Ma Emőke, Botond, Ottó, Kartal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Átrepülők
Csorba Zoltán
Az is megtörténhet, hogy a bizottság az átrepülők jelenség pozitívumát értékelné: ez a személy a mindenkori hatalomhoz ragaszkodik, ilyenekre van szükségünk! Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):
„Születtem... az általános iskolát... fejeztem, majd a gimnáziumba iratkoztam, ahol... érettségiztem...” Mint annyi minden más, a munkahelyi pályázatra írt önéletrajz szokásos formája is gyökeresen megváltozott. A CV immár nem a születéssel kezdődik, az általános iskolára vonatkozó részt is feleslegesnek tartják (természetesen kivételt képeznek azok a személyek akiknek ez a legmagasabb tanulmányi lépcsőfok) és fordított a sorrend: a legmagasabb iskolai végzettséggel kell kezdeni és a legutolsó munkahellyel. Fontos követelmény, hogy a CV legyen áttekinthető, tömör, minden sallangtól mentes.
A HR menedzsereknek nincs türelmük több oldalas kisregényt olvasni. És a különböző kézírásokkal vesződni. A CV-t számítógépen kell megszerkeszteni. A régi rendszer kézzel írt önéletrajzokat kért, mert egy kézírás, grafológiai elemzés nélkül is sok mindenről árulkodik. Mennyire pedáns, rendszerető a pályázó, vagy éppen az ellenkezője, ha a papíron netalán zsírfoltok vagy kilöttyent kávé nyomai fedezhetőek fel. A mai CV kötelező tartozéka a fénykép, a végén a jelentkező idegennyelv tudására, számítógépes jártasságára és családi állapotára vonatkozó adatok után kívánatos felsorolni egyéb érdeklődését, hobbijait is (zárójelben jegyzem meg, hogy ez veszélyes lehet, mert akinek túl sok a hobbija amit szenvedélyesen űz, nehezebben lesz befogható a napi 10 – 12 órás robotolásra).
A múlt rendszer pályázati gyakorlatában az utolsó mondatban tüntette fel a jelentkező, hogy tagja-e a JKSZ-nek és mióta. Ez így illett: a legvégén, nem hivalkodóan, mert a párttagság elvileg nem kellett, hogy befolyásolja a jelentkezés eredményességét. Kivéve a magasabb, vezetői megbízatások esetében, de ha a jelentkező szakmai kvalitásai meggyőzőek voltak ezek döntő érvként jelentkezhettek. Világosabban fogalmazva: lehetett párton kívüli személy is akár vezető pozícióban (egy bizonyos szintig) kiemelkedő szakmai tudással, tapasztalattal. „Közönséges” munkahely esetében pedig elsősorban a tudás, a tapasztalat, a szorgalom, a tisztesség és hasonló pozitív emberi tulajdonságok számítottak. Elvben a kommunista erkölcs összeférhetetlennek minősítette, hogy a párttagsággal bárki is előnyként visszaéljen.
A munkát keresők nagyon jól tudják, hogy mai időkben mekkora előnyt jelent a „megfelelő” párttagság a foglalkoztatáskor. Különösen, ha állami munkahelyről vagy olyan munkahelyről van szó, amely kapcsolatban áll az állami szervekkel. A hatalmi pártok vezetői sem tagadják, hogy nagyon sokan egzisztenciális okokból csatlakoznak a párthoz, tisztán csak a boldogulásuk, pályafutásuk vagy vállalkozásuk felfuttatása érdekében. A hatalmi pártoknak fontos, hogy a tagságuk terebélyesedjen, mert ily módon terjesztik hatalmukat, ellenőrzés alatt tartják a gazdasági, politikai, kulturális élet egyre több szegmensét. A Párt ugyanis nem csak ad, olykor kér is szolgálatokat. Persze nem olyanokat, mint amilyeneket a háború alatt a KP rendelt el hithű tagjaitól, hogy például pártfeladatból ellenséges lőszerraktárat kell felrobbantani. Legtöbbször csak annyit, hogy választási kampányok során végezzenek el bizonyos meghatározott feladatokat...
Ennek a kiszolgáltatott helyzetnek köszönhetően például a szerbiai többpártrendszerben az összes lakossághoz viszonyítva a hatalmi pártnak, a haladóknak sokkal magasabb az aránya, mint ami Jugoszláviában az egypárt rendszerben volt. A JKSZ-nek történelme során a legmagasabb tagsága 1981 végén volt, amihez hozzájárult az is, hogy egy évvel korábban hunyt el Tito és az iránt való tiszteletből és a mai szemszögből tekintve nehezen magyarázható közhangulatnak köszönhetően a legmagasabb volt a JKSZ-hez csatlakozók száma. Egészen pontosan: 1981 végén a JKSZ-nek 2.117.083 tagja volt, ami a lakosság 9,5 százalékát jelentette (Vajdaságban 203.350 tag, a lakosság 11 százaléka). A belgrádi társadalomkutató intézet, a Cesid adatai szerint manapság Szerbia lakosságának több mint 20 százaléka (!) a Szerb Haladó Pártnak a tagja. Ha ehhez még hozzáadjuk a „haladókat” támogató pártok, például Vajdaságban a VMSZ tagságát, ez az arány olyan mértékű, amit a kommunistáknak az egypárt rendszerben nem sikerült megközelíteni sem.
Mindezt pedig a következők miatt írtam le: a napokban egy társaságban – mivel az elhangzottak nem voltak nyilvánosak úgy fogalmazom, hogy „ismerősöm ismerőse”, egy ötvenes éveiben járó belgrádi személy – elmesélte párttagságának pontos történetét:
„Az első párt, természetesen a JKSZ volt, ahova azért ajánlottak be, mert aktívan részt vettem az Ifjúsági Szövetség munkájában és – noha ma már bután hangzik, meg nagyon sokan le is tagadják – én büszke voltam a tagságomra és igyekeztem felelősség teljes magatartással meghálálni a bizalmat. A párt később (1990-ben – szerk.megj.) testületileg átvedlett az SZSZP-be. A zűrös időkben tapasztaltam, hogy mindenki keresi a kapcsolatokat, a „vezát” és egy jobb munkahely érdekében csatlakoztam a JUL-hoz. Végül a „júlosok” nem segítettek és még október 6. előtt, időben leléptem. Demokratává váltam, Koštunica irányzatát találtam hozzám közel állónak, a nemzeti érzéseimből fakadóan, de rövidesen kiderült, hogy a DS a nyerő Szerbiában. Átigazoltam. Tadić pökhendi butasága miatt távoztam a DS-ből, amikor elveszítettük a szinte megnyert választásokat. Láttam, hogy bizonyos üzletemberek milyen jól jártak, lényegében kifosztották Szerbia gazdaságát, én viszont nem tudtam a privatizációs fazéknak még a közelébe sem férkőzni. Amikor megjelent Vučić a haladóknál és elkezdte az üzletemberek és volt miniszterek felelősségre vonását, elszámoltatását, letartóztatását felcsillant, hogy végre megjelent egy igazi politikus, aki rendet tesz az országban. Természtesen beiratkoztam a haladókhoz. Ahol éppen nem annyira rózsás a helyzet mint ahogy gondoltam, a munkahely az rendben, sőt, sikerült a rokonság közül is az unokaöcsköst munkahelyhez juttatni. De nem tetszik ez az egyszemélyes önkényuralom és majd meglátom hogyan alakul. Ha megszerveződik egy újabb, ígéretes párt, nincs kizárva, hogy csatlakozom. Az biztos, hogy egyik korábbi párthoz sem fogok visszatérni, mindegyik lejáratta magát, amikor hatalmon volt”.
Elgondolkodtam azon, hogy ha ez a személy pályázati CV-ben leírná pártbeli pályafutásának történetét, az milyen hatást váltana ki egy esetleges felvételi bizottságnál. A kézenfekvő válasz a negatív, hiszen szemlátomást egy klasszikus „átrepülő” a jelentkező, aki érdekből váltogatta a pártokat (persze, lehet olyan védő beszéd, hogy időközben változott a szemlélete, a régi pártjában már zavarták a hiányosságok és az új párt minden esetben haladóbbnak bizonyult).
De az is megtörténhet, hogy a bizottság a jelenség pozitívumát értékelné: ez a személy a mindenkori hatalomhoz ragaszkodik, ilyenekre van szükségünk!
Következő cikk: Megalázott menekültekkel dicsekedett Toroczkai
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN
Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >
Szolidaritás és katarzis?
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >
Ha létezne egy igazi államférfi
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >
Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?
A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >
A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását
A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >
Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal
Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >
A VMSZ SZÉGYENPÁRT
A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >
Barbárság vagy demokrácia?
„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >
A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják
Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >
Egy országot elveszejteni
A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >