Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Tanuljunk meg ne dadogni
Mondjon ki mit akar, én rettentően élvezem ezt a mi burjánzó demokráciánkat! Mert nem kell kiállni a lépcsőházba pletykálni, csak előveszem a napi 2-3 újságot (amennyire a pénzemből futja), és megvan: hogy ki, mikor, hányszor és főleg, hányan!
De azért adódnak komoly dolgok is. Például, hogy nyelvrokonainknál, a finneknél nő lett a véderőminiszter. Ezen érdemes elgondolkodni. Ha teszem azt, mi vennénk a kezünkbe mindenütt a harci játékok irányítását, hétszentség, hogy nem lenne többé háború. A fiúk okosabb dolgokkal töltenék az időt.
Igen, a kultúrfölény. Végső ideje, hogy mi, finnugorok éljünk is ezzel a felgyülemlett adottságunkkal. A finnek már megtették, mi pedig végre hagyjuk el a kisebb(rendűségi) nyavalyánkat. .
Ajánlom, hogy a szebbik nem is rendezze sorait.
Divatos szóval élve: differenciálódjunk. Hogyan? Mindjárt elmondom.
Például, szomszédasszonyunk meghív egy kávéra (nem lehet elkerülni), s csendes szürcsölés közben kedvesen így szól: „Ha már magyarok vagytok, miért nem mentek vissza Magyarországra?”. Ilyenkor az szokott történni ugye, hogy megdermedünk, zavartan dadogunk valamit. Ha viszont föl vagyunk készülve, épp olyan közvetlenséggel, fölényes türelemmel elmagyarázzuk neki, hogy sehonnan se jöttünk ide, mert már az őseink is itt voltak, és nincs szándékunkban sehova se elmenni, mert mi olyan nép vagyunk, aki ragaszkodik a szülőföldjéhez. Szeretjük ezt a Vajdaságot akármilyen is… Nem megyünk sehova.
És amikor a másik szomszédasszony nekünk szegezi azt a másik gyakori kérdést, hogy gyermekeinket miért akarjuk magyar iskolában taníttatni, íme a kész tétel: „Ha netán egyszer, ez a kis földdarab, mondjuk Franciaországhoz tartozna, de lennének szerb iskolák is, te vajon hova adnád a gyereked?”. Ebben az esetben a döbbenet a másik oldalon ver tanyát. Próbálják ki, megéri. Csak könnyedén, és mosolyogva! Felkészülten érveljünk, és ne dadogjunk.
Vagy amikor a kolléganőnk, aki minden hétvégen Szegedre meg Pécsre utazik, hogy feltöltse éléskamráját, a gondolattói megdicsőült arccal ezt mondja: „Legyünk mindannyian jugoszlávok!”. „Hiszen azok vagyunk”, válaszoljuk meggyőződéssel. „De beszéljünk az egész országban egy nyelven. Otthon meg mindenki úgy, ahogy akar. Szabadon!”
Mit lehet erre mondani? Valóban, egy csapásra minden sokkal egyszerűbb lenne. Az országhatáron túl élő délszlávok is, lám, csak otthon beszélnének anyanyelvükön! Nem kellenének iskolák, tankönyvek, újságok, színház, kultúra – ami rengetegbe kerül. Most már csak az a kérdés, mit szólnának ők, a görögországi, a bulgáriai macedónok és a romániai meg a magyarországi szerbek ehhez az ötlethez. Ugye érdekes?
Gondolom, a máltai lovagrend sokat segíthetne nekünk, asszonyoknak. Velük kellene szövetkeznünk e vitézi csatározások idején. Meg Brunner Balla Emíliával, ha kiderül, ő kiért küzd.
Az olyannyira időszerű nyelvhasználat és írásmód kérdése jutott az eszembe akaratlanul is a múlt héten, amint a Crna Gora-i tengerpartot jártam. Sehol egy cirill betűs felirat. Szállodák, kávézók, utcanevek, helységtáblák – mind latin betűkkel. Hogyhogy? Ott lehet, nálunk nem? Különben megbüntetnek. Aztán rájöttem, hogy a külföldi turisták végett. De hát fél Európa Vajdaságon utazik keresztül. És majd nem tudja kiböngészni, hol van. Szerintem úgy eltéved a cirill betűs Vajdaságban, hogy sohasem jut le a tengerre! Akkor meg ott hiába tesznek erőszakot a hivatalos kultúr-ízlésükön. Szomorú.
Egyébként, már megint baj van a helyesírásunkkal.
A szabály az szabály. Az orosz, a bolgár, a macedón neveket fonetikusan írjuk, mert náluk a cirill betűs írásmód a honos. Akkor most magyar szövegkörnyezetben miért nem írjuk így a szerb neveket is? Ejnye. Lábra kapott a fejetlenség.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >