Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Fapados
Ülök a Svédországba tartó fapadoson, köröttem a magyar valóság. Jobbról egy magyarországi építőmester, balról egy erdélyi burkoló. Ők már nagyon sokadszor teszik meg az utat, bár egymást nem ismerik.
A jobb oldali szakmunkás nem lehet még negyven, de már 13 éve melózik odakinn. Igaz, havonta hazaugrik Pestre bulizni. „Kinn tudja meg az ember, milyen az, amikor tényleg senki másra nem számíthatsz, csak magadra. Imádom Pestet, de otthon csak úgy lehet megélni, ha ügyeskedik az ember. Érted, nem? Ezzel szemben a svédeknél pontosan tudom, hogy mennyiért, mit dolgozom és a holnapot is látom. Ennyi.”
Az erdélyi magyar már nagyon unja ezt az ingázást. Hét éve nyomja, a család Pesten él, de ha a szüleivel, testvéreivel is akar találkozni, még hosszú út várja Székelyföldig. Elege van a többlakiságból. Látja, hogy itthon is akadna mostanság munka bőven, miután világgá mentek a mesteremberek, és pár hónapja, amikor Pesten vállalt egy kis melót, nem is keresett rosszabbul a svéd fizetésénél. „De a körülmények mások, itthon vállon, kézben visszük az alapanyagot, vagyis a márványt, a követ, ott viszont amit csak lehet, gépesítenek. Szóval, ha még ugyanannyit fizetnek Magyarországon, akkor is rosszabbul járok, mert évek alatt felemészt a munka.” De így meg a lelke nincsen rendben, hiszen a család nagyon hiányzik. Ausztriába akar menni, mert az közelebb van; gyorsabb és olcsóbb az ingázás.
Ők ketten fél szavakkal, magyart svéd kifejezésekkel vegyítve tisztázzák, ki milyen munkát végez. Aztán mivel kezdünk éhesek is lenni, kajákra terelődik a szó. Az biztos, hogy egyikük sem lehetne a svéd konyha reklámja; cinkos vigyorral dobálják széksorunk fölött a mustárok és egyéb kencék, fűszerek, északi étkek számomra érthetetlen neveit. Grimaszaikból látszik, hogy az ízükkel is tisztában vannak.
Én jobb híján rároppantok a fedélzeten vásárolt sós mogyoróra, és miközben az üléstámlára rögzített asztalkán matatok, a szemem megakad a srégen előttem ülő fiatal lányon. Egészen pontosan azon, hogy egy körömolló hegyével a csupasz térdére, combjára egyenes vonalakat rajzol. Aztán a jobb karja jön, arra szép sorban kereszteket véseget. Nem mélyen, csak hogy elfehéredjen a bőr. Szólok a többieknek, hogy vajon ez mi lehet? Mégiscsak ők ingáznak errefelé. Csodálkoznak, aztán elkerekedik a szemünk, ahogy szinte egyszerre végiggondoljuk: az hagyján, hogy ez itt magát vésegeti a repülőn, de hogy hozta fel az ollót, amikor rólunk még a nadrágszíjat is leszedték?
Bencze Andrea
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >