2023. február 7. kedd
Ma Tódor, Rómeó, Richárd névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Fapados

Ülök a Svédországba tartó fapadoson, köröttem a magyar valóság. Jobbról egy magyarországi építőmester, balról egy erdélyi burkoló. Ők már nagyon sokadszor teszik meg az utat, bár egymást nem ismerik.

A jobb oldali szakmunkás nem lehet még negyven, de már 13 éve melózik odakinn. Igaz, havonta hazaugrik Pestre bulizni. „Kinn tudja meg az ember, milyen az, amikor tényleg senki másra nem számíthatsz, csak magadra. Imádom Pestet, de otthon csak úgy lehet megélni, ha ügyeskedik az ember. Érted, nem? Ezzel szemben a svédeknél pontosan tudom, hogy mennyiért, mit dolgozom és a holnapot is látom. Ennyi.”

Az erdélyi magyar már nagyon unja ezt az ingázást. Hét éve nyomja, a család Pesten él, de ha a szüleivel, testvéreivel is akar találkozni, még hosszú út várja Székelyföldig. Elege van a többlakiságból. Látja, hogy itthon is akadna mostanság munka bőven, miután világgá mentek a mesteremberek, és pár hónapja, amikor Pesten vállalt egy kis melót, nem is keresett rosszabbul a svéd fizetésénél. „De a körülmények mások, itthon vállon, kézben visszük az alapanyagot, vagyis a márványt, a követ, ott viszont amit csak lehet, gépesítenek. Szóval, ha még ugyanannyit fizetnek Magyarországon, akkor is rosszabbul járok, mert évek alatt felemészt a munka.” De így meg a lelke nincsen rendben, hiszen a család nagyon hiányzik. Ausztriába akar menni, mert az közelebb van; gyorsabb és olcsóbb az ingázás.

Ők ketten fél szavakkal, magyart svéd kifejezésekkel vegyítve tisztázzák, ki milyen munkát végez. Aztán mivel kezdünk éhesek is lenni, kajákra terelődik a szó. Az biztos, hogy egyikük sem lehetne a svéd konyha reklámja; cinkos vigyorral dobálják széksorunk fölött a mustárok és egyéb kencék, fűszerek, északi étkek számomra érthetetlen neveit. Grimaszaikból látszik, hogy az ízükkel is tisztában vannak.

Én jobb híján rároppantok a fedélzeten vásárolt sós mogyoróra, és miközben az üléstámlára rögzített asztalkán matatok, a szemem megakad a srégen előttem ülő fiatal lányon. Egészen pontosan azon, hogy egy körömolló hegyével a csupasz térdére, combjára egyenes vonalakat rajzol. Aztán a jobb karja jön, arra szép sorban kereszteket véseget. Nem mélyen, csak hogy elfehéredjen a bőr. Szólok a többieknek, hogy vajon ez mi lehet? Mégiscsak ők ingáznak errefelé. Csodálkoznak, aztán elkerekedik a szemünk, ahogy szinte egyszerre végiggondoljuk: az hagyján, hogy ez itt magát vésegeti a repülőn, de hogy hozta fel az ollót, amikor rólunk még a nadrágszíjat is leszedték?

Bencze Andrea

 

2018. május 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A jövő cserbenhagyott bennünket

A nyugalmazott tanárnővel abban is szót értettünk, hogy a kilencvenes évek baljósabbak voltak, mint a maiak, >

Tovább

„Razzia-emlékközpont épül Újvidéken”

Az Újvidéken készülő Razzia-emlékközpont ellen senkinek semmi kifogása nem lehet. A természetes azonban az lenne, ha >

Tovább

Balkáni road-movie

„Az élet egy road-movie”, amelyben a „nappalok és éjszakák átmenet nélkül torlódnak egymásba”, miközben „sebességváltó nélkül >

Tovább

Menekülés a politikamentes irodalomba

A kisebbségi író nyelve állandó kettős tükörben létezik, világa ettől lesz hiteles. Ez egyszerre a szegénység >

Tovább

Deli Andor nem támogatta, hogy bíróság vizsgálja ki az orosz háborús bűnöket

A Péterrévéről elszakadt fiatal képviselő, Deli Andor azóta több alkalommal is bizonyította, hogy nem a vajdasági >

Tovább

A Csillag

Manapság túl sok a tévedhetetlen, aki büszkén hirdeti, hogy a nyílegyenes nemzeti úton birtokolja az igazságot. >

Tovább

Nincsenek új megbotránkoztatók

Ritkul körülöttünk a levegő, emlékeztet Anikó. Arra gondolok, hogy az elmúlt egy-két évben sok közeli barátom >

Tovább

„Úgy lesz jó, ahogy lesz”?

Pásztor rádiónyilatkozata két csődöt jelentett be egyszerre: az egyik a szerbiai nemzeti kisebbségi politika csődje, hiszen >

Tovább

Mindig Nyugatra menj...

Nem vagyok Nyugat-imádó, de bevallom: jelenleg sajnos nincs más út, bármennyire is álmodozok arról, hogy legyen. >

Tovább

Senkit nem szabad kényszeríteni más nemzeti és vallási ünnepének ünneplésére, se a vallási szertartásokon való részvételre!

Senki nem vonja kétségbe, nem kérdőjelezi meg, hogy a vallásukat gyakorló pravoszláv szerbek megünnepeljék Szent Száva >

Tovább

„Tordán elégedettek”?

Cikkírónk általában nem veszi magának a fáradtságot, hogy körülnézzen a faluban és elbeszélgessen az emberekkel arról, >

Tovább

A népszámlálási eredményekre várva

Nincs válasz a legfontosabb kérdésre: van-e ellenzéki program? Van-e baloldali vagy liberális alternatíva? Vagy pedig arról >

Tovább