabban, még meg sem halt, máris meg­kettőződött.

A második este a zene kerített hatalmába. Ezt az előadást úgy is tekinthetnénk, mint Nagy József Szabados György előtti tisztelgését, homage-át. Igen, előbb mutatta be ezt a zeneszerzőt Párizsban, mint még a pestiek igazán felfedezték volna; nálunk is előbb volt népszerű.

Rilkét parafrazálva azt kell mondanom, ahhoz, hogy ennek az előadásnak az egész melódiáját hallhassuk, a legmagányosabb és egyszersmind a legközösségibb embernek kell lennünk. Szabados, a homo morális, jó értelemben vett programzenéjé­vel (és persze versbetéteivel Kodolányi Gyula is) közösségivé emeli Nagy József, a homo aesteticus tónusait. Közösségivé úgy, hogy végkicsengésével, konklúziójával mégis egyértelműen azonosulni tud vele, amikor, mint mondottam, nem új kormányzót hív.

Persze, még véletlenül sem szabad és lehet ennyire szétszedni a síkokat, hiszen az, ami a látványban először megdöbbentett, az éppen a színészek-táncosok olyannyira szuverén, egyéni je­lenléte, élete volt Nagy József tónusos és Szabados emelkedett közegében: mindenekelőtt Szirtes Jó­zsef markáns, a francia kritikusok által kopasz mongolnak nevezett alakja, Döbrei egész kegyelmet sejtető félkegyelmű mosolya, Györk sötét energiái, Hudi manószerűsége. És a három női táncos Nagy Józseffel – aki diszkréten visszahúzódott, hogy annál intenzívebben sugározhasson rejtett energiaforrásá­ból.

Itt abba kell hagynom, hisz nem volt szándé­komban kritikát írni, csupán egy kis reportázst.

1990. június 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább