2019. augusztus 25. vasárnap
Ma Lajos, Patrícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (67.)

Kingston Mines

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (67.)
Blues történetek (the_psycrothic illusztrációja)

A világ legjobb blues klubja. Chicago egyik külvárosában található. Amikor 1983-ban arra jártunk, Viktor, a bosnyák, meg én, még létezett ez a városrész. Lepukkadt egy vidék volt, önmagában is ijesztő, de mi azon a hétfő estén nem féltünk. Senkitől és semmitől. Hogy, hogy nem, csatlakozott hozzánk három német lány, akikre ma már nem is emlékezem, és azt sem tudom, hogy hívták őket, de amikor beléptünk a klubba, este nyolc körül, rajtunk kívül még ketten voltak ott. A tulaj, aki szódásüvegszerű szemüvegen át szemlélte a világot, és egy siheder pincércsaj. A padló olajozott, fűrészporral meghintve.

Leültünk az egyik sarokba, megtámasztva a falat, szemben a bejárati ajtóval, jó rálátással az egész teremre, magára a zenekar számára kijelölt pódiumra is, és vártunk. Körülöttünk szedett-vedett bútordarabok, poszterek tették hangulatossá az egyébként ekkor még kongó helyiséget. Ha akkor nekem valaki azt állítja, hogy életem egyik legnagyobb zenei élményében lesz részem, simán orrba verem, vagy kiröhögöm.

Kilenc körül még mindig csak mi vagyunk, mint vendégek, na meg a tulaj és a poroszkáló esetlen pincérlány. Már kezd kínossá válni a helyzet, amikor fél óra múlva megérkezik néhány feketébb srác, és a hangszerek körül kezdenek matatni, mint akik készülnek valamire. Tízre kiderült, hogy ők a zenekar tagjai, akik hangolnak már. De nem kapkodnak el semmit. Szépen lassan, kimérten, mint akik nagyon ráérnek, ügyködnek. Tizenegy óra, megszólal a banda, szálingóznak a vendégek. Tarka egy sereg, legtöbbjüknél valamilyen hangszer is van. A hangulat alakul. Ekkor már Viktor is nyugodtabban kortyolja akár hányadik sörét, csak a bosnyák szkeptikus és úgy dönt, naplóját körmöli tovább. A sváb csajok meg leléphettek, mert unták a banánt. De erre sem emlékszem már pontosan.

Most is a klubban vagyok, amíg e sorokat írom, és amit hallgatok, az ezeregy emléket enged a szabadjára száguldozni. A zene a legnagyobb szabadság, ez egyszer biztos. A blues meg különösen az, mert a lélek improvizál, a sejtek táncra perdülnek, örömünnepet ülnek.

Éjfél körül nagy mozgolódás támadt. A zenekar előmelegítését befejezve átadja helyét a dzsemnek. Azok, akik a pódiumra szeretnének lépni, előzőleg kifizetnek két kemény dollárt, hogy két számot eljátszhassanak. Ez a szabály. Most már kezdjük sejteni, de még csak sejteni, mi vár ránk. Az öreg kocsma közben úgy megtelt, hogy gombostűt sem lehet leejteni. Zenészek játszanak zenészeknek. A szín ébenfekete, csak itt-ott akad sápadtabb bőrű ember. Azok a hangok, amik egy női torokból rekedten felszakadnak, velőig hatol. Mindenki őrjöng.

Éjjel egykor nagy mozgás támadt. Egy hosszú hajú fehér srác érkezett meg, és mint egy igazán megkergült oroszlán, rohangált le-fel a tömegben. Elkéshetett. Már nem volt idő és hely sem az ő szereplésére, annyian álltak előtte sorban. Addig matatott, valószínűleg valakit jól megdumált és lefizetett, amíg hajnal háromkor, gitárral a kezében a pódiumra léphetett.

Amikor a hangszer megszólalt, a többiek, mind zenészek, talán csak mi lehettünk valami, európai ágrólszakadt, kivételek, lehidaltak. Össznépi extázisba ment át a fellépése és neki, szabály ide, szabály oda, megengedték, mit megengedték, követelték, hogy egy harmadik hosszabb számot is elmuzsikáljon. Ő volt az egyetlen fehér zenész azon az éjjelen ott a klubban, de a feketék a zene univerzális szabadságának köszönhetően, elfelejtettek az évszázados sérelmeket és együtt mulatott a világ.

Egyszer a Viktor megszólalt, és mutat a bosnyákra: „Nézd, ilyet az életben még nem éltem meg, ez meg alszik.” És valóban, bosnyák barátunk nekitámasztva értelmes fejét a falnak, az igazak álmát aludta. Ekkor már négy körül lehetett. Másnap még ő kérte ki magának.

A szódásszemüvegen át, szemlélődő tulaj fél ötre söpört ki bennünket a világ valóban legjobb blues klubjából, azzal a megjegyzéssel, hogy jöjjünk a következő hétfőn is, mert akkor itt mindig különös a banzáj már évek óta.

Három évvel később leellenőriztem az ürgét, már, mint a tulajt, hétfőn, és valóban óriási volt a hangulat akkor is, de a fehér srác nem került elő. Emlékezni emlékeztek rá, de nem tudták, merre vitte sorsa. Soha többé nem látták a környéken. Él ő, és zenél, az én emlékeimben.

2010. október 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2010. október 31. 19:44:49

Kedves Ferikém,jelentem,érdeklődéssel olvastam és örömmel hallgattam a
blues klubról szóló élménybeszámolód.
Egyszer talán közösen hallgatunk meg egy hasonló koncertet Zentán a
Mojo-ban.

üdv.Mihály

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább

Mindenki ellenség, de ő még a rákot is kigyógyítja (trumpizmusok)

Amerikában szórakoztatóiparrá vált a politika, de ebben a szakmában csak az maradhat fenn sokáig, aki újra >

Tovább