2022. december 2. péntek
Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Orosz támadás a demokrácia ellen

Így viszont „csupán” az szárad a lelkén, hogy nem hiúsította meg az amerikai történelem legszégyenletesebb elnökválasztását – amelyet egy volt kommunista kém eszközölt ki nemcsak az amerikai demokrácia, hanem az egész nyugati világ értékrendszerének megdöntése végett. Purger Tibor (Szabad Magyar Szó):

A CIA rendkívüli titoktartás közepette tavaly augusztusban tájékoztatta Barack Obama elnököt arról, hogy az amerikai hírszerzés a Kreml legbelső köreiből szerzett bizonyítékokat: Vlagyimir Putyin személyesen utasította az orosz kibernetikai hadviselést az amerikai választások aláásására és elhiteltelenítésére azzal a céllal, hogy meghiúsítsa Hillary Clinton győzelmét és hatalomra juttassa Donald Trumpot.

A többi, mint mondani szokás, történelem. Mi ebben az újság? – kérdezhetnénk.

Hát csak az – legalábbis az eddigi hitetlenkedők számára –, hogy lassan összeáll a mozaik az évszázad legnagyobb politikai támadásáról. Amit oly sokan éreztek, láttak, tudtak már szupertitkos lefolyása alatt is, ám oly sok okból kifolyólag hatásában mégiscsak rejtve maradt a széles nyilvánosság előtt. És ami egyértelműen befolyásolta az amerikai elnökválasztás kimenetelét. Nem okvetlenül úgy, ahogyan a felületes szemlélő túlracionalizálva nem hiszi – ti. a leadott szavazatok megmásításával –, hanem azzal, hogy nincs az az amerikai elektorátus, amely hatalomra juttatott volna egy szeméremtájék-fogdosó, narancssárga hajú ingatlanmágnást, ha tudta volna, hogy az egy volt KGB-alezredes marionettfigurájaként követeli magának a koronát a világ legrégibb demokráciája fölött.

Csakhogy a több síkú hadművelet éppen ezt az utóbbi logikát is sikeresen aláásta a legvadabb álhírek féktelen terjesztésével. Amihez hasonlót a magyar emberek tíz- meg százezrei is megtapasztalhattak több mint száz magyar nyelvű, ám orosz vénájú (és végcélú) honlap hol nevetségesen ostoba, hol végtelenül alattomos kamuhírei formájában, amelyeket mindegyikünk akár legkedvesebb barátai is oly naivul (egyesek közülük netán oly jól megfizetve) osztogattak és „teccikeltek” a Facebook oldalain, miközben oly nagyképűen hárították a jóindulatú figyelmeztetéseket.

Obama természetesen komolyan vette a CIA, majd később a másik 16 amerikai hírszerző és kémelhárító ügynökség egybehangzó figyelmeztetését – ám hagyományos hidegvérrel, mértéktelen mértékletessége által vezéreltetve nem tett meg minden tőle telhetőt, hogy megakadályozza Putyin céljának teljesülését.

A Washington Post három újságoldalnyi terjedelmű vasárnapi összeállítása több hónapos oknyomozó újságírói munkára és több tucat titkos meg névvel vállalt interjúra alapozva született meg. Egyszerre több irányban is tovább próbálja tuszkolni a lassan-lassan, de mégiscsak kiszélesedő nyomozást az amerikai elnökválasztásokba történt orosz beavatkozás belföldi szekértolóinak kilétéről és haza- meg eszmeáruló aknamunkájuk dimenzióiról. Ugyanakkor az Obama-kormányzat dilemmáit és nyilvánvaló kudarcát sem kíméli, amennyiben a hatalmon lévő garnitúra dolga lett volna meghiúsítani ezt az alattomos és messzemenő következményekkel járó támadást.

A jobboldal által első naptól fogva gyűlölt Obama végtelen óvatosságára és tudatos visszafogottságára jellemző – ám ezzel együtt sem felmentő erejű – körülmény, hogy noha titokban megpróbált harcolni a felismert veszély ellen, nyilvánosan csak túl későn és túl leplezetten vállalta a harcot.

A sajtómozaik részletesen kitér arra is, hogy miért. Obama emberei egyrészt bíztak abban, hogy a háromezer különböző rendszerből álló választási mechanizmus összességében roppant nehezen ásható alá. Másrészt úgy értékelték, hogy először a CIA-igazgató telefonos figyelmeztetésére, majd Obama közvetlenül Putyinnak átadott ellenfenyegetésére az orosz állami hackerek visszafogták magukat. Harmadszor minden jel arra mutatott, hogy (a mégoly cserbenhagyott) Hillary úgyis megnyeri a versenyt. Negyedszer – és ez a legfontosabb – Obama semmiképpen nem akart támadási felületet nyújtani az ellentábornak ahhoz, hogy meggyanúsítsák az elnöki hatalommal való visszaéléssel. Így viszont „csupán” az szárad a lelkén, hogy nem hiúsította meg az amerikai történelem legszégyenletesebb elnökválasztását – amelyet egy volt kommunista kém eszközölt ki nemcsak az amerikai demokrácia, hanem az egész nyugati világ értékrendszerének megdöntése végett.

Pedig Obama csapata öt hónapon át elemzett és mérlegelt, a legkülönbözőbb ellencsapások lehetőségét latolgatta – beleértve az eddigieknél sokkal súlyosabb szankciókat, sőt az orosz infrastruktúra teljes összeroppantását is. Ám a végén megelégedett annyival, hogy kibernetikai bombákat helyezzen el az orosz hálózatokban, amelyek a mai napig ott rejtőzködnek és Trump utasítása nélkül is aktivizálhatók, ha a helyzet úgy kívánná.

A vizsgálat folyik, és még mindig túl korán van annak eldöntéséhez, hogy ki tud-e termelni magából elég erőt – különösen egy politikai dilettáns, ám minden hájjal megkent, bíróságilag bizonyított csaló milliárdos hatalma alatt – az amerikai demokrácia ahhoz, hogy megmentse magát az összeomlástól. Történelmi megmérettetés ez, és a végeredmény korántsem bizonyos. Szinte minden azon múlik, hogy a jóindulatú, de hiszékeny emberek – tisztségviselők és átlagos szavazók – tömegei felfogják-e, mekkora a tét.

Obama felfogta, de saját emberi és társadalmi korlátai következtében képtelennek bizonyult az elégséges erejű cselekvésre. Mekkora a remény, hogy a sokkal kisebb formátumú politikusok és polgárok majd képesek lesznek megemberelni magukat és felfogni annak a lényegét, ami titkos módszerekkel ugyan, de következményeiben mégiscsak a szemük láttára történik.

 

2017. június 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Putyin visszahozza a szovjet típusú ideológiát, hogy eladja a népnek a háborút

Megtiltotta a nem heteroszexuális kapcsolatok nyilvános bemutatását, célja ezzel is az, hogy elfedje a valóságot. Miközben >

Tovább

Meloni védekező hadállásban

A főnökasszony nem tudja leplezni ellenszenvét a nemszeretem médiával szemben, amely nem éri be az első >

Tovább

Bajban van a nagyobbik osztrák kormánypárt

Ezért próbálja magyar-szerb segédlettel Brüsszelre tolni a felelősséget a migrációért. Karl Nehammer kancellár szerint az Orbán >

Tovább

Trumpot nem a második elnökség vagy Amerika érdekli, hanem az, hogy magára vonja a figyelmet

A Guardian kommentátora, Simon Tisdall ítéli ezt így meg. Azt állítja ugyan, hogy képes nyerni 2024-ben, >

Tovább

A kert és az őserdő

Teljesen jogos a foci VB kapcsán a bírálat Katarral szemben, ám gyakran önteltség van mögötte – >

Tovább

Mire szavazott félidőben Amerika?

A várakozásokkal ellentétben november 8-án az amerikai választókat nem csak a pénztárcájuk érdekelte. Fontos volt számukra >

Tovább

Joe Biden Ukrajna-politikája mesteri és megérdemli a támogatást

Most meg kell őriznie ezt a kiegyensúlyozott megközelítést. El kell hárítania az ukrán államfő heveskedését, mert >

Tovább

A republikánusoknak lőttek

A Süddeutsche Zeitung a legnépszerűbb német lap elemzése úgy ítéli meg, hogy a végét járja Amerikában >

Tovább

A választás után erősebbnek látszik Amerika és a demokrácia

Közben Trump azzal tetézi korábbi melléfogásait, hogy sorozatban veszít. A legfontosabb fejlemény éppen az, hogy a >

Tovább

Herszon – Putyin legmegalázóbb veresége

Kijev és Harkiv után Moszkva már harmadszor szerepel le, csak ez most minden eddiginél fájóbb Putyin >

Tovább

A holnapi választás nemcsak Bidenről, hanem a demokráciáról is szól

A Guardian szerkesztőségi véleménye szerint az amerikai időközi választások nem csupán arról határoznak, mit tehet az >

Tovább

Vége annak az Izraelnek, amelyet idáig ismertünk

Ezt állapítja meg Thomas Friedland, a New York Times külpolitikai elemzője, aki 40 éve foglalkozik a >

Tovább