2019. július 20. szombat
Ma Illés, Margaréta névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Napi ajánló

Irak választott – a világ meglepődött

"Aligha mondható véletlennek az a friss washingtoni elnöki döntés, hogy felmondják az Iránnal nehezen összehozott atom-megállapodást, illetve, hogy Washington épp most nyitja meg a Jeruzsálembe költöztetett nagykövetségét, s ezzel kinyilvánítja: a palesztinok által is maguknak követelt várost tekintik Izrael fővárosának." Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):

A május 12-én lezajlott iraki választásokat legtöbben egyfajta „lefutott” meccsnek gondolták. Az iráni befolyás az országban óriási, tulajdonképpen a 2003-as amerikai invázió óta ez a dominancia egyre kitapinthatóbbá vált. A nagyhatalmak körében, illetve Izraelben ennélfogva egyre határozottabb félelmeket váltott ki, hogy Teherán gyakorlatilag kettévágja a Közel-Keletet, hisz az idei libanoni választásokon a többséget a Hezbollah szerezte meg; a szír polgárháborúban Bassár el-Aszad gyakorlatilag Teherán utasításait hajtja végre, s az ország területén jelen lévő iráni Forradalmi Gárda harcosai egyre többször teszik próbára az izraeli védelmi kapacitásokat. Ha ehhez a befolyási övezethez most Irak is csatlakozik, akkor a perzsa jelenlét Teherántól Libanonig összefüggő zónát képezne, s nem csak a zsidó állam számára lenne életveszélyes, de ugyanígy fenyegetné Törökországot és Jordániát, nem is beszélte a Szaúd-Arábia által dominált szunnita „koalícióról”.

Ám május 12-én mégsem ez történt. Bár a közvélemény-kutatások a Teherán-hű erőket mindenütt az első helyre mérték, ám végül megelőzte őket a, bár szintén síita, de mégis inkább nacionalista Moqtada al-Sadr, akinek jelszava a kampányban: „Washington és Teherán helyett Irakot az irakiak vezessék!”. A győzelemmel al-Sadr – nem tudni még, hogy ideiglenesen, vagy hosszabb időre – megtört egy vakhitet, mégpedig azt, hogy a Szaddam Husszein táplálta hagyományos Irán-ellenesség végképp a múlté, s helyébe automatikusan az Amerika-ellenesség lépett. Az Amerika-ellenesség megmaradt, de a jelek szerint új erőre kapott a perzsák iránti korábbi komoly ellenszenv.

Pedig az új vezetésnek nem lesz könnyű dolga.

(1) Pattanásig feszült a viszony az északi, kurdok által lakott területekkel. A bagdadi kormány az olajban gazdag Kirkuk térségébe küldte paramilitáris erőit, az úgynevezett Hashd al-Shaabi milícia egységeit, illetve lezárta az erbili repülőteret és a határátkelőhelyeket azt követően, hogy múlt év szeptember 25-én a kurdok függetlenségi népszavazást szerveztek, s a függetlenség hívei azt 93 százalékban meg is nyerték.

(2) Folyamatban van a Nyugat-Irakból az azóta legyőzött Iszlám Állam elől egykoron elmenekült lakosok visszatelepítése, s egyelőre nem látni, a kormány milyen forrásból tudja majd finanszírozni a szétdúlt otthonok lakhatóvá tételét, illetve a gazdasági élet beindítását.

(3) Továbbra is élesen megosztja Irakot a síita-szunnita ellentét, mely kezére játszhat Teheránnak, hogy aláássa a jövendő önállóságpárti kormány pozícióit, legyen az bármilyen vallási színezetű.

Mindezek nem csak az eljövendő bagdadi vezetésnek okoznak máris fejfájást, de elkerülhetetlenül osztozniuk kell az aggodalmakban a nagyhatalmaknak és Izraelnek is. Aligha mondható véletlennek az a washingtoni, nagy jeruzsálemi szimpátia mellett meghozott döntés, hogy felmondják az Iránnal nehezen összehozott atom-megállapodást, illetve, hogy Washington épp most nyitja meg a Jeruzsálembe költöztetett nagykövetségét, s ezzel kinyilvánítja: a palesztinok által is maguknak követelt várost tekintik Izrael fővárosának. A két lépés provokatív jellege nem vitatható, még akkor sem, ha azok ígéretként Donald Trump 2016-os kampányában is elhangzottak már. Viszont annyi előnyük meglehet, hogy:

(1) Valamilyen önsorsrontó lépésre sarkallhatják Iránt, alkalmat adva az izraeli hadseregnek, hogy megsemmisítse a Forradalmi Gárda szíriai erőit. És ugyanez elmondható a Libanonban kulcspozícióba került Hezbollahról.

(2) Lehetőséget teremtenek Izrael számára, hogy felhasználja a Hamász által tüzelt palesztin megmozdulásokat arra, hogy a legradikálisabb elemeket egyenként vagy csoportosan levadássza. A nagykövetség megnyitását követő kemény palesztin tiltakozásokat Jeruzsálem még keményebb eszközökkel torolta meg.

(3) Ráébresztik Törökországot, hogy hosszú távon az iráni katonai és ideológiai/vallási kihívás számára is legalább annyi veszélyt rejt, mint Izrael számára, különös tekintettel a területén magukat meghúzó szír menekültek millióira, és Ankara katonai-titkosszolgálati involváltságára a szíriai polgárháborúban.

(4) Végül, de nem utolsó sorban a washingtoni „provokatív” lépéseket követő teheráni katonai válaszok tovább nehezíthetik a Szíriában lévő orosz „tanácsadók” helyzetét, hisz fokozódik a veszély, hogy olyan konfliktusba rángatja bele Moszkvát a perzsa állam, ami már nem szolgál orosz érdekeket. Arról nem is beszélve, hogy mindez ismét aktivizálhatja a szunnita koalíciót, illetve Szaúd-Arábiát, mely jó ideig ellensúlyként kezelte az Iszlám Államot a síitákkal szemben, s annak pusztulásáért szívesen venne elégtételt Teheránon.

 

2018. május 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább

Mindenki ellenség, de ő még a rákot is kigyógyítja (trumpizmusok)

Amerikában szórakoztatóiparrá vált a politika, de ebben a szakmában csak az maradhat fenn sokáig, aki újra >

Tovább