2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Ha jók leszünk, hajózhatunk

Mucsi Géza
Mucsi Géza
Ha jók leszünk, hajózhatunk

Annyira úgysem tudják kiszívni,
hogy ne maradjon benne

Budapesten ült össze a Nemzetközi Du­na Bizottság. A rendkívüli vitatéma és kérdés: a dunai hajózásairól ismert Sekszpír Vili hajózhat-e ezentúl Mohácstól lefelé vagy sem? Ha jó lesz, igen – amúgy nem. Egyelőre pedig aligha.

A „példátlan incidensek miatt” ült össze a bizottság. Azt a határozatot hozta, hogy Jugoszlávia tegye lehetővé a Dunán való biztonságos hajózást. Kérték az ENSZ köz­benjárását is...

Nos, a határozat ellen – minő véletlen – csak a jugoszláv küldöttség szavazott, Ro­mánia pedig – minő meglepetés ez – tartózkodott. Elfogadta Ausztria, Magyaror­szág, a Cseh és Szlovák Köztársaság, Bul­gária és a Szovjetunió.

A „jugoszláv” tag már eleve kifejtette: valójában össze sem kellett volna hívni a Duna mente uraságát. Mert az 1984-ben Belgrádban megkötött Duna-konvenció 3. és 8. pontja kimondja: minden ország kizárólagos joga, hogy önmaga gondoskodjék a saját területén a biztonságos ha­józás feltételeiről. Tulajdonképpen fölösle­gesnek találta a pesti ülést, mert enélkül is felelősségének érzi a biztonságos hajózást a Duna jugoszláviai szakaszán. Most jön a java: „néhány nap óta merőben megválto­zott a helyzet a Dunán, miután a hadsereg felszabadította Vukovárt”. Ezentúl tehát el­lenőrzés alatt van a jobb part is. A szerb eminenciás még utalt arra is, hogy ezentúl nem történnek különösebb incidensek: ha­józható lesz a Duna, ha jól viselkedik min­denki.

A szétlőtt bolgár hajóról egy szó sem. A Vorosilovgrad szovjet hajóról egy szó sem.

A halott hajótisztekről egy szó sem.

A hullákról egy szó sem.

– Ilyen nem volt – mondta őszintén a szerb képviselő a betanult szöveget.

Ezenkívül szerinte és belgrádi munkaadói szerint sem történt semmi különösebb a Duna II. szakaszán (horgászterületi szakkifeje­zés). Olykor a Duna vízállása ingadozik, mint ahogyan a Budapesten járt képviselő gondo­latmenete is. Párbeszédet nemigen lehetett vele folytatni, inkább itt mondom el neki:

– Tulajdonképpen kié a Duna? Annak idején csodálatos fesztiválokat rendeztek Újvidéken, a „békebeli” időkben. A Duna menti országok népzenei találkozóját tar­tották meg ott, vagy itt, a most már volt tartomány volt székvárosában. A Szerb Nemzeti Színház deszkáin, az M-stúdió színpadán vagy az Aréna mozi rivaldafényé­ben német kórus énekelt a Schwarzwaldról, tót lányok ropták a táncot, osztrák vadásztollas fiúk jódliztak, román legények pánsípoltak, szerb, orosz, bolgár hangszerészek muzsikáltak a barátságról. A Gere­ben és a Délibáb együttes meg Dévai Nagy Kamilla csengő hangja varázsolta elénk a folyam bájait, a Duna-menti orszá­gok együvé tartozását a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig. (A három Laci: Dormán, Gallusz és Horváth serényen munkálko­dott, és megörökítette ezeket a fesztiválo­kat az utókornak.)

Akkor még végighajózható volt a Duna. Különféle felségjelzésű vontatók, uszályok, sétahajók szárnyashajók vízibuszok siklot­tak békésen a lomha folyó hátán, még akkor is, ha egyes partszakaszoknál éppen gyorsítaniuk kellett, mert a szögesdrót-politika nem tartotta kívánatosnak a bámészkodást: nehogy megcsodálja valaki a dicső bolsevik vívmányokat. Mindenesetre virág­zott a folyami kereskedelem, a Fehérhajó­ról gukkerozott a bámész nép. Ámuldozott a Duna-kanyarban, a pozsonyi vár alatt, a budai vár tövében, Pétervárad lábánál, a Kalemegdan Száva-torkolatánál, és amikor keresztülhaladt a hajó a Vaskapun.

Azután feloldódott a partszakaszok „zár­lata” is. Leomlott néhány fal, a vívmányaikat őrzők felszedték a Vaskapu román oldalán a víz alá helyezett szökéselhárító, emberfogó dróthálót, a Pozsony alatti par­toknál pedig végre barátságos pillantást vethettek egymásra a szlovák és az osztrák horgászok, eldicsekedhettek egymásnak a zsákmánnyal. A Budapest-Bécs szárnyas­hajón sem tettek már különbséget az útle­velek között...

A magamfajta békés dunai horgász is még inkább feloldódott, és egyre nagyobb örömmel evezett el pecázni olykor-olykor a most már „felszabadított” iloki vár alá. Már nem haragudott a hangosan és agresszí­van tülkölő orosz vontatókra, és a hatalmas hullámokat kavaró román vagy bolgár tár­sashajóra. Még akkor sem, ha tovaúszá­sukkor azon a helyen egy időre befellegzett a süllőzésnek és a pontyozásnak.

A vészharangot a nyáron kezdték el kongatni néhány Duna menti faluban, vá­rosban: Vukováron, Gomboson, Palánkán, Begecsen, Bánostorban, Újvidéken. A hor­gász fülét mindaddig ismeretlen zörejek, ropogások ütötték meg. Az orvhalászok jól ismert dinamitrobbantásainak zaját puskák kattogása váltotta fel, már a hal sem hara­pott igazán, szegény ijedtében nem is tudta, melyik oldalra ússzon. Mivelhogy ismét határfolyó lett a Duna, ott, ahol igazában sohasem volt az. Egy utolsó rendőrségi figyelmeztetés már arra utalt, hogy életve­szélyessé vált a folyam a horvát-szerb határzónában. „Ha tetemet lát, csak nyugodtan lökje arrább az evezőjével, úgysincs pénz; eltemetni. Majd kiveti valahol a víz” – hangzott a parancs. Ki is vetette, te­metkezett a falvak népe, több ezer névtelen fejfa ta­núskodik a Duna-parti vé­rengzésekről.

Hullámzott a Duna a szó szoros értelmében. Összedrótozott kezű, lábú, tarkólövéses hullákat szállí­tott és szállít ez a jámbor folyó, mintha csodálkozna: „Hé, emberek hát nem volt elég? '42 és az újvidéki hideg napok '44 ugyanott, '56 valamivel feljebb? Most ismét? Ráadásul még hajókat lőttök le rajtam, aknavetőztök rólam?”

Annak idején, a Duna menti országok népzenei fesztiváljainak idejében úgy tanultuk, hogy a Duna Európa nagy folyója, csaknem 3000 kilométer hosszú. Regensburgtól Galatig, Brailáig, sőt a Deltában is hajózható. Napjainkban a Duna, Dunav, Donau egy szakaszán, a szerbiain életveszélyes. A nyáron a hagyományos regatta Mohácsnál ért célba a Fekete-tenger helyett. Mostanság a különféle felségjelzésű kereskedelmi és utasszállító hajók is Mo­hácsnál rostokolnak.

A Vaskapunál elhelyezett ősi Traianus-emléktábla azonban figyelmeztet, elsősor­ban a nándorfehérvári kommunista vé­rengző hatalmasságot: a Danubius nem­zetközi és nemzetek fölötti. Senki sem sajátíthatja ki magának. Mindennek tanúja, és túlfolyik mindenen, előbb-utóbb elmos­sa Európa utolsó bolsevik bástyáját is.

Ezt kellett volna tudnia a budapesti érte­kezlet szerbiai képviselőjének, hogy a Duna a miénk, Európáé.

1991. december 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább