Ma Endre, Elek, András névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
A kék Godot
Keszég Károly
Matykó Vilmos a barátom volt. Meghalt, önkezével vetett véget életének, így a hír. Megjárta a frontot, s szívbántalmai miatt kivizsgálásra hazatért.
A világ legjámborabb embere volt; az ilyenekre szokták azt mondani, hogy a légynek sem ártott. Embert ő nem tudott ölni. Azt hiszem, többé Petrőcre sem látogatok el, hogy munkahelye, az ottani növénynemesítő intézet söréből igyak, mert mindig arra emlékezek, hogy hányszor nem jött össze ez a találkozás Vilmos, köztem és a sör között. Embert mi sem tudunk ölni. Nyugodj békében, béke embere.
Sem Matykó Vilmos, sem a napilapok gyászoldalán megjelent többi áldozat nem érte meg a kéksisakosok, az ENSZ békefenntartó erőinek ideérkezését. Ahogy a dolgok alakulnak, lehet, hogy erre nekünk is jó sokáig kell várnunk. Pedig nincs olyan hírközlő eszköz széles e hazában, amelyben legalább ötször ne szerepelne címben a „kéksisakok” kifejezés, úgyhogy már szinte családtagnak számítanak. Csak éppen úgy járunk velük, mint a színpadi Godot-val: várjuk, de nem jön. Azt meg, hogy miért nem érkeznek már sebbel-lobbal hét határon át, azt, azt hiszem, fölösleges magyaráznom. Világosan megmondta ezt Vance is: ahhoz, hogy a békefenntartó erők erre a területre lépjenek, béke kell. Ha az nincs, akkor fenntartani sincs mit.
Az ENSZ-főtitkár különmegbízottja egyébként negyedszer utazott hazánkba, s valószínűleg volt mit látnia, tapasztalnia, ha azt jelentette ki, hogy ami itt folyik, az egy rendkívül brutális háború. Nem ártana tehát megállítani, nehogy továbbterjedjen. Aztán arra is figyelmeztetett, hogy a legutóbb megkötött tűzszünet nem olyan, mint a többi, hogy csak addig tart, amíg aláírják. A döntés rajtunk, azaz kiváló képességű vezetőinken áll, s mint mindig, most is számíthatunk rájuk meg jóakaratukra. Esetleg újabb áldozatvállalással újabb koporsókat ereszthetnénk le az anyaföldbe, hogy béketeremtő igyekezetüket ekképpen méltányoljuk.
A vezérek ugyanis nem tágítanak eredeti ötleteiktől. A kéksisakosok felállásáról is homlokegyenest ellenkező az elképzelésük: a szerbek meg szeretnék tartani az eddig elfoglalt területeket, a horvátok meg azt szeretnék, ha a hadsereg kivonulna ezekről a területekről. A népek nevében pedig a látnoki képességgel megáldott kiskirályok tárgyalnak, s futja erejükből akár egy üldözőversenyre is: ki harapja meg előbb a saját farkát? Mert végül is visszaüt minden ma szerzett „zsákmány”: felperzselt föld, örökösnek hit nemzeti dölyf és kéjelgés; s akkor nem lehet félremagyarázni semmilyen döntést, amely két kézszorítás között született meg – mosollyal az arcokon, és teli gyűlölettel a szemekben. Meg kacsintással, hogy: folytassuk még, lássuk, ki bírja tovább; a lovakat is lelövik ugye? Lovakat, disznókat, ágyúkat és repülőket – igen, lelőnek, és embereket is ezrével, ám ebből az anyagból kifogyhatatlanok vagyunk. Ezek azok a percek, amikor vezéreink sorsunkról döntenek, létüket fenntartó kacsintásaik eredményeit pedig mi szenvedjük el. A félelem szorításában uralkodnak felettünk, amíg csak össze nem rogynak telhetetlenségükben, harapdálva a füvet, ropogtatva a gyökeret. És ezek azok a percek, amelyeket sokunk nem ér meg.
Ezért örülni kell, de nem fenntartások nélkül, a kéksisakosok jövetelének. Egyébiránt a „tintafolt” módszerét alkalmaznák a nemzetközi erők, ami bevált Cipruson és Libanonban is. (De ott legalább tudták, hogy ki ki ellen harcol, s azt is, hogy háború van.) Ez annyit jelent, hogy nem a jelenlegi frontvonalat veszik figyelembe, hanem kijelölik a különösen veszélyes területeket, és demilitarizálják őket. Attól félek, hogy mire ezt megtennék, nem maradna terület, amelyet érdemes lenne fegyvermentessé tenni. De sebaj, a külföldi megfigyelők már úgy látják, hogy elérkezett a pillanat, amikor közbe kell lépni: mindkét fél kimerült, s még Szerbia esetében is – amely győztesnek látszik – megmutatkoznak a fáradtság első jelei. Különben miért is kérte volna az ENSZ-csapatokat, amikor előtte minden erejéből hadakozott ellene? Lehet olyan ok is, amire sem mi, sem pedig nemzetközi koponyák nem gondoltak.
Például az, hogy előbb kerülnek a kéksisakosok Ukrajnába (mondjuk Odesszába vagy a Krímbe), mint Szlavóniába. Mert ott inkább biztonságban érzik magukat, mint nálunk, annak ellenére, hogy Ukrajna kiválásával a Szovjetunió koporsójába bekerül az utolsó szög, s a szovjet impérium darabokra hullik szét, esetleg hatalmas robbanás kíséretében. Nagyobb darabokra, mint Jugoszlávia, s lehet, hogy fontosabbakra is. Ha Szlovéniát annak idején a balti államokkal hasonlították össze, akkor a Szovjetunió Horvátországa Ukrajna: nélküle nem létezik az ország. Gorbacsovval vagy nélküle, Miloševićtyel vagy nélküle: konyec filma.
S akkor veszekedhetünk és vitatkozhatunk tovább – de legalább életben maradunk. Diktátumok és diktátorok nélkül. S várunk Godot-ra, aki majdcsak megérkezik kék sisakkal a fején.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Temetőt győztek
A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >
Vége
A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >
SZÓSZEDET
Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >
Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat
Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >
Szavazni vagy bojkottálni?
A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >
A hinta
Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >
„Meddig jutottunk?”
A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >
Srebrenica 24 éve
A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >
Marosvásárhely jobban teljesít
Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >
Nemzetközi segédlettel
A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >
Több vagy kevesebb?
A nyilatkozatok és az ígéretek azonban most már – négyévi pereskedés után – nem tűnnek elegendőnek. >
Gyerekek a röszkei migránsbörtönben
A politikai kannibalizmus pillanatnyi sikere majd elpárolog. Akkor majd mindenki röstellni fogja magát a passzív cinkossága >